Principessa

9.

Stephanie

Olyan eltökéltséggel húzott maga után, hogy tudtam, ma éjjel mindent elvesz, amit akar.
- Azóta akarlak, amióta megláttalak. Olyan, mintha folyamatosan mardosna a pokoli éhség, amit csak te tudsz csillapítani.
A szívem majd kiugrott a helyéről. Sosem mondott még nekem senki ilyet. Ha eddig nem voltam száz százalékig biztos benne, hogy érzek valami iránta, hát most már tuti.
Akarom ezt a férfit, teljesen levett a lábamról.
Határozottan nyúlt hozzám, látszott rajta, hogy tudja mit csinál, ami csak még vonzóbbá tette.
Lassan szabadított meg a ruhámtól, könnyedén felkapott és az ágyába vitt. Már attól képes lettem volna elélvezni, ahogy hozzámért. Végig csókolta az egész testem, közben szinte felfalt a tekintetével. Amikor levette a ruháit és elém tárult a teste, elakadt a lélegzetem. Brutális izmai voltak tele tetoválásokkal, nem volt rajta egy kifogásolható testrész sem. Szerintem még a nyálam is kifolyt, ahogy ott térdelt a lábaim között csupán egy boxerben. Lassan húzta le rólam a bugyit, kacsintott, majd a combomon át belecsókolt a puncimba és brutális tempóban nyalni kezdett. Alig fértem a bőrömbe, olyan hangokat adtam ki amiket holnap biztosan szégyellni fogok.
Észre sem vettem mikor került le róla az utolsó ruhadarab.
Lassan hatolt belém, miközben gyengéden csókolt. Vigyázott rám, minden rezdülésemre odafigyelt. Felszisszentem, amikor mozogni kezdett bennem, hatalmas és vastag volt, idő kellett, amíg hozzászoktam.
Egyre gyorsabban mozgott, miközben elvesztünk egymásban.
Az orgazmus úgy söpört végig a rajtam, mint egy tornádó, mindenem beleremegett. Nem tapasztaltam még ehhez foghatót.
Kai hörögve élvezett belém, ami iszonyú szexi volt.
Lefeküdt mellém, és egyből magához húzott. Elégedetten doromboltam a nyakába, és apró puszikkal halmoztam el, de nem kellett sokat várnom a második menetre.
Nem tudom, hányszor élveztem el, de amikor felkelt a nap, már alig bírtam mozogni.
Amikor kinyitottam a szemem, egy hatalmas tetovált kar fonta át a vállam. Az éjszaka történtek szinte arcon csaptak, és elöntött a pánik. Mi lesz, ha valaki észreveszi, hogy itt töltöttem az éjszakát? Mi lesz, ha Emi rájön, hogy lefeküdtem a bátyjával. Te jó ég, azt se tudom, hányszor történt meg. Hogyan fog velem Kai ezek után viselkedni? A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben miközben halkan szedegettem a ruháim a földről. Reggel kilenc múlt, már biztosan mindenki ébren van, ezért először csak kikukucskáltam, hogy szabad-e a terep, majd amikor nem láttam senkit átosontam a szobámba. Hangosan fújtam ki a levegőt, amikor bezártam az ajtót.
Holnapután haza kell utaznom, és nem tudom, ebből a helyzetből hogyan tovább.
A hidegzuhany mellett döntöttem, de ez sem segített kitisztítani a fejem.
Főztem egy jó erős kávét, és csatlakoztam a konyhában tevékenykedő Elisabethhez. Nagyon pozitív kisugárzású asszony volt, szerettem vele időt tölteni, mindig feltöltődtem a jókedvétől. Közösen előkészítettük az ebédet, miközben a ház szép lassan megtelt élettel.
- Te hogy jöttél haza? - kérdezte Emi, de a hangja inkább hasonlított egy albán kamionoséhoz.
- Írtam SMS-t, hogy Kai haza hozott. Inkább te hogy jöttél haza, vagy nem haza? - incselkedtem vele.
- Semmi kiemelkedő, még csak arra sem érdemes, hogy beszéljek róla. Nem ő lesz a férjem, az egyszer biztos.
Nevetett. Emi imádta a férfiakat, igazi forróvérű ragadozó volt, és ezt szerette is hangoztatni. A férfiak odáig voltak érte, szinte mindenkit levett a lábáról. Kettőnk közül mindig ő volt az, aki a társaság középpontja lett bárhová mentünk. Én inkább a lassabban felengedős, csendes megfigyelős csajok táborába tartozom. Otthon mindig túl sok figyelmet kaptam, folyamatosan tökéletesen kellett kinéznem, és nem engedhettem meg egyetlen egy hibát sem. Akárhová mentem, azt az újságok mindig címlapra tették, az emberek összesúgtak amikor megláttak. Ezért inkább ahol tehetem szeretek a háttérbe húzódni.
- Mi van veled meg a bátyámmal?
A kérdéstől kiszáradt a torkom, fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak neki.
- Semmi, mi lenne? Csak találkoztunk, felajánlotta a fuvart én pedig elfogadtam.
Válaszképp csak hümmögött, de nem hozta fel többet a témát. Épp befejeztük az ebédet, amikor Kai megjelent, és összehúzott szemekkel meredt rám.
- Stephanie, beszélhetnénk? A hangjára mindenki elcsendesedett, és szinte megfagyott a levegő. Csendesen lépkedtem utána a folyosón át a hallba, miközben minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy ne felejtsek el levegőt venni.
- Valami baj van, Bébi? Megbántottalak valamivel? - kérdezte, miközben egyik kezével végigsimította az arcom.
- Nem, nem erről van szó. Csak nem lett volna szerencsés ha valaki meglátja, hogy a te szobádból jövök ki. Nem tudom, hogy most hányadán állunk egymással és nem akartam, hogy esetleg kellemetlen legyen neked.
- Ma korán hazaérek, beszéljünk erről, rendben?
- Rendben. - fújtam ki a levegőt.
- Soha többet ne szökj meg előlem. - csókolt meg miközben a számba suttogott.
Este hét óra körül írt egy üzenetet, hogy készüljek el, nemsokára itt van értem, de kényelmes ruhát vegyek.
A szívem a torkomban dobogott, miközben öltözködtem. Elképzeltem, hogy milyen lenne vele az életem, mit jelentene ez a kapcsolat a jövőmre nézve. Hiszen olyanok vagyunk, mint az Északi és a Déli sarkvidék. Ő az alvilágban él, tisztességtelen üzleteket köt, embereket öl. Én pedig kékvérű vagyok, egész életemben arra neveltek, hogy erkölcsös, tiszta életet éljek egy olyan ember mellett, aki méltó arra, hogy az országom királya legyen.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor beszálltam mellé az autóba.
- Elviszlek a kedvenc helyemre.
Nagyjából negyed óra autózás után megérkeztünk egy füves, látszólag kihalt területre. De a kilátás, az valami pazar volt, mintha a világ tetején lettem volna. Be lehetett látni szinte az egész várost és a tengert.
Kai leterített egy pokrócot, leült és az ölébe húzott.
Szinte elolvadtam ettől a romantikus gesztustól.
- Na, hogy tetszik? Még gyerekkoromban fedeztem fel ezt a helyet, és azóta sokszor feljövök. Itt mindig kitisztul a fejem.
- Kai, én nem jutok szóhoz, ez a hely gyönyörű. Köszönöm, hogy elhoztál.
Nagyot sóhajtott. Már idefele is a szokásosnál csendesebb volt, gondterheltnek tűnt.
- Milyen érzés, hogy itt minden a tiéd? - kérdeztem, miközben felpillantottam rá.
Felnevetett, aztán megcsókolta az egyik kezem.
- Nem minden. Az, amit a legjobban akarok nem az enyém. És ezért is hoztalak ma ide.
Nem szóltam semmit, vártam, hogy folytassa. Erre szembefordított magával.
- Steph én nem vagyok valami jó ebben. Nem tudom, hogyan tudna működni de őszintén szeretném. Veled akarok lenni. És ha úgy döntesz, az enyém leszel Isten a tanúm rá, hogy az életben többet nem engedlek el..Belepusztulnék.
Mielőtt megszólalhattam volna, folytatta.
- Nem vagyok jó ember, sőt, a lehető legrosszabb opció vagyok. Öltem már, nem is keveset. Ez az, amibe beleszülettem, amire egész életemben neveltek. De ha úgy döntesz, adsz nekem egy esélyt én megígérem, hogy nagyon boldoggá teszlek. Mindig vigyázni fogok rád, mellettem sosem lesz gondod semmire. Bármit megadok, tényleg bármit. - mondta, miközben a hajamat simogatta.
Ettől a vallomástól egyszerre voltam a világ legboldogabb és legszomorúbb embere.