Lover | Larry Stylinson

twenty-fourth.

Még kora délután hazaért a fiatal, és pár perccel utána Louis is befutott, hisz Harry még a stúdióból üzent neki, hogy indulhat.

Amint a férfi belépett a házba egyből átölelte a göndört, aki még mindig szomorú volt.

– Jobban vagy? Mesélj el mindent, kérlek – ültek le a kanapéra, és Louis boldogan hagyta, hogy a fiatal az ölébe fészkelje magát és a vállába fúrja az orrát.

– Reggel felhívtam Jeffet, és megbeszéltük, hogy tagadnom kell, mert tönkre mehet a karrierem, mert a meleg kapcsolatokat nem szeretik annyira az emberek és elpártolna mellőlem mindenki – rántotta meg a vállát Harry, míg a bűntudat felkúszott a gerince mentén.

– Ezeket ő mondta? – kérdezte a férfi, míg benne a düh fortyogott.

– I... Igen, de igaza van, nem? – nézett a kék szemekbe elveszetten a fiatal.

– Nem, nincs igaza. Persze, vannak akik melegellenesek, de nem a te rajongótáborod. Egy teljesen elfogadó közösséget építettél ki, ha nem vetted volna észre. És kicsit utána néztem a dolgoknak – vette elő a telefonját Louis, hogy a Twitterbe lépve megmutassa a kettejükről szóló tweeteket. A legtöbb rajongó szinte elvesztette az eszét és csak arról beszéltek, hogy milyen aranyosak együtt, és hogy ez a világ legjobb dolga, voltak akik állították, hogy ők már tudták a két férfi nézéséből, és persze olyanok is, akik addig nem hisznek benne, amíg valamelyikük meg nem erősíti.

– Ezek igaziak? – kérdezte a fiatal teljes sokkban, és most még rosszabbul érezte magát.

– Persze hogy azok. Göndör, el kell fogadnod, hogy szeretnek téged, mindegy mi van – jelentette ki kedvesen a férfi, szorosabban ölelve a fiatalt.

– Sajnálom az egész mait. Azt hiszem beszélnem kell Jeffel – suttogta Harry az idősebb felé fordulva.

– Na igen, az nem lenne rossz – tűrte hátra az egyik göndör tincset a fiatal füle mögé, majd lágyan megcsókolta – De nem haragszom rád, rendben?

– Köszönöm – suttogta az idősebb szájára, és nem engedte, hogy Louis egy pillanatra is eltávolodjon tőle. Szüksége volt a férfi gyógyító csókjaira egy ilyen nap után, Louis pedig ezt teljesen megértette, és készségesen adta át magát a vággyal fűszerezett csóközönnek.

A göndör hasa fájdalmasan kordult meg, mikor már vagy egy órája csak egymás karjaiban feküdtek a kanapén, mire a férfi egyből felült.

– Miért nem szóltál, hogy éhes vagy? Mit ennél? – kérdezte Louis, míg Harry is fáradtan tápászkodott fel.

– Pirítóst? – mondta a fiatal úgy, hogy az egy kérdésnek is elment volna.

– Maradj itt nyugodtan. Megcsinálom, csak azt mondd meg, hogy mit szeretnél rá – vette át a feladatot egyből Louis.

– Tejfölt – hangzott a következő válasz már egy fokkal határozottabban.

– Ki eszi tejföllel a pirítóst? – vonta össze a szemöldökét az idősebb, de végül csak nyomott egy puszit a göndör homlokára, majd a konyhába sétált, hogy megcsinálja a vacsorájukat.

Louis előbb két bögre teát tett a kanapé előtti dohányzóasztalra, aztán az egyik kezében egy kupac pirított kenyeret hozott, a másikban pedig a tejfölt.

– Szükséged van még valamire? – kérdezte a férfi mielőtt leült volna, de mivel Harry csak megrázta a fejét, így a göndör mellé fészkelte magát, majd bekapcsolta a tévét.

– Nagyon köszönöm – bújt az idősebbhez Harry, aki csak szeretetteljesen átkarolta.

– Nincs mit köszönnöd – rázta meg a fejét mosolyogva, míg műsor után kutatott.