Lover | Larry Stylinson

eighteenth.

Eltelt másfél hét, ma a turné tizedik koncertjének lett vége, ahol Harry, mint eddig mindenhol, óriási sikert aratott. Ez volt az utolsó koncert a két hét szünet előtt, Louis-nak és a fiatalnak már le voltak foglalva a repjegyei másnapra, hogy Milánóból Londonba indulhassanak már reggel. A nyakukon volt a divatbemutató, ahol Harry végül csak a férfi vendégeként lesz jelen, de így is fog kapni egy Louis által készített szettet.

Ma este még ünnepelni tervezett a csapat. Egy véletlenszerűen kiválasztott helyi pubba tértek be levezetni a turné fáradalmait. A Progban (egy ismert italozóhelyen) telepedett le végül a csapat egy része. A hangulatos hely meghozta a kedvet az ivászatra, és mind ahányan voltak különféle koktélokat rendeltek.

A göndör egy egyszerű Margaritával kezdett, míg Louis egy Cosmopolitannal indított. Az idősebb szerette a vodkát, éppen ezért kért olyan italt, amiben az is volt. A társaság hamar a szórakozóhely leghangosabbja és legfesztelenebbje lett. Lenyomtak tíz koncertet hét külön városban, fáradtak és boldogok voltak.

Már régen hajnal volt, mire visszaértek a hotelbe, annak ellenére, hogy reggel hétkor indul a gépük Londonba. Harry és Louis egymásba karolva, dudorászva jutottak el a szobájukig, ahol úgy ahogy voltak a takarók közé vetették magukat.

– Hogy vagy, Göndör? – kérdezte a férfi a hosszú tincsekbe túrva.

–Elég jól, így, hogy itt vagy mellettem – felelte a fiatal, és közelebb húzódott Louis-hoz.

– Ugye tudod, hogy holnap, vagyis ma – kuncogott az idősebb – nagyon korán kell kelnünk.

– Igen, persze – bólogatott hevesen Harry, nagy vigyorral.

– Akkor megmondanád, Göndöröm, hogy miért akarod levenni a pólómat? – simította ő is a tenyerét a fiatal derekára.

– Meleg van, vagy te nem érzed? – pislogott nagyokat, tettetett ártatlansággal a göndör.

– Szerintem inkább meleg vagy – nevetett fel Louis, amíg Harry kezei a csupasz hátára siklottak.

– Ebben lehet igazság – vont vállat a göndör, és szemérmetlenül mérte végig a mellette fekvő férfit.

– Te kis kurva – szorított rá a fiatal derekára, mire az nyikkant egyet.

– Érted bármit – pirult fülig Harry, ahogy olyanról beszélt, ami józanon eszébe sem jutna.

– Ezt kibaszottul meg fogod bánni – rázta meg a fejét mosolyogva a férfi, majd a göndör fölé tornyosulva csókolta meg a fiatalt.

Hevesek voltak, a tequila és vodka íze keveredett a szájukban. Harry a nyakát nyújtva emelte feljebb a fejét, hogy még közelebb lehessen Louis-hoz, míg a férfi a göndör hátára vezette a kezét. Egymás elől szívták el az oxigént, de nem bánták. Mindkettőjük imádta a pillanatot. Harry szerette ahogy Louis tartotta és vezette, hogy dominált fölötte, mégis figyelt rá, és minden mozdulatával őt védte, erősítette, és be kell vallani, hogy rendkívül izgatta is.

A férfi minden idegszálával az alatta fekvő fiúra összpontosított, a légvételeire és mozdulataira, arra, hogy hogyan túrnak a rövid tincsek közé a hosszú zongorista ujjak, vagy miként szorítja a derekát a másik kar. Louis szerette, hogy szabadon szerethet, már ha ezt szabadságnak lehet nevezni.

Egymásba feledkezve falták a meggyvörös ajkakat, amik csak egyre pirosodtak a szenvedély miatt.

– Göndör, Göndör, Göndör – vált el a férfi levegőt kapkodva.

– Hm? Ne menj el – húzta volna vissza egyből Harry.

– Göndör, nem kéne – suttogta a fiatal szájára a szavakat Louis.