Principessa

3.

                                

Stephanie

Hitetlenkedve néztem a telefonomat. Tényleg értem jön? Ez tiszta őrültség. Úgy éreztem, hogy hirtelen ezer pillangó költözött a gyomromba. És mit mondok Eminek? Meg, mit veszek fel? Jézusom, alig van tíz percem. Halkan próbáltam kikommandózni a lakásból, de természetesen belebotlottam a barátnőmbe.
- Te meg hova indulsz? - kérdezte Emi karba tett kézzel.
- Ööhhm..egy unokatestvérem a városban van, vele találkozom.
- Éjfélkor?
Tudta, hogy kamuzom. Jézusom, ennél bénábbat ki sem találhattam volna.
A földszintre érve ahogy kiléptem a liftből, szemben találtam magam vele, épp a hall egyik márvány oszlopának dőlve nézett rám.
- Már azt hittem, hogy fel kell menjek érted. - vigyorgott, miközben magához húzta a jobb kezem, és egy apró puszit nyomott rá. Semmit sem értettem.
- Hová is megyünk? - kérdeztem, miközben kiléptünk az épületből.
- Tudok egy jó helyet, ahonnan nagyon szép a kilátás, és a pezsgőjük is finom.
Nem válaszoltam, csak fél szemmel rásandítottam.
- Vagy talán félsz tőlem, kislány? - heccelt.
- Nem, azt hiszem.
Tudom, hogy nem voltam túl meggyőző, de nem tudtam eldönteni, hogyan is érzek vele kapcsolatban.
- Semmi okod nincs rá, ha mellettem vagy semmitől sem kell félned. Erről jut eszembe, hol vannak a testőreid?
- A hétköznapokban nincsenek testőreim, csak ha hivatalos eseményen van jelenésem. A családom nem él olyan nagynyilvánosság előtt, mint mondjuk a brit uralkodói család, ezért a legtöbb ember nem tudja, hogy ki vagyok. De ahogy látom, melletted sem tolongnak a fekete öltönyös hústornyok lesötétített Bravusokkal.
Erre hangosan felnevetett.
- Mindig a közelben vannak az embereim, de nincs szükségem szó szerinti testőrségre, éles helyzetben is meg tudom védeni magam. Ellenben veled, még beszélni fogunk a védelmedről. - nézett rám komoly tekintettel.
Forgattam a szemem miközben kinyitotta nekem az autója ajtaját. Nem sokat értettem az autókhoz, de első ránézésre is tudtam, hogy nem egy átlagos darab.
Nagyjából negyed óra kocsikázás után megálltunk egy parkolóházban, és felmentünk a felhőkarcoló tetején lévő luxus sky bárba.
- Miért hívtál el? - kérdeztem, miközben helyet foglaltunk egy privát részen.
- Mert meg akarlak ismerni. Délután vissza kell utaznom Szicíliába, úgyhogy nincs túl sok időm.
Úgy vigyorgott rám és olyan volt a hangja, az, ahogy beszélt hozzám, hogy ha így folytatja, hamarosan kitehetem a puncimra a 'Fáradj beljebb!' táblát.
Sosem éreztem még így magam férfi társaságában. Izgultam, de mégis olyan könnyű volt, semmi kényszeres nem volt benne.
- Mit keresel New Yorkban? Azt hittem, a királyi családokra szigorú szabályok vonatkoznak, és Amerika maga a fertő - kérdezte.
- Nem vagyunk hivatásos uralkodók, az országot a parlament irányítja, demokrácia van. Hasonló, mint Nagy-Britanniában, de sokkal átlagosabb életet élünk, mint az ottaniak. Persze van pár szabály, amit be kell tartani. Tanulhatok bármit, eljárhatok szórakozni, világot látni, de nem szabad botrányba keverednem, kerülnöm kell a hírverést és a pletykákat. Az egyetlen ami elég idejétmúlt, az a házasság. Törvény szerint nem házasodhatok rangon alul. Nem igazán tudom elképzelni magam egy elrendezett házasságban, pedig sajnos már nem sokáig tudom húzni az időt. Szóval röviden, amíg nem kerülök bajba, hagyják, hogy éljem a kis amcsi életem és nyugodtan lediplomázzak, hogy aztán hozzáadjanak valami európai előkelőséghez és elfoglaljam a helyem amire születtem. Tragikus. - kényszeresen elnevettem magam, mire Kai mélyen a szemembe nézett.
- Tudod, előítéletes voltam veled kapcsolatban, de azt hiszem elég sok a közös a családjainkban. A mi családunk is hasonló szabályok szerint él, csak épp a megszólításunk nem felség. Sokat nyúznak azzal, hogy ideje lenne megállapodnom egy szicíliai nő mellett, hogy a két család erejét egyesíteni tudjuk, de egyenlőre nem találtam meg a hozzám illőt.
- Még Monacóban, tizenhét lehettem, amikor megismertem egy francia fiút, aki minden téren megfelelt volna. A családjaink odáig voltak, szinte már az esküvőt tervezték. Kedves volt, előzékeny, jó kiállású. Azt mondták, méltó hozzám. Próbáltam bebeszélni, hogy majd megszeretem, meg hogy ez a sorsom, nem arra születtem, hogy szerelemből házasodjak. Aztán a dolgok nagyon rossz irányt vettek, elém került a Columbia jelentkezési lapja, az amerikai álom, tudod. És onnantól kezdve minden felgyorsult. Az egyik pillanatban még mennyasszony voltam Monacóban, a következőben már a dobozokat pakoltam ki az új lakásomban New Yorkban. A családom nagyon nehezen békélt meg, tudom, hogy még most is azt remélik, hogy vissza megyek Louishoz.
Nagyot kortyoltam a pezsgőmből, láttam rajta, hogy meglepte amit mondtam. Nem akartam hogy tovább firtassuk a Louis témát, úgyhogy gyorsan tereltem.
- És veled mi a helyzet? Hogyhogy nincs melletted valami nyakigláb szőke szupermodell? Emi szerint azokra buksz.
- Szeretem imádom Emit, de fogalma sincs, hogy mit beszél. Nem volt túl sok kapcsolatom, a nők jönnek-mennek az életemben nem tagadom, de sosem voltam még igazán szerelmes. Tudod nem vagyok túl könnyű helyzetben, az emberek azt gondolják én bárkit megkaphatok. De ki akarna egy hidegvérű, veszélyes gengszter mellett élni? Felülni mellém a véres királyságom trónjára? Ugyan már! Azok a nők, akik ezt bevállalnák, mind üresfejű, pénzhajhász ribancok. Az okos nők tudják, hogy jobban teszik, ha távol maradnak ettől a világtól. Tőlem. Nekem egy magadfajta nő csak álom.
Szomorúságot és vágyakozást láttam a szemében. Valahol értettem amit mond, és sajnáltam őt, valahol pedig a gyomromban lévő pillangók megbolondulva repkedtek.
Tudom, milyen a családnak megfelelni, és milyen, ha beleszületsz egy pozícióba, ahonnan nem igazán van kiút.
Az idő nagyon gyorsan telt vele, sok mindenről beszélgettünk, megmutattam neki a TikTok kihívásokat, amiket Emivel csináltunk, és úgy nevettünk, mintha ezer éve ismerném. Észre sem vettük, hogy záróra van. Kellemes idő volt, így sétáltunk egyet a közeli parton.
- Szóval, akkor te is táncolsz, mint a húgom?
- Igen, az én egyik szerelmem. Tizenhat éves koromig balettoztam és társas táncoltam, aztán megismerkedtem a pole fitnessel, és beleszerettem.
Megállt, és olyan arcot vágott, mint aki szellemet lát.
- Ezt most ugye nem mondod komolyan, hogy rúdtáncolsz?
- Nem úgy, mint amihez te vagy szokva azokban a bárokban, de lényegében, igen. Ha a szüleim megtudnák, megölnének. Ez az én kis titkos bizniszem. - kacsintottam rá.
Nevetett.
- Baszki, ha tudnád mennyi mindent megadnék azért, hogy táncolj nekem egyet. - mondta játékosan.
Nem válaszoltam. Igazából sosem gondoltam bele, hogy milyen lenne valakinek táncolni, milyen lenne táncolni neki. De már a gondolatára is összehúzódott az a bizonyos testrészem.
- Akkor eljössz Emivel Szicíliába, ha vége a szemeszternek? - kérdezte.
Emivel már beszéltünk róla, hogy a nyáron  meglátogatom. Még sosem jártam Szicíliában, én pedig imádom a mediterrán kultúrát. Meg hát, 3 hónap a legjobb barátnőm nélkül? Ki van zárva!
- Már szóba került, de még nincs semmi konkrét. Az én vizsgaidőszakom 1 héttel tovább tart, mint az övé. Talán majd a nyár folyamán meglátogatom. A nyarat általában a családommal és a végeláthatatlan hivatalos eseményeken való részvétellel töltöm.
- Örülnénk, ha eljönnél. Az unokahugaim végképp. Szerintem odavannak érted - mondta.
- Sajnálom ami Bethanyvel történt. Nehéz lehetett a lányoknak és nektek. Emi sokat mesélt róla.
- A saját döntése volt, hogy elhagyja a családját. Beth mindig is hajlamos volt a depresszióra és küzdött függőségekkel. Nagyon nehéz volt, de lehet, hogy a lányoknak hosszútávon így lesz a legjobb. Megadok nekik mindent, megpróbáljuk pótolni a szülők hiányát. Bár eddig úgy néz ki, hogy Lilient hamarosan magához veszi az édesapja, amit nem akadályozhatok meg. Izzy édesapja már nem él. Ahogy elnéztelek velük, biztos nagyon jó anya leszel. Tudod, észre lehet venni azon, ahogy bánsz a gyerekekkel, és ahogy ők viszonyultak hozzád. Ők megérzik az ilyesmit.
- Szerintem nagyon jól csináljátok, a szüleid szuperül helytállnak.
Tartottam egy kis szünetet.
- Tudod, ennyi idősen már szerettem volna családot, fiatalabb koromban sosem gondoltam, hogy nem találok majd megfelelő párt. De az élet nem olyan, mint amikor a babaházamban a babáimmal eljátszottam, hogy milyen lesz, ha felnőtt leszek.
- Ami késik nem múlik, Bellezza! - mondta, miközben rágyújtott egy cigarettára, és istenemre mondom, ő volt a világ legdögösebb férfije.
Haza felé az autóban a keze végig a combomon pihent. Meglepő módon nem volt kellemetlen, sőt, nagyon is jó érzés volt. A keze meleg volt, de látszott rajta az élet, amit él, a sok ütés nyoma. Nem az a férfi volt, aki fél bemocskolni a kezét.
Leparkolt, és mint egy igazi úriember, kinyitotta nekem az ajtót.
Felé fordultam.
- Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam.
Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak és mi következik.
- Találkozunk hamarosan Szicíliában, Bébi!
Azzal a lendülettel elkapta a karom, magához húzott, és a lehető leglágyabb csókot nyomta az arcomra úgy, hogy az ajka érintette az szám szélét.
- Álmodj szépeket! - suttogta bele a fülembe.
Szinte bemenekültem a házba, pedig még csak meg sem csókolt igazán. A zuhany alatt is bizsergett a bőröm ott, ahol a szája hozzám ért. És basszus, milyen jó volt az illata.
Álmomban az a zöld szempár és a tökéletesen kidolgozott, izmos, kitetovált test kísértett.
11.45.
Úgy keltem, mint aki semmit sem aludt. A tükörképem szinte sikította, hogy mennyire kiéhezett vagyok, így a hideg zuhany mellett döntöttem.
Kintről beszélgetést hallottam, furcsa volt, Emi nem említette, hogy vendégeket várunk, így kimentem megnézni, mi a helyzet. Legnagyobb meglepetésemre a családja volt itt.
- Jó reggelt, Bella! Jó sokáig aludtál - köszöntött kedvesen Emi.
Kai úgy nézett rám, mint egy cinkostárs, aki jól tudta, hogy miatta nézek ki így.
A kurva életbe.
- Jó reggelt, nem tudtam, hogy még ma is itt lesztek.
Próbáltam leplezni, hogy mennyire zavarba jöttem.
- Csak elbúcsúzni jöttünk, hamarosan indul a gépünk. Szeretném, ha eljönnél Emivel a nyáron hozzánk, szívesen látunk, cara! És mégegyszer köszönjük azt a sok finom ételt. Eminek is a hasznára válna, ha tanulna tőled pár fogást, talán akkor találna maga mellé egy rendes férfit - mondta nevetve Elisabeth.
- Rendben, megbeszéljük mindenképpen! Szerencsés utat!
Abban a pillanatban, hogy kiléptek az ajtón, Emi nekem szegezte a kérdést.
- Hol a picsában voltál egész éjjel?!
Na basszus, már csak ez hiányzott.
- Mondtam már, találkozóm volt, és eltelt az idő. Rég láttuk egymást, és volt mit bepótolni.
Próbáltam a lehető leglazábban előadni.
Emit nehéz volt átverni, de úgy tűnik meggyőztem, mert nem firtatta tovább a dolgokat.
A tegnap éjjelre gondoltam, miközben kavargattam a kávémat. A telefonom hangja hozott vissza a jelenbe.
Kai
'Valami ébren tartott az éjjel Bellezza? Vagy inkább valaki?'

Pimasz.

Stephanie
'Ne is álmodj róla, Kai'

Kai
'Alig várom, hogy újra lássalak'

A szívem majdnem kiugrott a helyéről.

Olasz szavak jelentése:
Cara: Drágám, kedvesem
Bellezza/Bella: Szépségem, gyönyörűm