A félelmen túl {JeongGuk fanfici} - Befejezett

8. rész

Csak néztem őt. Ott ültem mellette és csak néztem. Néztem ahogy dolgozik, ahogy úgy gépeli a szavakat mint valami számítógép zseni és láttam azt is mikor kidugja a nyelve hegyét 1-1 bonyolultabb témánál. Elképedve bámultam mennyire profin dolgozik és közben teljesen megfeledkeztem magamról és arról, hogy nekem tulajdonképpen szoronganom kellene. Mégsem teszem. Sőt. Talán azt is lehetne mondani, hogy egészen nyugodt vagyok. Félek mi lesz ezekután és nem igazán szeretném megtudni.

Majdnem háromnegyed tíz előtt Jeon professzor elnyújtózik székében és egy könnyed sóhajt elereszt, hogy ilyen hamar készen lett a mai órák anyaga. Én is már az utolsó szavakat írom le aztán elmentem az összeállított dokumentumokat és lecsukom a laptopot. Majd odacsúsztatom a férfi elé aki halvány mosollyal és némi kíváncsisággal pislog rám. Felnyitja a szürke gépet és pontosan azt a fájlt nyissa meg amin én dolgoztam. Azonnal megduplázódik pulzusom, hiszen izgulok mi lesz ha hibát talál benne vagy valamit nem jól írtam, esetleg máshogy kellett volna megfogalmaznom. Idegtépő percek telnek el csendben mire a tanár úr lecsukja a laptopot és karbatett kezekkel fordul felém. Mintha kést döfnének mellkasomba úgy hasít belém a felismerés, hogy bizony valamit sikerült nagyon csúnyán elrontanom. Lehajtom fejem és várom a letolást és a megszidást amiért ennyire buta és kezdő vagyok. De hiába várok a csend szakadatlan marad. Felnézek mire Jeon úr féloldalas mosolya ott virít arcán szemeiben pedig mintha kérdőjeleket látnék megformálódni. Ezt most nem igazán értem.

- Ne kíméljen professzor úr, mit rontottam el?

- Elrontani? MiNa. Ez az egyik legjobb munka amit valaha láttam. -HAH?- A megfogalmazás, a szó használat és a fontos elemek kiemelése... Elképesztő vagy! Hol tanultad ezt? -hangja tele volt lelkesedéssel és csodálattal, én pedig abban a pillanatban dobtam egy hátast gondolatban.

- Sehol. Csupán szeretek olvasni és... mondjuk úgy, hogy sok időm volt megtanulni írói szemszögből fogalmazni. Szóval akkor nem rontottam el semmit?

- Dehogy, semmit sem. Remekül összeállítottad. Azt hiszem megvan kit fogok legközelebb is felkérni jobb kezemnek. -valami hihetetlen aranyos és furcsa mosolyt villantott, sőt, hogy ájulás közeli állapotba küldjön még kacsintott is. Még a székről is majdnem leestem.

- Oh, köszönöm sunsaengnim, de kérem ne vigye túlzásba a dícséretet. -hajoltam meg aprón.

- Ebben abszolút semmi túlzás nincs MiNa. Te egy nagyon okos lány vagy, csak te valamiért ezt nem akarod elhinni.

És ennyi, itt totál belém szorult az összes létező szó és csak bámultam előre mint egy rakás idióta. Éreztem ahogy ajkaim felfelé görbülnek és ijesztően furcsa bizsergés fut végig karjaimon. A professzor a térdére könyökölt és úgy nézett rám s közben némileg előrébb hajolt, pont felém. Borzasztóan vert a szívem és a gyomrom is rendetlenkedett de egy percig sem éreztem késztetést arra, hogy rókázzak vagy a következő pillanatban elterüljek a padlón. Csak bámultam azokba a mélybarna szemekbe és a már lassan megszokottá vált deja vu érzés mellé egy teljesen idegen érzés társult. Fogalmam sincs mi volt az és ez kissé megrémisztett. A következő pillanatban a csengő megszólalt és úgy spuriztam hátra a helyemre mint akit puskából lőttek ki. Teljesen levert a víz s amíg igyekeztem rendezni gondolataim láttam, hogy a tanár úr is némileg összezavarodottan pakolja ide-oda a dolgait. Vagyis... nem teljesen vagyok biztos abban, hogy ezt a zavartsága miatt csinálná, lehet csupán csak sietni szeretne, hogy kész legyen minden mire a többiek feljönnek. Mindegy, egy biztos én teljesen ko-n vagyok.

&&&

Nem tudom hogy, fogalmam sincs róla, de sikerült átvészelnem ezt a napot (is). Pedig ez aztán igazán kemény és izzasztó napnak mondható a többitől függetlenül is. Főleg mert Jen ma egyáltalán nem volt velem csupán csak szünetekben találkoztunk és ebédkor. De persze semmit sem mondtam neki a reggeli kis bakimról, nem akartam, hogy egy újabb romantikus regénybe fűzze a bénaságom. Elég volt nekem a múltkor hallgatni a sok sületlenségeit a professzorom lábairól. Nem! Köszönöm de több fantasy históriát nem kérek.