A félelmen túl {JeongGuk fanfici} - Befejezett

4. rész

Tátott szájjal néztem YoNat aki egy szál köntösben és törölközővel fején állt előttem. Az agyam maximális fordulatszámon pörgött lehetséges mentségek után kutatva. Végül tényleg az utolsó tized másodpercben eszembe jutott valami.

- Hogy miért van nálam? -kérdeztem vissza kissé sértett hangon- Talán meg kéne köszönnöd, hogy időben észrevettem mielőtt a mosogatótálcában végezte volna. YoNa miért hagyod a méregdrága készülékedet a pult kellős közepén? Még jó, hogy csipogott így észrevettem, hogy ott van mielőtt beleesett volna a vízbe, amiért naná, hogy én lettem volna a hibás, ismét. -vázoltam fel neki szemrehányóan a hihetőnek tűnő hazugságom, majd a kezébe nyomtam a villámgyorsan lezárt telefont- De tessék, isten ments, hogy rajta legyen az ujjlenyomatom.

- Jól van már na, nem kell azonnal hisztizni. Csak azt hittem elolvastad a privát üzeneteimet.

- Hogy én? -néztem rá felháborodva- Érdekel is engem kivel írogatsz.

Otthagytam. Hála az égnek nem erőltette tovább a beszélgetést nekem pedig eszem ágában sem volt folytatni. A szobámba inaltam, hogy kifújjam a benntartott levegőm és lenyugodjak a majdnem lebukás miatt.

Épp a laptopom felett görnyedve írtam a házit mikor szöget ütött a fejemben, hogy talán megpróbálhatnám megtalálni azt a titokzatos idegent akivel YoNa chatelget. Gyorsan meg is kerestem a kakaotalk alkalmazást és letöltöttem gépemre. Bejelentkeztem és beírtam a keresőbe egy J betűt. De rengeteg felhasználó volt ezzel az egy betűvel, volt aki csupán monogramot használt. Természetesen mindnek megnéztem a profilját és kb az összesre rá tudtam volna mondani, hogy ő az. Így ez a kis ötletem hamar zsákutcába tévedt. Na mindegy, majd adódnak más lehetőségeim. Legalább is nagyon remélem.

&&&

Két héttel később

Nem sok minden történt az elmúlt hetek alatt, mondhatni eseménytelenül teltek a napjaim. Hogy ez jó-e vagy rossz...? Nos még azt nem tudom.
Fogalmam sincs hogy de eddig nem történt semmi drámai az egyetemen, valahogy sikerült elkerülnöm a fiú hallgatótársaimat. Persze ez nem is volt olyan nehéz hisz az órák közti szünetek nagy részét mindig a könyvtárban töltöttem, ahogy az ebédidőt is. Persze Jen folyton kérdezgette miért nem vagyok odalent a többiekkel és minek menekülök el de leráztam annyival, hogy én antiszoc személyiség vagyok és jobb szeretek egyedül lenni. Ami még félig igaz is, ha úgy vesszük. Sajnos az eltervezett nyomozásom már az elején kudarcba fulladt. Nem sikerült kiderítenem semmit YoNa titokzatos pasijáról, pedig még néhányszor átnéztem az üzeneteit. De azóta már a kódját is megváltoztatta szóval már ezt sem tudom nyomon követni. De... ha jobban belegondolok már nem is igazán érdekel. Felnőtt nő és azzal találkozik és olyasvalakivel rontja el az életét akivel csak szeretné. Ha hibázik majd tanul belőle és kész. Nem akarok én lenni a gonosz fél, de... YoNa nem érdemli meg a törődésemet, pedig semmi rosszat nem tettem ellene amiért ellenségként kéne tekintenie rám. Persze a jó énem küzd a nem túl jóval, mert belül még mindig segíteni akarok neki és megmenti talán az élete legnagyobb hibájától. Nem tudom, talán kezdek megőrülni. Én csak szeretnék olyan jó ember lenni mint az anyukám és nem elítélni a másikat a felszíni viselkedése miatt. Mert az itt töltött időm alatt kiismertem már YoNat annyira, hogy tudjam ez a vad és arrogáns énje nem az igazi, ez nem ő. Csak én és anya "betolakodtunk" az életébe, az otthonába és az apja szívébe ami eddig csak az övé volt. Amiért nem hibáztathatom őt, hiszen lehet a helyében én sem lennék különb. Csupán annyiban térnék el az ő viselkedésétől, hogy én megpróbálnék alkalmazkodni és nem ellenségként tekinteni a másikra. De nem ő vagyok ahogy ő sem én, mind különbözünk. Csak abban tudok bízni, hogy egy nap történik majd valami ami ezt a háborús csatateret megváltoztatja és eláshatjuk végre a csatabárdot. És remélem az a nap hamar eljön!