Lover | Larry Stylinson

fourteenth.

Reggel Louis a nappal kelt. A függönyt elfelejtették behúzni, így a férfi láthatta ahogy az első napsugarak feltűnnek az égen. Karjai között tartotta a göndört, aki meg sem moccant a reggel jövetelére, nyugodtan ölelte tovább az idősebb kezeit, amik a hasán fonódtak össze.

Louis nem siette el a felkelést, nem akarta megszakítani a reggeli varázst, és szívesen ölelte volna a fiatalt naphosszat. Lusta, könnyű csókokat nyomott a göndör hátára és nyakára, mire annak testén végigfutott a libabőr.

Nem szólalt meg, nem is mozdult nagyon, nehogy megzavarja a karjai közt fekvő fiú álmát.

Órák teltek el a nyugalomban fekve, mire a fiatal is ébredezni kezdett.

– Jó reggelt, göndör – morogta Louis Harry fülébe.

– Jó reggelt – fordult meg a fiatal az ölelésben, hogy szemben legyenek – Mióta vagy fent?

– Nem fontos – mosolyodott el a férfi.

– Tehát régóta – nyugtázta Harry – Hány óra van?

– Fél nyolc, tízre kell a cégnél lenni, ugye? – nyújtózott meg a férfi.

– Igen. Elmegyek fürdeni, ha akarsz te is, aztán csinálhatunk reggelit, és odafele felvesszük a cuccaidat. Mit szólsz? – kérdezte Harry.

– Benne vagyok – biccentett csillogó szemekkel Louis.

Amíg a göndör a szokásos hideg zuhanyát élvezte, addig Louis elszívott egy szál cigarettát a teraszon, majd cseréltek, és amíg a férfi fürdött, addig Harry nekiállt a reggelinek.

Pár palacsintát készített, amit a két felnőtt indulás előtt elfogyasztott, majd autóba szálltak és megindultak a cég központjába, közben pedig összeszedték Louis dolgait.

A férfi az autóban ülve azon gondolkozott, hogy milyen jól működnek együtt a göndörrel. A dolgokat elosztották, megadták egymásnak a teret, és mégis tökéletesen időzítettek mindent. Passzoltak.

A fiatal agyát sem sokkal különb dolgot foglalták le. Tetszett neki minden, amit Louis tesz vagy mond, és persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy a ma reggel milyen gördülékenyen telt.

Mire a központba értek, már mindenki rájuk várt, mert bár a mai koncert is a városban lesz, de már a turnébusszal fognak érkezni, és egyből tovább is indulnak a következő helyszínre, és már csak ott tartanak egy visszafogott aftert.

– Végre már. Mindenetek megvan? – kérdezte Jeff – Tegyétek be a táskákat a csomagtartóba, és nyomás.

Ahogy mind felszálltak a buszra Jeff tartott egy rövid bemutatót, hogy mi hol van, és mit hogyan kell használni, és ez idő alatt meg is érkeztek az aznapi helyszínre. Elég sokat tud magyarázni a menedzser.

A stadion előtt már a reggeli órákban is várakoztak a fanok, egy tömött sort alkotva, hogy minél előbb juthassanak be a kapuk nyitásakor. Mikor meglátták és felismerték a közeledő buszokat (mivel egybe nem fértek el mind, ezért háromban utaztak) hatalmas sikításba és vad integetésekbe kezdtek.

Louis mosolyogva nézte, ahogy Harry lehúzta a mellettük lévő ablakot, és köszönt a korai rajongóknak.

– Nagyon szeretnek – mondta a férfi, amint bekanyarodtak az elkerített parkolóba, és a göndör visszamászott az ablakból.

– Én is szeretem őket, mindannyijukat. A turnézás a legjobb az egészben. Örülök, hogy boldogságot okozhatok nekik – magyarázta Harry.

A fiatalabbnak ezután hangpróbája, beéneklése és színpadi próbája volt, és amíg ő órákig rohant ide-oda, addig Louis az egyik őrrel és egy segéddel elment ebédet venni az egész csapatnak.