Lover | Larry Stylinson

fourth.

A következő hét nagyon fárasztóan telt el. Harrynek alig volt ideje a sűrű próbák és hangképzések miatt. Meg persze majdnem minden nap eljárt kondizni, így ez is órákat vett el a szabadidejéből. Mégis, a fiatal alig várta, hogy ismét a férfi házában legyen és megismerje a kis Freddie-t, megsimogathassa a két jószágot, és persze leginkább azt, hogy Louis keze munkáit próbálhassa magára. Csütörtök késő délután már egyáltalán nem tudott koncentrálni az éppen folyó megbeszélésre, mert a gondolataiba sunyin kúszott be a borostás férfi arca minden alkalommal, amikor a göndör figyelni próbált.

És mégis eljött a péntek délután, Harry pedig az autójában ülve robogott Louis felé. Hétköznapi ruhába öltözött, hisz az előző alkalomkor sem volt semmi baj velük. Barna, bő kord nadrágot viselt csíkos pólóval.

A kapuhoz érve a szíve izgatott dobogásba kezdett. Megcsörgette Louis-t, és a férfi egyből engedte, hogy bejárjon az udvarra. Harry mosolyogva szállt ki a járműből, és a bejáratban álló alacsony férfi felé indult.

– Szia Harry, hogy vagy? – kérdezte Louis.

– Szia, jól köszönöm. Te? – viszonozta a kérdést, míg érdeklődve nézett körül a házban, hátha meglátja Freddie szőke tincseit, helyette viszont csak két ugrándozó kutyával találkozott.

– Én is. Freddie még sincs itt, az anyja kitalálta, hogy elutaznak valami tengerpartra. De nézzük a jó oldalát, legalább tudunk csak a munkával foglalkozni – mondta Louis tettetett boldogsággal, de a göndör látta a szemében a csalódott csillogást, miszerint nem lehet a fiával.

– Sajnálom – motyogta Harry, mert nem tudta mi mást mondhatna.

– Ez van, na de kérsz valamit? Vagy kezdjünk neki egyből? – nézett érdeklődve a kutyák fültövét vakarászó fiúra.

– Neki állhatunk – felelte, és ezzel bevonultak a stúdióba.

Két ruhaállvány volt tele akasztva színesebbnél színesebb anyagokkal, és Harry elveszve nézte az eddig ismeretlen árnyalatokat.

– Úristen, Louis! Ez – akadt el, és végigsimított a ruhákon, míg az idősebb mellkasát szinte szétvetette a boldogság, hogy ismét elkápráztathatta a göndört – Ezek gyönyörűek! Jeff látta már őket?

– Nem, te vagy az első, úgy gondoltam, hogy majd csak a próba után küldöm el neki a választott darabokat – magyarázta Louis.

– Köszönöm. Elképesztő, hogy ilyeneket tudsz alkotni – motyogta Harry tátott szájjal.

– Örülök, hogy tetszenek, melyikkel szeretnéd kezdeni?

A két férfi órákat töltöttek el a stúdióban, és a beszélgetésen kívül végül szépen lassan sikerült felpróbálni az összes ruhát. A göndör le se akarta venni a kényelmes anyagokat, Louis pedig egyre inkább akarta letépni Harryről a ruhákat, hogy végig csókolhassa a sértetlen, puha bőrt.

A fiatalabb az egyik asztalon fekve lóbálta a lábait, és könyökölve figyelte, ahogy Louis a székével ide-oda pörgött. Nem tudta volna megmagyarázni miért, de egyszerre elragadónak és viccesnek találta a helyzetet, míg az idősebb éppen egy régi történetet mesélt, mikor még kisfiúként főzött az anyukájával.

– Kezdem magam rosszul érezni, hogy ennyit beszélek, és nem hagylak kibontakozni – állította meg a forgást Louis.

– Ne érezd, szeretem hallgatni az embereket – mosolygott rá a göndör, de amint összenéztek el is vesztek egymás szemében. A kék a zöldben, míg a zöld a kékben. Nem tudni pontosan hány csendes percig nézték egymást, de a nappaliból érkező ugatás zavarta meg őket, mire Harry fülig pirulva rezzent össze, Louis pedig magabiztos mosollyal az arcán kelt ki a székéből, hogy megnézze mi van a kutyákkal.