Lover | Larry Stylinson

sixteenth.

Reggel Louis hétig aludt, ami már alapból csodának számított, így megkönnyebbülten bámulta a plafont, hogy sikerült pihennie, és közben az is átfutott az agyán, hogy mégis mikor jutottak el Harry-vel erre a szintre. Mikor volt az, hogy ennyire közeli lett a kapcsolatuk. A második éjszakát töltötték együtt zsinórban, és Louis tényleg nem értette, hogy jutottak idáig.

Bár, ha jobban belegondolt, ő és a göndör, sosem voltak igazán barátok. Már az elejétől kezdve meg volt köztük a szikra, legalábbis a férfi így érezte. Talán barátság extrákkalnak nevezné a kettejük között lévő viszonyt, de ennek a szónak túl negatív kicsengése van szerinte, így végül annyira jutott, hogy van Harry, és van Louis, néha pedig van Harry és Louis. Együtt.

A göndör sem sokkal később ébredt, egyedül az ágyban, mert a férfi éppen a teraszon bagózott, próbálva elbújni a rajongók elől, akik a hotel előtt gyülekeztek. A fiatal hallotta a sikoltozást, így csak az üvegajtóig ment, hogy ránézzen az idősebbre.

– Jó reggelt, Lou – mosolygott a göndör, ahogy a férfi ránézett – Készen állsz a mai napra?

– Ezt én is kérdezhetném tőled – tápászkodott fel Louis, elnyomta a csikket és visszament a szobába – Nem akartam addig reggelit rendelni amíg nem vagy fent. Mit szeretnél enni?

– Gofrit. Eperrel és vaníliával – felelte gondolkozás nélkül, majd hozzátette – Telefonálok én, te mit szeretnél?

– Amit te, az tökéletes – legyintett, beleegyezve a reggelijükbe, de Harry alighogy felemelte a kagylót, kopogtak a szobájuk ajtaján.

Louis nyitott ajtót Mitchnek, aki megilletődve nézett Louis-ra és Harryre felváltva.

Kínos csendben telt az a másfél perc a két idősebb között, amíg Harry a telefonnál volt, pedig a férfiak nem voltak rosszban.

– Szia Mitch. Mi az? – kérdezte a göndör amint letette a készüléket.

– Beszélhetnénk? – kérte bizalmasan a hosszú hajú, Harry pedig egyből bólintott.

– Írsz, ha itt a kaja? – nézett Louis-ra a fiatal, mielőtt elhagyta volna a szobát a gitárosával.

– Persze, menj nyugodtan – biccentett Louis.

Míg Harry a folyosón lévő másik szobába lett rángatva, ahol Mitch és Sarah szállt meg, addig Louis leheveredett a helyiségben lévő fotelbe, és megnyitotta az édesanyja által küldött képeket, amik biztosították a férfit arról, hogy a két kutya jó kezekben van.

– Harry, magyarázat kell itt és most – nyomta le az ágyra a férfi a göndört.

– Mi van? – nézett értetlenül Sarah-ra, hátha ő segít neki.

– Mi ez közted és Louis között? – pontosította a kérdést a nő.

– Haljak meg, én magam sem tudom – vetette magát hátra az ágyon Harry, és örült a két barátja kérdésének.

– Meddig jutottatok el? Hányadán álltok? Mindenkinek kibaszott egyértelmű, hogy nem csak munkatársak vagytok – folytatta Mitch.

– Nem tudom baszki, egyszerűen annyira gyönyörű és kedves és figyelmes ő, hogy ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni – takarta el az arcát a fiatal, hogy ne látszódjon, elpirult.

– Azt én is észrevettem, hogy nagyon is jól néz ki – szólalt meg Sarah, és Harry mellé feküdt.

– Ne már, Szívem – tárta szét a karjait Mitch ledöbbenve.