Lover | Larry Stylinson

seventeenth.

Az este végén Harry szinte berobbant a backstage-be. Louis még sosem látta ilyen boldognak a fiatalt. Percekkel azután, hogy vége lett a koncertnek a göndör még mindig Paulival ugrált, és énekelt, majd hirtelen a férfi nyakába vetette magát.

– Annyira jó volt! Egyszer fel kell velem jönnöd a színpadra, elképesztő! – magyarázta Harry teljesen bezsongva.

– Elhiszem, Göndör, elhiszem – bólogatott mosolyogva a férfi.

– Hamarosan induljunk meg, mert hosszú út vár ránk Glasgow-ig – szólalt meg Jeff, majd, mint aki jól végezte dolgát, elvonult.

– Igyekezzetek, mert ma berúgunk! – kiáltotta el magát a fiatal, majd mindenki elkezdett szedelődzködni.

Fél óra múlva már minden és mindenki a turnébuszokon volt, hogy nekiinduljanak a közel négy órás útnak. Harry ragaszkodott hozzá, hogy a legközelebbi kisboltot vagy benzinkutat kifosszák, hogy betárazzanak italokból, és ezt a legtöbben támogatták. Louis nem örült annyira az ötletnek, de a világért se rontotta volna el a göndör kedvét, szóval csendben maradt. Ha inni akarnak hadd igyanak, ő nem lesz szent, hogy megszóljon ezért bárkit is.

Ahelyett, hogy arra figyelt volna, miből hány üveggel szeretnének venni, inkább odaült a busz egyik nyitott ablakához, és csatlakozott két hangtechnikushoz, hogy elszívjon egy szálat.

A buszsofőr volt az, aki megvette az italokat, és minden töményből minimum két üveg került a buszra, sörből pedig több tálca, és Louis tudta, hogy nem lesz nyugodt estéjük. Azon gondolkozott, mi van ha egyszerre több embernek kell majd hánynia? Megállítják a buszt? Hány órásra tudják elhúzni ezt az utat?

Őszintén szólva Louis fáradt volt, és csak le szeretett volna pihenni, de minden ez ellen szólt. A férfi legtöbbször, szinte mindig imádta a társaságot, a hangzavart és a pörgést, viszont a mai este más volt. Voltak napok, órák, percek, amikor Louis csak csendre és nyugalomra vágyott, de ma ezt nem kaphatta meg, így elfogadva sorsát próbált enyhíteni baján úgy, hogy elővette a fülhallgatóját, és bedugta a fülébe. Nem kapcsolt zenét, most nem. Örült annak is, hogy a hangos nevetések és kiáltások is csak tompán értek el hozzá.

A nyitott ablak mellett, felhúzott lábakkal, a falnak dőlve próbálta rendezni a gondolatait. Meghívták egy divatbemutatóra (amiről Zaynnel éppen akkor diskurált, mikor Harry kikészülten ért a szobába), és Louis mindenképpen szerette volna, ha a göndör is végigsétálna a kifutón, az általa készített egyik ruhában, vagy ha ez túl nagy kérés, legalább elkísérje a férfit és két barátját az eseményre.

Nem érzékelte az idő múlását, az agya minden zajt kizárt, és végül az idősebb kapucnival a fején, fülhallgatóval a fülében aludt el a busz egyik ablakában. Harry csak órákkal később keveredett a férfi mellé, amikor már nem igazán tudta, hogy hol is van pontosan.

– Louis – kiáltotta elnyújtva az idősebb nevét.

A férfi elsőnek meg sem mozdult a hangra, viszont, mivel nem aludt mélyen, így második szólásra egyből kipattantak a szemei.

– Hm? – kérdezte álmosan, és egyből megtalálta a zöld szemeket.

– Olyan gyönyörű vagy, Louis – suttogta az idősebb fülébe, amint az kihúzta a fülhallgatót.

– Részeg vagy, Göndör – fordult felé teljes testtel a férfi.

– Te pedig gyönyörű – folytatta a fiatal vigyorogva.

– Többiek? – kérdezte Louis körülnézve az emberek után kutatva.

– Alszanak a legtöbben – vonta meg a vállát Harry, a férfi pedig érezte az alkohol illatát a leheletéből – Kibaszottul kívánlak.