Lover | Larry Stylinson

eleventh.

A kávézás után Louis hazavezetett, ahol a két kutya már alig várta a gazdájukat, majd Harry elhagyta az idősebb házát és ő is haza indult.

A férfi a nappaliban ülve fellépett a közösségi oldalak egyikére, és sok idő után először kitett egy fotót a történetébe és egyet posztolt is, persze mind a kettőn megjelölte Harryt, hiszen az egyik képen ő maga szerepelt, a másikat pedig ő készítette. Instagram történetben a göndör koncertjén készült egyik kép szerepelt, posztba pedig a stadion oldalánál készült cigarettás fotó került ki.

Nem kellett két perc se, már jött is az üzenet az idősebb telefonjára a göndörtől.

Harry Styles: Nem lettek ilyen jók azért...

Harry Styles: Mármint az én munkám, te gyönyörű vagy.

Harry még mielőtt átgondolta volna mit írt, elküldte az üzenetet, így utóreakcióként a szoba másik felébe hajította a telefonját.  Komolyan, csak így kicsúszott ez? Hogy írhatta le a férfinak, hogy csodálja? Harry idegesen túrt a hajába, és nem is gondolta volna, hogy az idősebb mosolya kiszélesedett az üzenet láttára, és egy rég érzett melegség kúszott fel a gerince mentén. Louis azt gondolta, lehet mégsem lehetetlen eset Harry.

Louis Tomlinson: Köszönöm:D

Harry ijedten kapta fel a fejét az üzenet érkezésének hangjára, nem tudta mit várjon válaszként, és nem volt annyi esze, hogy átgondolta volna a dolgokat. Hiszen Louis eddig folyamatosan bókolt neki, és dicsérte, szóval biztosan nem ír semmi sértőt most sem, ugye?

Végül a göndör rávette magát, hogy elkússzon a telefonjáért, aminek szerencsére nem lett baja, és egyből mosoly rajzolódott az arcára a férfi egyszavas üzenetére. Gyorsan bepötyögte a „Nincs mit" választ, majd lezárta a készüléket. El kell mennie edzeni.

Harry most is, mint minden lábnapon, miután beért a terembe és átöltözött, alaposan bemelegített, majd elkezdte a szokásos körét.

A fülhallgató egész végig a fülében volt, és hangosan hallgatta a motiváló zenéit, így még véletlenül se vette észre a hatalmas kiabálást az épület előtt.

Több mint két óra után lépett csak ki az ablaktalan helyiségből, hogy felkapja az öltözőből a táskáját és elindulhasson haza. A vezeték nélküli füleseket visszatette a tokba, és itt tűnt fel neki a tény, miszerint olyan hangok jönnek kintről, mintha ölnének valakit. Vagy legalábbis valakik nagyon várnak Harryre.

Mi a franc? – kérdezte magától a göndör, és kinyomta maga előtt a bejárati ajtót, de ami kint fogadta, arra nem volt felkészülve. Az egész utcán hemzsegtek az emberek, legfőképpen a fiatal lányok, és mind Harry nevét ordibálták. Rendőrök próbálták megtisztítani az úttestet, mert megállt a forgalom az utcában.

Amint kilépett a fiatal az épületből, úgy rohanták le őt az emberek. Harry lefagyott a hatalmas őrülettől, és bár fáj bevallani, de nagyon megijedt.

Amint magához tért már körbe ölelte az őrült rajongók köre, ő pedig csak a levegőt kapkodva próbált kiutat találni a helyzetből. Biztos volt benne, hogy valamelyik dolgozó posztolta ki őt, és így találták meg a fanok.

Végül nem tudni hogyan, de Harrynek sikerült visszakeveregnie a bejárathoz, és minden erejét bevetve feszítette ki az ajtót, hogy a neki nehezedő emberek ellenére is ki tudjon nyílni.

Az épületbe érve követték a fiatal lányok, ő pedig csak felrohant a lépcsőn a mosdókig, hogy be tudjon zárkózni az egyik fülkébe. Szerencsére az ajtón jól működött a zár, így a lányok nem tudtak mit tenni, és a férfi mosdó közepén sikítoztak tovább.