Lover | Larry Stylinson

eighth.

A koncert minden hiba nélkül zajlott le. Harry tisztán énekelt, és az egész zenekar jól teljesített. Nem rontották el a számok szerkezetét, nem volt véletlen melléfogott akkord, mind koncentráltak, és mégis élvezetes műsort adtak.

Mire Harry, a sokadik köszönetnyilvánítás után lefutott a színpadról, Louis már ott várt rá a lépcső alján, hogy gratulálhasson mindenkinek.

– Láttátok ezt? – kérdezte teljesen felpörögve Sarah, a dobos.

– Elképesztő volt – bólogatott hevesen Ny Oh, vagyis Naomi.

– Baromi jók voltunk – bólintott Mitch is, aki, mint általában, most sem fejezett ki túl sok érzelmet.

– Hogy tetszett, Louis? – nézett a férfire csillogó szemekkel a fiatal.

– Imádtam – mosolyodott el Louis, és erősen átkarolta Harryt, és így folytatta – Büszke vagyok rád, Göndör.

Harry pirulva húzódott el az idősebbtől, hogy Louis a zenekar többi tagjának is gratulálhasson, akik pedig Harry ruháját dicsérték. A zenekar tagjainak egyforma ruhájuk volt, amiket még az előző stylist készített vagy szerzett be, így azzal nem Louis-nak kellett foglalkoznia szerencsére.

Jeff is rendesen megdicsérte a csapatot, míg a közönség továbbra is harsogott, de már kezdett ürülni az épület.

– A teljes csapat jön aftert csapni egy kibérelt bárba, csatlakozol? – kérdezte hirtelen Harry a férfitől.

– Szívesen – biccentett Louis a meghívásra, és mindenki a saját öltözőjébe andalgott, továbbra is a koncert hatása alatt.

Louis persze Harryvel tartott, hiszen nem volt külön öltözője, és a göndör közelében akart lenni. A fiatal a szoba közepén ugrált, hogy kiadja magából a rengeteg adrenalint, Louis pedig nevetve nézte a kanapén ülve.

– Csodálatos voltál – mondta őszintén, csillogó szemekkel a férfi, Harry pedig pirulva ült le mellé, és neki is dőlt az idősebb karjának.

– Annyira boldog vagyok! – vigyorgott a fiú, Louis kezét szorongatva.

– Meg is érdemled, kitettél magadért – túrt a hosszú tincsekbe az idősebb.

– A csapat nélkül senki vagyok – rázta a fejét Harry.

– Dehogy vagy senki, a hangod páratlan – biztatta Louis, a göndör pedig pirulva vigyorodott el a szavakon.

Louis imádta a fiatal gödröcskés mosolyát, Harry pedig imádta az idősebb folyamatos bókjait.

A faliórára pillantva Harrynek igazán át kellett már öltöznie utcai ruhába, hogy még ma eljussanak a bárba, és megünnepelhessék a turné sikeres kezdetét.

A göndör szégyenlősség nélkül vette le a férfi keze által készült ruhákat, majd vette vissza azt a farmer és kapucnis pulcsi kombót, amiben egész nap volt. A nadrág szimpla fekete volt pár szakadással, míg a babarózsaszín pulcsi a saját terméke volt a fiúnak.

Végül lemosta azt a kevés sminket az arcáról, aminek a felét úgy is leizzadta a színpadon, majd dezodorozott, és csak remélni merte, hogy nem bűzlik, ugyanis csak órákkal ezelőtt tudott lefürdeni az ebédszünetében, amikor is evés helyett inkább kihasználta az időt, és hazament, hogy megtisztítsa magát.

– Nem vagyok nagyon büdös? – kérdezte végül Louis-tól, aki értetlenül rázta meg a fejét, majd gúnyos mosollyal felelt.

– De, Styles, bűzlesz – forgatta meg a szemeit, majd kuncogva folytatta – Csodás illatod van, nyugalom.