Lover | Larry Stylinson

sixth.

A következő hét is eljött, és mindenki beleadott apait, anyait az első koncert utolsó simításaiba. Harry több színpadi próbán is részt vett, hogy csütörtökön már magabiztosan mozogjon a stadionban. Jeff a haját tépte minden alkalmazottjától, mert szerinte senki nem ért semmihez, és mindenki egy idióta. Louis nyugodtan dolgozgatott, miután kedden megbeszélték a göndörrel, hogy melyik ruhában is fog fellépni. Neki nem igazán volt félnivalója, hiszen a szettet többször is ellenőrizte, és mindenhol megerősítette, így biztos volt benne, hogy nem lesz baj vele koncert közben.

Szerda este Harry már nem tudott egy helyben megülni, annyira izgatott volt, és persze nagyon félt. Régóta nem volt színpadon. Mi lesz, ha elrontja, vagy elesik? Mit fognak szólni a fanok a ruhájához, vagy az élő zenéihez? Harry tudta, hogy korán le kellene feküdnie, de nem hogy feküdni, ülni sem tudott. Körbe-körbe járkált a házban az ujjait tördelve. Nem szabadott gyakorolnia, nehogy túlerőltesse a hangját vagy hasonlók, és persze mindent tudott, viszont az agya folyamatosan, rémképeket vetített a fiú elé.

Már éjfélt is ütött az óra, mire rá tudta magát venni a fürdésre. Egy lazító, kádnyi vízben hátha le tud nyugodni.

Nagyot sóhajtva ereszkedett bele a fürdőkádba, és lehunyt szemekkel hátra hajtotta a fejét. A szíve hangosan vert, míg a forró víz belepte a testét. Úgy gondolta beszélnie kell valakivel, mert sosem fog elaludni. A kezébe vette a telefonját, és átgondolta a lehetőségeit. Az anyját most biztosan nem hívja fel, hiszen tapasztalatból tudta, hogy Anne ilyenkor nem jó választás, csak még inkább felpörgetné. Gondolt Niall-re, a szőke barátjára, és üzenetet is küldött neki, de a telefonja némítottat jelzett, így Harry tudta, hogy ő bizony már alszik. Eszébe jutott Lizzo barátnője, viszont aztán az is beugrott neki, hogy a nő éppen kontinenseket szel át repülővel, hogy eljusson a megjelenő lemezének dedikálásaira, így a készüléke minden bizonnyal repülőgép üzemmódban van. Ahogy sorra zárta ki az embereket, elkeseredettségében megnyitotta a névjegyeit, hogy azokat görgetve találjon valakit, akárkit, csak beszélhessen.

Egyre fogytak az emberek, míg a víz is elkezdett kihűlni. Végül a göndör megpillantotta a fiatal férfi nevét, aki akár a segítségére is lehet. Nem volt rest, rögvest írt is egy üzenetet a számra, hátha ébren találja a két imádni való kutyus gazdáját.

Meglepetésére még le sem tette a telefont, amikor az megrezzent. Louis válaszolt.

Harry olyan gyorsan húzta vissza a telefont, hogy majdnem kiesett a kezéből bele a vízbe.

Harry Styles: Szia Louis! Nem akarlak zavarni, de annyira izgulok a holnap miatt, hogy nem tudom mit tegyek. Kicsit talán be vagyok pánikolva. Ha már alszol, akkor bocsi.

Louis Tomlinson: Harry! Már rég aludnod kéne! Felhívjalak, beszéljünk? Mitől félsz?

A göndör gyomra görcsbe rándult, míg az idősebb a nappaliban ülve, ölében két kutya buksival, remélte, hogy nem túl tolakodó az üzenete.

Harry Styles: Tényleg nem lenne baj, ha felhívnálak? Nem akarlak ilyen későn zargatni.

Louis Tomlinson: Közel sem vagyok a lefekvéshez, nyugodtan hívj.

A fiatal kipattant a kádból és kapkodó mozdulatokkal törölközött meg. Felkapta a rövidnadrágját, és leeresztette a kád vizet. A fürdőből kilépve már ki is csengett a telefonja, ahogy Louis-t tárcsázta.

– Göndör? – vette fel a férfi a telefont, továbbra is a kutyák fejét simogatva.

– Szia Louis, biztos nem zavarlak? – kérdezte Harry, míg ő is a saját nappalijába ment, hogy folytathassa a sétálást, körbe-körbe.