Lover | Larry Stylinson

nineteenth.

A délután hamar elillant, és mire Louis ténylegesen végzett, már ment le a nap. Harry végig vele volt a stúdióban, de csak néha zavarta meg, egy-egy kérdéssel, hogy kér-e teát, nem éhes-e, és a többi.

– Kész – sóhajtotta a férfi a három próbababára nézve, amiken kész voltak a másnapi öltözetek.

– Ügyes vagy – mosolyodott el Harry is – Viszont most már tényleg nyomás kifelé az udvarra, és eszel is valamit.

– Nem vagyok gyerek, Göndör – kuncogott fel Louis, de természetesen követte a fiatalt a helyiségen kívülre, ahol egyből a kezébe nyomtak egy szendvicset.

A két modell kábé egy órája mehetett haza, azzal az egyezséggel, hogy másnap reggel hétre, mint a kis angyalok fognak várakozni az indulásra.

– Köszönöm a türelmedet – roskadt le a fűbe a férfi, pedig ott voltak a székek is.

– Ez egyértelmű. Jó volt látni, hogy mennyire odavagy a munkádért, de jóval többet kéne pihenned és enned – telepedett mellé a göndör.

– Tudom – vont vállat a férfi – Sokszor teljesen megfeledkezek önmagamról. Ha nem szólsz tegnap este biztosan nem aludtam volna.

– Őrült vagy – rázta meg a fejét Harry.

– Csak egy kicsit munkamániás – mosolyodott el Louis.

– És te miben fogsz jönni holnap? Mert nekünk gyönyörű ruhákat készítettél, de a tiédet nem láttam – gondolkozott a göndör.

– Én az egyik régebbi fekete öltönyömben leszek, csak semmi csicsa – vonta meg a vállát ismét az idősebb, mire Harry felháborodva nézett rá.

– Nem vagy igazságos önmagaddal szemben – jelentette ki a nyilvánvalót.

– Ott én senkit sem érdeklek – magyarázta Louis, hogy Harry ne tudja folytatni.

– Ebben nem értek veled egyet, de mindegy – legyintett a fiatal – Úgy sem tudnálak meggyőzni.

– Majd holnap a saját szemeddel is láthatod – harapott bele végre a szendvicsbe, és mindketten csendben élvezték az esti esős levegőt, és a hűvös szelet.

Miután visszatértek a meleg házba, és kitöltöttek maguknak egy-egy bögre teát, majd leültek a nappaliban, a férfi kezdett beszélni.

– Gondolkoztál azon, amit Zaynék mondtak? – kérdezte csendesen Harrytől.

– Hogy mi van köztünk? – dobta visszakérdést válasz helyett, mire az idősebb csak bólintott.

– Mármint nem tudom mit gondolsz erről, Göndör, de nem akarom elcseszni a munkakapcsolatunkat, ha esetleg történne valami köztünk. Még rengeteg helyszín van vissza a turnéból, és nem szeretném, ha minden öltöztetés kínos vagy rossz hangulatban telne. Na meg ott van Freddie is. Nem tudom, ki akarom-e tenni egy új kapcsolatnak, hogy mennyire lenne megterhelő neki ez az egész. De én melletted akarok lenni, viszont nem szeretném, ha a harag vagy a szakítás miatt eltávolodnánk – öntötte ki a lelkét Louis, és kissé félve pillantott a fiatalra.

– Húha, nyíltan fogalmazol – biccentett csalódott mosollyal az arcán Harry – Ne értsd félre, megértem a kétségeidet, de valamit nagyon nem ugyanúgy gondolunk. De nekem rendben van, ha nem akarsz semmit, akkor nem fogom magam rád erőltetni. Viszont szerintem most inkább hazamegyek, majd holnap jövök időben, de nem akarlak zavarni, a világért sem – kelt fel a göndör, majd a bögréjét a dohányzóasztalon hagyva bújt bele a cipőjébe és kabátjába, majd köszönés nélkül távozott.