Lover | Larry Stylinson

ninth.

Louis zavarodottan ébredt. Nem érezte magát olyan fáradtnak, mint ahogy már megszokta. A kutyái nem feküdtek az ágy végében és teljesen egyedül volt a szobában.

Hova tűnhetett a göndör hajú srác? – futott át Louis agyán, majd ki is kelt az ágyból, és a telefonját magához ragadva kilépett a szobájából.

A készülék képernyője nyolc óra hat percet mutatott, és a férfi el volt ájulva attól, hogy eddig aludt. Hogy csinálta ezt?
A konyhából zörgés hallatszott, így arra vette az irányt, és remélte, hogy nem csak a kutyákra lel rá, hanem a fiatalra is. Ha Harry lelépett, nem tudja mit gondoljon.

Szerencsére nem is kellett ezen agyalnia, mert a konyhában ott állt a göndör a tegnapi cuccaiban, és minden fiók ki volt nyitva körülötte.

– Hát te mit keresel? – kérdezte Louis, mire Harry ijedten ugrott meg.

– Jó reggelt, Louis – motyogta elpirulva – A kutyák kajáját, szerintem éhesek.

– Ebben igazad van, sosem alszok eddig, így megszokták, hogy korábban kapnak – magyarázta az idősebb, míg kitárta a megfelelő szekrényajtót, és kimérte a reggelit az állatoknak – Nem értem hogyan tudtam eddig ágyban lenni.

– Aranyosan aludtál – mondta Harry a pultnak dőlve.

– Mire lenne szükséged? Le szeretnél fürdeni? Adok ruhákat, ha kell – ajánlotta Louis, és már meg is indult a földszinti fürdő felé.

– Köszönöm, az jó lenne – követte a göndör.

Míg Harry a szokásos reggeli hideg zuhanyát élvezte, addig Louis feltette forrni a teavizet. A fiatal a puha, fehér törölközőbe törölközött, majd az idősebbtől kapott melegítőbe bújt, és felkapta a tegnapi pulcsiját.

– Kész a tea, szeretnél enni valamit mellé? – kérdezte Louis, amint megpillantotta a felfrissült fiatalt.

– Nem kell semmi, köszi – vette át az egyik forró bögrét, majd követte az idősebbet és kiültek a teraszra.

A mai reggel jobbat jósolt, nem voltak sötét felhők az égen, de mégsem sütött a nap. A fejük felett óriási fehér gomolyag húzódott, ami mindent eltakart a kék égből.

Louis észrevette, hogy a mellette ülő fiú folyamatosan mozgolódik, nem érzi magát kényelmesen.

– Ugye nem zavar a tegnapi? Vagy kínosnak találod? – kérdezte Louis, de a hangjában nem volt semmi vádló, csupán tiszta érdeklődés.

– Csak részeg voltam, és nem tudom hogy érezzem magam a történtek után, vagy hogy viselkedjek melletted – túrt a hosszú hajába gondterhelten Harry, és egy pillanatra nézett csak a férfire.

– Ne agyald túl, hiszen valójában nem csináltunk semmi baromságot. Nem feküdtünk le, csak csókolóztunk, de ha szeretnéd elfelejthetjük – ajánlotta Louis, mert nem akarta, hogy a göndör még rosszabbul érezze magát.

– Nem tudom, Lou, nem tudom – sóhajtotta a fiatal – Kérhetek egy szál cigit?

– Nem lesz ez így jó, Göndör – csóválta a fejét Louis, de persze adott Harrynek, és magának is egy-egy szálat – Nem szabadna dohányoznod.

– Tudom, de ez legalább kitisztítja a gondolataimat – motyogta a zöldszemű, és még mindig alig mert a másikra nézni. Nem tudta mit gondoljon a tegnap estéről. Kétségkívül jól érezték magukat. Louis nagyon jól csókol, és az is biztos, hogyha Harry nem lett volna rosszul, akkor nem állnak le. A göndör nem tudta, hogy örüljön-e ennek vagy ne. Ahogy felrémlettek a tegnap esti jelenetek, ahogy az idősebb kezei erősen szántanak végig a hátán, és ahogy ő maga Louis hajába markolva nyomta neki a csípőjét a férfiéhoz.