Lover | Larry Stylinson

twenty-second.

Reggel a két férfi nagyon korán kelt (ami Louis-nak normális volt, Harrynek viszont annál kevésbé), hogy időben fel tudják venni Freddie-t az anyja házából.

Pár perc kellett csak nekik, hogy összekészüljenek, és a férfi autójával indultak meg a nő házához, ami több, mint egy órára volt tőlük, a reggeli forgalomban pedig kettő is lett belőle, mire végre valahára leparkolt Louis egy tekintélyes méretű ház előtt, aminek díszes kapuja teljesen eltakarta a kertet.

– Megvársz itt? – kérdezte a férfi Harryre pillantva, mire a fiatal kedves mosollyal biccentett.

Louis a kapu melletti csengőhöz lépett, és megnyomta azt, majd beleszólt, bentről pedig résnyire nyitották a bejáratot.

– Ó, szia Louis – köszöntötte a nő jelenlegi pasija, Nick.

– Szia – fogott vele gyorsan kezet a férfi, majd már meg is jelent Briana, kezében pedig ott volt Louis szeme fénye, Freddie.

– Tessék, etesd rendesen, és fektesd le időben. A büdös kutyáidat meg távolítsd el a közeléből – darálta le a nő, Louis pedig végre a kezében foghatta a kisfiát.

– Mikor jöttök haza? – kérdezte a férfi, hogy tudja mire kell a fiát hazahozni.

– El sem kell vinned, ha máris vissza akarod hozni – támadott egyből Briana, mire Louis csak hosszan kifújta a levegőt.

– Akkor majd írd meg, mert gondolom nem örülnél neki, ha örökre nálam maradna – vont vállat a férfi, majd hagyta, hogy Briana még egyszer megpuszilja a kisfiút, aztán elhagyta a házat és a kertet.

Harry izgatottan figyelte, ahogy ismét nyílik a kapu, és kilépett rajta a férfi, a karjában egy fáradtan pislogó Freddie-vel.

Elképesztő a hasonlóság köztük – állapította meg magában ismét a fiatal.

– Harry! – villantak fel a gyerek szemei, amint Louis berakta a kocsiba, így megpillantva az elöl ülő göndört.

– Szia Freddie – fordult hozzá hátra gödröcskés mosollyal, mire a fiúcska odanyújtja a kezét a fiatal arcához, hogy megérinthesse a bemélyedés helyét.

– Örülsz Harrynek? – kérdezte a kisfiát Louis, amíg bekötötte a gyerekülésbe.

– Szép a mosolya – bólogatott a fiú, és már egy csepp álom sem volt a szemeiben.

– Jól mondod – nyomott egy gyors, büszke puszit Freddie fejére az apja, majd visszaszállt a kormány mögé, és az egyik kezét a göndör combján pihentetve, a másikkal pedig a kormányt fogva indultak meg haza.

És az úton Freddie csak mesélt és mesélt, azzal a kevés szóval, amit tudott, tökéletesen fejezte ki magát, és bár az apja sokszor segített neki meg javítgatta őt, a göndör teljesen elalélt a kicsitől.

Mire hazaértek Freddie és a két férfi is megéhezett, hisz semmit nem ettek még ma.

A kisfiú boldogan totyogott be a házba, de teljesen elkeseredett, amikor nem találta a két kutyát, amiktől az anyja annyira irtózik.

– Apu – nézett fel a kicsi Louis-ra, aki mindent értett egyetlen pillantásból.

– Megreggelizünk, te pihensz még egy kicsit, és meglátogatjuk a mamáékat, oké? Ott vannak Cliffék is – magyarázta az idősebb, míg a karjaiba vette a fiúcskát, és Harryre pillantott, azt jelezve, hogy kövesse.

Pirítóst ettek tojással, majd Harry leült a nappaliban Freddie-vel játszani, amíg Louis elpakolt a konyhában és felhívta az édesanyját, aki boldogabb nem is lehetett volna a hírtől.