A félelmen túl {JeongGuk fanfici} - Befejezett

Bemutatás

Az én történetem nem mindennapi, vagy talán úgy is mondhatnám, hogy különösen egyedi. Furcsa lány vagyok, egy annál is furcsább és idegesítőbb betegséggel, vagy ahogy a szakemberek mondják, fóbiával. Az évek alatt megtanultam együtt élni vele, csak... nos hogy is mondjam, nem mindig sikerül. Néha a legváratlanabb helyzetekben tör elő.

De, hogy ne csak a rosszat meséljem, jöjjön a kis bemutatkozóm. Anyukámmal élek és a mostoha apámmal. Ja és persze az elmaradhatatlan mostoha tesómmal. Akiket persze szeretek, de néha mégsem. Ez bonyolult és hosszú sztori, és biztosan nem most fogok neki kezdeni elregélni.

Na, ő lenne itt YoNa, a nővérem. Gyönyörű lány ugye? Szerintem is. És ezzel ő is tisztában van, így előszeretettel használja is ki szépségét. Kb minden fiú odavan érte a fősulin, aminek persze gond nélkül élvezi ki az előnyeit. Ne gondoljon senki semmi rosszra, itt ingyen kajákat értek, nasikat, házifeladat megcsinálást stb stb. Bár azt sosem tudtam elképzelni, hogy az a sok barom srác hogy nem jön rá, hogy csak kihasználják őket? Számomra ez eléggé nagy rejtély. Na mindegy, szóval ő YoNa, a mostoha tesóm aki néha tényleg elég mostohán bánik velem. Üzleti kommunikációt és menedzsmentet tanul a busani főiskolán. Okos lány (lenne) csak többre tartja bulizást és a pasizást mint a tanulást.

Ő az anyukám, MiSeon. Csodaszép nő ugye? Imádom őt! Pénzügyi tanácsadó egy nagy vállalatnál, rengeteg ügyfele van. Szereti a munkáját de szerencsére ő nem az a fajta ember aki éjt nappallá téve dolgozik és túlhajszolja magát. Tudja hol vannak a határok. Roppant erős nő. Szegény sok mindenen keresztülment, és talán még olyasmiken is amikről nekem fogalmam sincs. Egy nap szeretnék olyan lenni mint ő! Bár... Ez azt hiszem sosem fog megtörténni.

Ő itt a mostoha apám, JungSik. Jóképű férfi -legalább is anyám szerint- lassan tíz éve annak, hogy összeházasodtak, azóta tényleg nagyon boldogan élnek. Üzletember, ingatlanban utazik. Egy teljes hálózata van szinte egész Korea szerte, hiába drágábban dolgozik a többieknél mégis mindig őt hívják. Ami persze nem csoda, hisz tényleg remek a szakmájában, ért ahhoz amit csinál. Kedves ember, tényleg nem panaszkodhatok rá, az első perctől kezdve elfogadott engem és sajátjaként nevelt. Csak hát én... nos ez bonyolult.

Éééss.... A végére hagytam magamat.

Ez lennék én Son MiNa, a nagy rakás szerencsétlenség. Nem vagyok valami nagy szám, bár úgy vélem nem a külső teszi az embert. Most kezdem el az első évem a fősulin, bár nagyon nem akarom! Nem a tanulás vagy a számtalan idegen ember miatt, hanem a fóbiám az ami visszatart. Androfóbiában szenvedek, ami szörnyű betegség, és sajnos nem tudok ellene tenni semmit. Az egész életemet félelemben töltöttem és azt hiszem úgy is fogom, amíg csak élek. Hisz erre nincsen gyógymód. Bár már nem is keresem, felesleges. Elfogadtam magam ilyennek, és bár nehéz de igyekszem küzdeni mindennap, hogy ne nézzenek emiatt úgy rám akár egy ufóra. (mert sajnos középsuliban gyakorta hívtak eme "kedves" becenéven).

Ja és ez a házunk, ha valakit érdekel. Tudom puccos, de a mostoha apámnak telik rá és úgy véli mért ne venné meg ha megteheti. Van benne igazság de valahol mégsem. Nekem tetszik is meg nem is. Abból a szempontból jó a nagy ház, hogy elmenekülhetek ha úgy érzem az egész világ ellenem van. Hisz van hova.

Na ennyi lenne. Remélem tetszett a kis bemutatóm? Csak attól félek, hogy a holnapi napot nehogy ájulással kezdjem. Ami tekintve a betegségem, nem lehetetlen. Légyszi imádkozzatok értem!