Principessa

3.

Stephanie

Hitetlenkedve néztem a telefonomat. Tényleg értem jön? Ez tiszta őrültség. Úgy éreztem, hogy hirtelen ezer pillangó költözött a gyomromba. És mit mondok Eminek? Meg, mit veszek fel? Jézusom, alig van tíz percem. Halkan próbáltam kikommandózni a lakásból, de természetesen belebotlottam a barátnőmbe.
- Te meg hova indulsz? - kérdezte Emi karba tett kézzel.
- Ööhhm..egy unokatestvérem a városban van, vele találkozom.
- Éjfélkor?
Tudta, hogy kamuzom. Ennél bénábbat ki sem találhattam volna, de végül nem firtatta a dolgot.
A földszintre érve ahogy kiléptem a liftből, szemben találtam magam vele, épp a hall egyik márvány oszlopának dőlve nézett rám.
- Már azt hittem, fel kell menjek érted. - mosolygott, miközben magához húzta a jobb kezem, és egy apró puszit nyomott rá. Semmit sem értettem.
- Hová is megyünk? - kérdeztem, miközben kiléptünk az épületből.
- Tudok egy jó helyet, ahonnan nagyon szép a kilátás, és a pezsgőjük is finom.
Nem válaszoltam, csak fél szemmel felnéztem rá.
- Vagy talán félsz tőlem, kislány? - heccelt.
- Nem, azt hiszem.
Tudom, hogy nem voltam túl meggyőző, de nem tudtam eldönteni, hogyan is érzek vele kapcsolatban.
- Semmi okod nincs rá, mellettem biztonságban vagy. Erről jut eszembe, neked nincsenek testőreid?
- A hétköznapokban nincsenek, csak ha hivatalos eseményen van jelenésem. A családom nem él olyan nagynyilvánosság előtt, ezért a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy ki vagyok. De ahogy látom, melletted sem tolongnak a fekete öltönyös hústornyok lesötétített fekete autókkal.
Erre hangosan felnevetett.
- Mindig a közelben vannak az embereim, de általában nincs szükségem védelemre, éles helyzetben is meg tudom védeni magam.
Közben odaértünk az autójához, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.
Nagyjából negyed óra kocsikázás után megálltunk egy parkolóházban, és felmentünk a felhőkarcoló tetején lévő luxus sky bárba.
- Miért is hívtál el? - kérdeztem, miközben helyet foglaltunk egy privát részen.
- Mert meg akarlak ismerni. Délután vissza kell utaznom Szicíliába, úgyhogy nincs túl sok időm.
Úgy vigyorgott rám és olyan volt a hangja, ahogy beszélt hozzám, hogy ha így folytatja, hamarosan kitehetem a puncimra a 'Fáradj beljebb!' táblát.
Sosem éreztem még így magam férfi társaságában. Izgultam, de mégis olyan könnyű volt, semmi kényszeres nem volt benne.
- Mit keresel New Yorkban? Azt hittem, a királyi családokra szigorú szabályok vonatkoznak, és Amerika maga a fertő - kérdezte.
- Nem vagyunk hivatásos uralkodók, az országot a parlament irányítja, demokrácia van. Hasonló, mint Nagy-Britanniában, de sokkal átlagosabb életet élünk, mint az ottaniak. Persze van pár szabály, amit be kell tartani. Tanulhatok bármit, eljárhatok szórakozni, világot látni, de nem szabad botrányba keverednem, kerülnöm kell a hírverést és a pletykákat. Az egyetlen ami elég idejétmúlt, az a házasság. Törvény szerint nem házasodhatok rangon alul. Nem igazán tudom elképzelni magam egy elrendezett házasságban, pedig sajnos már nem sokáig tudom húzni az időt. Szóval röviden, amíg nem kerülök bajba, hagyják, hogy éljem a kis amcsi életem és nyugodtan lediplomázzak, hogy aztán hozzáadjanak valami európai előkelőséghez és elfoglaljam a helyem amire születtem. Tragikus. - mondtam, majd kényszeresen elnevettem magam.
- Tudod, előítéletes voltam veled kapcsolatban, de azt hiszem elég sok a közös a családjainkban. A mi családunk is hasonló szabályok szerint él, csak épp a megszólításunk nem felség. Sokat nyúznak azzal, hogy ideje lenne megállapodnom egy szicíliai nő mellett, hogy a két család erejét egyesíteni tudjuk.
- Tizenhét éves voltam, amikor megismertem egy francia fiút, aki minden téren megfelelt. A családjaink odáig voltak, már az esküvőt tervezték. Louis kedves volt, előzékeny, jó kiállású. Azt mondták, méltó hozzám. Próbáltam bebeszélni, hogy majd megszeretem, hogy ez a sorsom, nem arra születtem, hogy szerelemből házasodjak. Aztán a dolgok nagyon rossz irányt vettek, elém került a Columbia jelentkezési lapja, az amerikai álom. És onnantól kezdve minden felgyorsult. Az egyik pillanatban még mennyasszony voltam Monacóban, a következőben már dobozokat pakoltam ki az új lakásomban New Yorkban. A családom nagyon nehezen békélt meg, de végül nem akadályoztak meg.
Nagyot kortyoltam a pezsgőmből.
Nem ez volt a teljes igazság, de nem akartam hogy tovább firtassuk ezt témát.
- És veled mi a helyzet? Hogyhogy nincs melletted valami nyakigláb szőke szupermodell? A húgod szerint azokra buksz.
- Szeretem imádom Emit, de fogalma sincs, hogy mit beszél. Nem volt igazán komoly kapcsolatom, szeretem a nőket nem tagadom, de sosem voltam még igazán szerelmes. Tudod nem vagyok túl könnyű helyzetben, az emberek nem igazán tudják mivel foglakozik a családom. De őszintén, ki akarna egy veszélyes gengszter mellett élni? Felülni mellém a véres királyságom trónjára? Ugyan már! Azok a nők, akik ezt bevállalnák, mind üresfejű, pénzhajhász ribancok. Az okos nők tudják, hogy jobban teszik, ha távol maradnak ettől a világtól. Nekem egy magadfajta nő csak álom marad.
Szomorúságot és vágyakozást láttam a szemében. Valahol értettem amit mond és sajnáltam őt, valahol pedig a gyomromban lévő pillangók megbolondulva repkedtek.
Tudom, milyen kényszer a családnak folyamatosan megfelelni, és milyen, ha beleszületsz egy pozícióba, ahonnan nem igazán van kiút.
Az idő nagyon gyorsan telt vele, sokat beszélgettünk és nevettünk. Észre sem vettük, hogy záróra van.
Kellemes idő volt, így még sétáltunk egyet a közeli parton.
- És mi az, amit igazán szeretsz csinálni? - kérdezte.
- A tánc. Tizennyolc éves koromig balettoztam, versenytáncoltam, aztán amikor ide költöztem beleszerettem a pole fitnessbe.
Megállt, és olyan arcot vágott, mint aki szellemet lát.
- Ezt most ugye nem mondod komolyan, hogy te rúdtáncolsz?
- Nem úgy, mint amihez te vagy szokva, de lényegében mondhatjuk így is. Ha a szüleim megtudnák, megölnének. Ez az én kis titkos bizniszem. - kacsintottam rá.
Nevetett.
- Basszus, ha tudnád mennyi mindent megadnék azért, hogy táncolj nekem egyet. Egy privátot. - mondta játékosan.
Nem válaszoltam, de már a gondolatára is összehúzódott az a bizonyos testrészem.
- Akkor eljössz Emivel Szicíliába, ha vége a szemeszternek? - kérdezte.
Beszéltünk róla, hogy a nyáron meglátogatom. Még sosem jártam Szicíliában, én pedig imádom a mediterrán kultúrát. Meg hát, 3 hónap a legjobb barátnőm nélkül? Ki van zárva!
- Már szóba került, de még nincs semmi konkrét. Az én vizsgaidőszakom 1 héttel tovább tart, mint az övé. Talán majd a nyár folyamán meglátogatom. A nyarat általában a családommal és a végeláthatatlan hivatalos eseményeken való részvétellel töltöm.
- Örülnénk, ha eljönnél. Az unokahúgom végképp. Szerintem odavan érted - mondta.
- Sajnálom ami Bethanyvel történt. Nehéz lehetett a családotoknak.
- A saját döntése volt. Beth mindig is hajlamos volt a depresszióra és küzdött függőségekkel. Nagyon nehéz volt, de lehet, hogy a gyereknek hosszútávon így lesz a legjobb. Megadok neki mindent, megpróbáljuk pótolni a szülők hiányát, mivel Izzy édesapja már nem él.
- Szerintem nagyon jól csináljátok, a szüleid szuperül helytállnak.
Tartottam egy kis szünetet.
- Tudod, ennyi idősen már szerettem volna családot, fiatalabb koromban sosem gondoltam, hogy nem találok majd megfelelő párt. De az élet nem olyan, mint amikor a babaházamban a babáimmal eljátszottam, hogy milyen lesz, ha felnőtt leszek.
- Ami késik nem múlik, Bellezza! - mondta, miközben rágyújtott egy cigarettára, és istenemre mondom, ő volt a világ legdögösebb férfije.
Haza felé az autóban a keze végig a combomon pihent. Meglepő módon nem volt kellemetlen, sőt, nagyon is jó érzés volt. Meleg volt, de látszott rajta az élet, amit él, a sok ütés nyoma. Nem az a férfi volt, aki fél bemocskolni a kezét.
Amikor hazaértünk az ajtóig kísért én pedig felé fordultam.
- Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam.
Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak és mi következik, iszonyú zavarban voltam.
- Találkozunk hamarosan Szicíliában, Bébi!
Azzal a lendülettel elkapta a karom, magához húzott, és a lehető leglágyabb csókot nyomta az arcomra úgy, hogy az ajka érintette az szám szélét.
- Álmodj szépeket! - suttogta bele a fülembe.
Szinte bemenekültem a házba, pedig még csak meg sem csókolt igazán. Még később, a zuhany alatt is bizsergett a bőröm ahol a szája hozzám ért. És basszus, milyen jó volt az illata.
Álmomban az a zöld szempár és a tökéletesen kidolgozott, izmos, kitetovált test kísértett.

11:45

Úgy keltem, mint aki semmit sem aludt. A tükörképem szinte sikította, hogy mennyire kiéhezett vagyok, így a hideg zuhany mellett döntöttem.
Kintről beszélgetést hallottam, ami furcsa volt, mert Emi nem említette, hogy ma is vendégeket várunk, így kimentem megnézni, mi a helyzet. Legnagyobb meglepetésemre a családja volt itt.
- Jó reggelt, Bella! Jó sokáig aludtál - köszöntött kedvesen Emi.
Kai úgy nézett rám, mint egy cinkostárs aki jól tudta, hogy mit csináltam alvás helyett.
- Jó reggelt, nem tudtam, hogy még ma is itt lesztek.
Próbáltam leplezni, hogy mennyire zavarba jöttem.
- Csak elbúcsúzni jöttünk, hamarosan indul a gépünk. Szeretném, ha eljönnél Emivel a nyáron hozzánk, szívesen látunk, Cara! És mégegyszer köszönjük azt a sok finom ételt. Eminek is a hasznára válna, ha tanulna tőled pár fogást, talán akkor találna maga mellé egy rendes férfit - mondta nevetve Elisabeth.
- Rendben, megbeszéljük mindenképpen! Szerencsés utat!
Abban a pillanatban, hogy kiléptek az ajtón, Emi nekem szegezte a kérdést.
- Hol a picsában voltál egész éjjel?!
Na basszus, már csak ez hiányzott.
- Mondtam már, találkozóm volt, és eltelt az idő. Rég láttuk egymást, és volt mit bepótolni.
Próbáltam a lehető leglazábban előadni.
Emit nehéz volt átverni, de úgy tűnik meggyőztem, mert nem kérdezett többet.
A tegnap éjjelre gondoltam, miközben kavargattam a kávémat. A telefonom hangja hozott vissza a jelenbe.
Kai
'Valami ébren tartott az éjjel Bellezza? Vagy inkább valaki?'

Pimasz.

Stephanie
'Ne is álmodj róla, Kai'

Kai
'Alig várom, hogy újra lássalak'

A szívem majdnem kiugrott a helyéről.

Olasz szavak jelentése:
Cara: Drágám, kedvesem
Bellezza/Bella: Szépségem, gyönyörűm