Lover | Larry Stylinson

tenth.

Miután Harry kiszállt Louis öléből, és kiválasztotta azt az öltözetet, amit látni szeretett volna a férfin, ő vissza is helyezkedett a székbe, és árgus szemekkel figyelte, hogy mit lép az idősebb.

Louis szenvedő mozdulatokkal nyúlt a pulóver aljához, és lassan emelte feljebb, Harrynek pedig szinte elállt a lélegzete, amikor meglátta az idősebb vékony derekát, lapos hasát, és a mellkasán elterülő tetoválást. A göndör szerint Louis gyönyörű volt.

– Tudom, hogy borzalmasan nézek ki – motyogta a férfi, elveszítve az eddig végig fenntartott álarcot.

– Mi? – nézett értetlenül Harry a kék szemekbe.

– Annyira bámulsz, tudom, hogy nem vagyok a legszebb – magyarázta az idősebb, amíg maga elé emelte a levetett pulcsit.

– Nem, Lou, csodálatos vagy –rázta meg a fejét Harry, és Louis elé lépett – Kicseszettül gyönyörű vagy.

– Harry, nem kell ezt mondanod – rázta meg a fejét halvány mosollyal az idősebb.

– Figyelj rám – fogta közre Louis kezeit a sajátjaival – Nem kell felvenned a ruhát, ha kényelmetlennek érzed, de tényleg lélegzetelállítóan nézel ki. Nem is értem, hogy mondhattad az én alakomra, hogy jó, amikor te úgy nézel ki, mint valami félisten – mondta Harry, a szavai pedig egy kis mosolyt csaltak Louis ajkaira – Amúgy meg eddig göndör voltam, nem simán Harry.

– Bocsáss meg, Göndör – felelt incselkedve a férfi, amíg visszavette a pihe-puha felsőt, ezzel együtt pedig az önbizalma is visszatért.

– De egyszer esküszöm rád adok valami színes, fodros ruhát – biztosította a fiatal Louis-t, amit amaz csak egy hatalmas mosollyal reagált le.

A férfi megragadta Harry pólójának nyakát, és odarántotta magához. A göndörben bennszorult a levegő, míg Louis a következőt suttogta a fülébe:

– Meglátjuk, Göndör, meglátjuk – majd nyomott egy csókot a fiatal halántékára, és elengedte a ruháját.

– Louis – nyavalygott Harry, miután észhez tért.

– Igen? – helyezkedett vissza a székébe a férfi.

– Nem hiszlek el – motyogta vörös fejjel a zöldszemű.

– Megesik, na próbáld a következő ruhát – parancsolta az idősebb, amit Harry boldogan teljesített.

Őszintén szólva Louis sosem volt az az ember, aki szereti a testét. Egész életében túl nagynak látta a hasát, és túl csontosnak a kezeit, ezért tökéletes megoldásnak tűntek a kapucnis pulcsik. Amellett, hogy kényelmesek és jól melegítenek, még takarnak is, és pont ez kellett Louis-nak. Ha pulóvert hordott szinte megállíthatatlannak érezte magát, olyan volt az, mint valami pajzs, ami védi és segíti, nélküle viszont nem igazán szerette magát. Az évek alatt Louis már szinte eggyé vált a felsőkkel, és meglepte Harry kérése. Sajnálta, hogy nem tudott eleget tenni a göndörnek, mégis boldog volt, hogy tovább üldögélhet kényelmesen a székében, ahelyett, hogy valami csiliviliben feszengene.

– Amúgy vannak képeim rólad, amik szerintem jók lettek – szólal meg hirtelen Harry.

– Igazán? – érdeklődött Louis felhúzott szemöldökkel.

– Mhm – bólintott, és a férfihez sétált, aki egy egyszerű mozdulattal visszahúzta az ölébe, pont, mint percekkel ezelőtt.

– Te Göndör, nem megyünk majd el abba a pékségbe, amit mondtál? – kérdezte a férfi, amíg Harry a képeket kereste.