Lover | Larry Stylinson

twelfth.

Másnap Louis kelt előbb, és a szokásos reggeli rutinját hajtotta végre. Miután adott enni a kutyáknak, készített egy teát, és kiült a teraszra, hogy elszívjon egy szál cigit. Örült neki, hogy végre a családjával lehet ma, de az állatokat nem akarta otthagyni az anyjánál, hiszen már csak a gondolatra is megfájdult a szíve, hogy a két lökött kutya nélkül kell lennie. Mégis muszáj volt ez, hiszen több hónapos turnéra nem vihette el őket. Ma a legtöbb idejét a két szőrgombóccal akarta tölteni, így hajnali munka helyett inkább a kertben maradt és játszott az állatokkal, amit a két kutya nagyon élvezett.

Harry kilenc körül ébredt egy üres, hideg ágyban. Fáradtan dörzsölte meg a szemeit, és amint visszagondolt a tegnapi napra melegség járta át a testét. Louis olyan kedves és odaadó.

Végül kikelt az ágyból, hogy megkeresse az idősebb férfit, akinek a nevetése az egész házban visszhangzott, hiszen a teraszajtó nyitva maradt.

– Louis? – kérdezte Harry, ahogy kilesett a kertbe.

– Göndör! Jó reggelt, hogy érzed magad? – sétált a teraszra a férfi.

– Jól, minden oké. Mióta vagy fent? – érdeklődött a fiatal, mert Louis egy kicsit sem tűnt fáradtnak.

– Három órája kábé. Kérsz valamit reggelire? – lépett be a házba, a kutyák pedig követték.

– Egy teát elfogadnék – biccentett Harry, majd mindketten a konyhába indultak.

Míg forrt a víz, addig a két férfi megbeszélték a mai nap terveit. Harry üzent Jeffnek, hogy Louis-val tölti a napot, és nem tud bemenni az egyik dögunalmas megbeszélésre, Louis pedig az anyukájának írt, hogy szedje össze délutánra a lányokat, mert sztárvendéget visz magával.

A két kutya valahogy érezte, hogy sokáig ez lesz az utolsó nap, amit a gazdájukkal tölthetnek, így egész nap követték az idősebbet minden merre, és még Harry simogatása sem volt elég ahhoz, hogy egyedül hagyják Louis-t. Tíz óra körül indultak meg, természetesen Louis kocsijával, hiszen egyrészt Harrynek az autója tegnap az edzőteremnél maradt, másrészt pedig mivel Louis dolgait intézték, így ez magától értetődő volt.

– Mit hallgassunk? – kérdezte Louis, ahogy kikanyarodott az utcára.

– Elvis-t? – ajánlotta Harry félénken, és várta, hogy mit reagál a férfi az énekes nevére.

– Benne vagyok – biccentett a kék szemű mosolyogva, és átadta a göndörnek a telefonját, hogy amaz keresse ki, amelyik zenét szeretné.

Nyugisan kocsikáztak el Doncasterbe, csak egyszer kellett megállni, mert Clifford nagyon kaparta az ülést. Az autóban nagyon jó volt a hangulat, Harry a Niall-lel való barátságáról mesélt, és megbeszélte a férfivel, hogy muszáj összeszervezniük egy találkozót a szőkével.

Louis izgatottan dobolt a kormányon, ahogy befordult abba az utcába, ahol felnőtt, majd ahhoz a téglaházhoz, amiben az egész gyerekkorát töltötte.

– Megérkeztünk – jelentette be a férfi, ahogy leállította az autót – Valószínűleg itthon van mindenki, szóval előre felkészítelek.

– Mire? – kérdezte Harry, és ő is a férfi felé fordult.

– A lányok nagyon hangosak, bár most, hogy itt leszel, lehet meg lesznek illetődve, de ami még biztosabb, hogy rád fognak támadni, mert rajonganak érted. Anyu mindent tudni akar majd, és rengeteget fog kérdezni. Az egyetlen ember, akitől nem kell tartani, az Mark, a mostohaapám, ő csendes – sorolta a férfi, majd összeborzolta Harry haját – Mehetünk?