Lover | Larry Stylinson

twentieth.

– Harry, tudnod kell, hogy a tegnapit nem úgy értettem, ahogyan te. Nem hittem volna, hogy ez lesz a vége, és nem is akartam, hogy ez legyen. Azt reméltem, hogy velem alszol miután tisztáztunk pár dolgot. És tudom, hogy én basztam el, mert rosszul fogalmaztam – itt a göndör már közbeszólt volna, de a férfi leintette, majd előkotorta a dohányát a zsebéből, mert úgy érezte nem tudja anélkül végigmondani – Szeretném, ha megmaradna az, ahogy eddig voltunk. Nem akarom, hogy feszengj a közelemben, vagy kínosan érezd magad, mint eddig a legtöbbször, amikor valami történt köztünk. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarok veled lenni, mert Göndör, el sem hiszed mennyire csak azt szeretném, viszont időt akarok hagyni neked is és magamnak is. Úgy gondolom, hogy nem a legfelelősségteljesebb beleugrani egy kapcsolatba, és kezdem egyre hülyébbnek érezni magamat, mert csak én beszéltem eddig erről, és fogalmam sincs, hogy te mit gondolsz kettőnkről.

– Én teljesen azt hittem, hogy nem akarsz tőlem semmit, és csak egy kis szórakozás voltam, és hogy én rontottam el valamit, és amiatt döntöttél így – csurgott le az első könnycsepp a fiatal arcán, amit még a gyenge eső sem tudott teljesen leplezni – Annyira kétségbe ejt, hogy folyamatosan rajtad jár az eszem, és a közeledben akarok lenni. A kezedet akarom fogni, és meg akarlak csókolni minden percben, de ez nagyon megijeszt. És most már értem, hogy Freddie miatt is félsz, és elfogadom, vagyis egyet értek az álláspontoddal. Csak nem tudom, hogy akkor mit tehetek és mit nem – rázta meg a fejét kétségbeesve.

– Göndör, azt teszel, amit akarsz – jelentette ki a férfi mélyen a zöld szemekbe nézve – Viszont én nem akarlak stresszelni, sem tolakodni nem szeretnék, szóval várni fogom, hogy te lépj.

– Nem kell várnod – rázta meg a fejét Harry, megragadta Louis arcát két oldalról, és úgy igazán megcsókolta.

– Baszki, Göndör – nyögte ki az idősebb, mikor egy pillanatra elváltak egymásról.

Louis kezei a fiatal derekán és hátán pihentek, míg Harry továbbra is a két tenyere között tartotta a férfi arcát, és ismét egymás ajkaira hajoltak. A hajukat átáztatta az eső, de valahogy egyiküket sem érdekelte igazán. Egy torokköszörülésre váltak el végül.

– Csodás, hogy kibékültetek meg minden, de készülni kéne – mutatott az ajtóra Zayn. Mivel Liam ellen elvesztette a kő-papír-olló mérkőzést, neki kellett a két férfi után jönnie.

– Persze, menjünk – engedte el Harry a férfit, és be is iszkolt az épületbe, a két barát pedig követte.

– Louis, drágám, én nagyon szeretlek, de igazán megbaszhatnád, hogy kimész az esőbe, így kétszer annyi idő kell a te hajadra és Harryére is – cseszte le Krys a férfit.

– Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem igaz – tárta szét a karját Louis, míg a fiatalra mosolygott.

– Borzasztóak vagytok – forgatta meg a szemeit a nő, majd legelsőnek Harryt kezdte rendbe szedni.

Louis a barátaira nézett, akik az öltöző legtávolabbi sarkában pusmogtak, de amint Liam észrevette, hogy a férfi figyeli őket, egyből takarni kezdte Zayn száját, nehogy kiderüljön miről beszélnek. De Louis számára elég egyértelmű volt, hogy a fekete hajú barátja éppen az előbbi kinti jelenetet meséli.

Az idő telt, Krys mellé érkezett még egy sminkes és haj stylist, hogy gyorsabban haladjanak, majd Louis mind a három férfit felöltöztette, és elküldte őket enni, amíg ő is elkészült.

A férfinak volt egy bevonulója, amin a választott plusz egy főjével kellett részt vennie, és ami miatt Harryt majd szétvetette az ideg.

Louis éppen az öltönyét gombolta be, amikor visszaért a három fiatalabb egy rakat étellel.