Lover | Larry Stylinson

fifth.

Eltelt egy hét, a készülődés a tetőfokára hágott. Harry egyre izgatottabb, hisz a jövő héten meglesz az első koncert a turnéból. Louis gőzerővel dolgozik, még egy kutyasétáltatót is fel kellett fogadnia, hogy annyival is több időt tudjon tölteni Harry cuccaival. Jeff ideges. Attól fél, hogyha nem lesz elég tökéletes az első koncert, akkor talán az egész turné összeomlik. És az bizony rengeteg pénz vesztést jelent. A göndör fáradt, és bár próbál sokat aludni, nem igazán megy, hiszen mindig talál valamit, amin szerinte még dolgozni kell.

Délelőtt van, Harry ismét a férfi háza felé tart, míg Niall-t megbízta, hogy keressen macskát az anyukájának. A fiatal testét elöntötte az izgalom, ahogy megpillantotta az ismerős házat. Kíváncsi volt mivel készült neki mára Louis.

A férfi mosolyogva állt az eresz alatt, és az esőfüggönyön keresztül nézte az éppen bejáró autót, amiben ott ült az ő göndör énekese. Még a rossz idő sem tudta elrontani a kedvét, hiszen tudta, hogy Freddie és Harry ma fognak először találkozni. A kisfiú a nappaliban építőkockázott, a két kutya pedig meg volt bízva, hogy figyeljenek a kicsire. Persze a két jószág úgyis mindig Freddie nyomában volt, hiszen a gyermek baba illata vonzotta őket.

A göndör amint kiszállt a kocsiból, már futott is a bejárathoz, hogy ne ázzon el teljesen a nagy esőzésben.

– Helló, göndör – köszöntötte Louis a fiatalabbat.

– Szia – mosolygott rá melegen Harry.

– Van számodra egy meglepetésem – mondta az alacsonyabb, és elindult a nappaliba.

– Igen? Éspedig? – kérdezte izgatottan a göndör.

– Itt is van! –  jelentette ki, és félre állt az útból, hogy Harry megpillanthassa a kisfiút.

– Freddie! – kapta a kezét a szája elé a fiatal, és leguggolt a szőke buksi elé – Szia, Harry vagyok.

– Szia – köszönt gügyögve a kicsi, és tovább pakolgatta a kockákat.

– Mit játszol? Segíthetek? – Freddie felnézett a játékról, méregette egy ideig a göndört, majd bólintva átadott neki egy darabot a játékból.

– Szimpatikus vagy neki – helyezkedett el mellettük Louis is – Különben nem hagyná, hogy játssz az ő kockáival.

– Meg tudnám zabálni olyan aranyos – simított a szőke tincsekbe Harry, az idősebb pedig csak elragadtatva nézte a fiát és a... Munkatársát? Ez a megfelelő szó Harryre?

– Apa, nézd! – kiáltotta boldogan az apró fiú, az apja pedig büszkén nézte a felépített kockatornyot.

– Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg, míg a kezével megpaskolta mindkét kutya fejét, akik ott feküdtek a szőnyegen – Kérsz valamit, Harry?

– Egy gyereket – csúszott ki a göndör száján, mire fülig vörösödött – Mármint, nem úgy értettem. Hagyjuk inkább.

– Semmi baj, Harry – nyugtatta a zavarban lévőt.

– Egy pohár vizet, esetleg teát elfogadnék – motyogta Harry, míg az építőkockákkal bíbelődött.

– Azonnal – indult a konyhába, így a göndör kettesben maradt Freddie-vel.

– Hány éves vagy? – kérdezte Harry a kicsitől.

– Három! – jelentette ki büszkén a szőkeség.

– Nagyon ügyesen beszélsz – mosolygott rá a göndör, mire a kisfiú megakadt egy kicsit.

A kis kéz közelített Harry arcához, a tiszta kék szemek pedig kíváncsian csillogtak. A gyenge mutatóujj megnyomta a göndör arcát, pont ott, ahol pillanatokkal ezelőtt egy gödröcske bújt elő.