Lover | Larry Stylinson

twenty-third.

A következő napok családiasan teltek, összesen két éjszakát töltöttek a Tomlinson-rezidencián, és bármennyire szerette volna Louis, de nem utaztathatta a kutyáit haza, hogy rá pár napra megint órákat kelljen egy járműben tölteniük, mert nem lett volna jó az állatoknak, így végül hárman indultak meg haza, abban egyezve meg, hogy legközelebb a család utazik fel Louis-hoz, mert a lányoknak már hiányzott London, és a bátyjuk csodálatos háza.

Időközben Briana is írt a férfinek, hogy mikorra vigye vissza Freddie-t, ami sajnos a férfi reménykedése ellenére sem volt egy távoli időpont.

Így történt, hogy miután hazaértek Harry berakott egy mosást, Louis pedig rendelt hármuknak kaját, aztán a nappaliban telepedtek le a kisfiú egyik kirakójával játszani, hogy minden pillanatot kihasználhasson, amit még a gyermekével tölthet.

Még aznap este haza kellett vinniük a fiút, aki sírni kezdett, mikor az anyja szinte kitépte Louis kezéből őt.

– Minden oké volt? – kérdezte a fiatalabb a férfitől, aki igazán szótlannak bizonyult a hazavezető úton.

– Szerinted rossz apa vagyok? – fordult Harry felé a kék szemű, miután beállt az udvarba és leállította a motort.

– Tessék? Dehogy, Lou! Miért kérdezed? – rázta értetlenül a fejét a göndör.

– Briana mindig azt érezteti velem, hogy a világ legrosszabb embere vagyok, és azt se érdemlem, hogy Freddie-re nézzek, pedig ő az én fiam is, nem csak az övé – fakadt ki Louis, amire nagyon kevés alkalom volt eddig.

– Most jól figyelj rám, Louis, nálad odaadóbb és törődőbb emberrel még az életben nem találkoztam. Az első benyomása valakinek nyilván nem ez, de amint megszólalsz lehetetlen nem szeretni, mert mindenkivel jószívű és őszinte vagy. Úgy érzem meg sem érdemlem, hogy velem legyél, mert egy csodálatos embert veszek el a világtól, és ha Briana nem látja benned a csodát, akkor egy idióta – öntötte ki a szívét Harry.

– Mi van, ha ezt csak te gondolod így? – kérdezett vissza a férfi továbbra is bizonytalanul, de a szíve ellágyult a göndör szavaira.

– Ha ez így is lenne, de nincsen, akkor boldog lennék, hogy én lehetek az, aki meglátja benned az igazságot. Aki tényleg olyannak lát amilyen vagy – kulcsolta össze az ujjaikat a fiatal – Mert Louis, te igazán tökéletes vagy.

– Dehogy vagyok – mosolyodott el gyengén a férfi, de Harry félbevágta.

– Ne beszélj, ha csak hazudni tudsz – szólt rá a göndör kétértelmű hangsúllyal, amit persze az idősebb egyből észrevett.

– Akkor mit csináljak? – tudakolta Louis pimasz mosollyal.

– Mondjuk csókolj meg – vetette fel a fiatalabb, mire a férfi felvonta a szemöldökét, de aztán persze nem tudott ellenállni a rózsaszín ajkaknak.

Harry telefonja zavarta meg az autóban való ücsörgést, így a fiatal csalódottan engedte el az idősebbet, hogy előkotorja a készüléket.

– Igen? – vette fel egyből a göndör, de arra az ordításra, ami fogadta, nem számított.

– Mi a fasz Harry? – hallották meg mindketten a vonal végén őrjöngő Jeffet – Te teljesen elhagytad a józan eszedet? Szerinted mit tudunk kezdeni ezzel? Meg vagy húzatva, ez a hírnevedbe kerülhet!

– Mi? Jeff beszélj érthetően – kérte a fiatal, mert egy szót sem értett az egészből.

– Mikor néztél utoljára híreket? – kérdezte a férfi fújtatva.