A félelmen túl {JeongGuk fanfici} - Befejezett

27. rész

- Nem adok vissza semmit! -most minek tagadjam le, hogy nálam van(?) már úgy is tudja.

- Most azonnal add vissza te kis senki mert különben nagy bajban leszel.

- Ó valóban? Itt te leszel az aki megjárja YoNa, méghozzá nagyon csúnyán. Tudom mit tettél és nem fogod megúszni.

Elindultam kifelé de megragadta karomat. Szembe fordított magával és olyan csúnyán nézett rám mint még soha. Igyekeztem állni pillantásait de eléggé nehezen ment. Ördögi szemei vannak.

- Na és mégis mihez fogsz kezdeni azzal a pendrive-al, hm? Odaadod az apámnak? -hangja gúnyos volt és lenéző.

- Igen azt is megtehetném, de nem, nem fogom. JeongGuknak fogom odaadni és rábízom mihez kezd vele. Ha van egy csöppnyi esze akkor a rendőrséghez fordul.

- Te kis... -szorított fogásán- Azt hiszed az a kis puhapöcs bármire is megy majd a felvételekkel? -horkantott fel szarkasztikusan- Szerinted kinek hisznek majd? Neki, aki kegyetlen módon és aljas indokkal megerőszakolt egy egyetemista lányt, vagy annak a szegény lánynak aki a felvételen van?

Nagyon gúnyos volt a hangja és szavai közt bizony tisztán hallható volt az „én győztem” diadalittas mámor, mely feljogosította arra, hogy egy újabb pofont adjon, csak ezúttal már nem a kezeit használta.

- Miért YoNa? Mért vagy ennyire kegyetlen? Mit ártott neked JeongGuk és az a sok férfi akik a videókon vannak?

- Hogy mit? MiNa te még ehhez is ostoba vagy? -homlokára csapott és eleresztett- Pedig neked aztán tudnod kéne, hogy milyenek a férfiak és hogy mind csak egyet akarnak. Ez csak töredéke annak amit igazából érdemelnének. Hisz nézz magadra te kis szerencsétlen. Mit tett veled is az apád? Tönkre tette az életed te pedig nem teszel mást mint szótlanul tűrsz még most is. Hát én nem! Én megmutatom az ilyen mocsadékoknak, hogy mi jár nekik. -szorította ökölbe kezét.

- Te beteg vagy YoNa. Nagyon, nagyon beteg. -hátráltam tőle, hátha sikerül meglépnem.

- Add vissza a pendrive-ot és elfelejtjük ezt a kis dolgot.

- Nem! -hál' isten kiértem a folyosóra- JeongGuk nem tett semmi rosszat, ahogy a többi férfi sem. Egy hibájuk volt, hogy találkoztak veled.

Becsaptam az ajtót -és hála JungSik építészének mert kívülről is zárható- bezártam, így egy ideig sikerült visszatartanom az őrült lányt. Rohantam ahogy csak bírtam. Mikor kiértem az utcából megkönnyebbülten lassítottam le, remélve, hogy YoNa még nem jött rá hogyan is nyílik az ajtóm. Kb fél óra alatt a parkba értem és a hidegnek na meg a vészesen közelgő ünnepeknek hála egy árva lélek sem volt a közelben. De sajnos JeongGuk sem. Vártam őt, minden percben figyeltem mikor jön már, nem szerettem volna ha az az őrült hamarabb érne ide. Bár nem hinném, hogy tud erről a helyről de most jobb nem kockáztatni. Kb húsz perc után tűnt fel egy metál fekete Audi a közelben s rögtön tudtam, hogy ő az. Felsóhajtottam, sőt még egy apró mosoly is megjelent arcomon. Végignéztem ahogy kiszáll autójából és észrevéve engem elindul felém. Igyekeztem lenyugtatni és emlékeztetni magam arra, hogy tulajdonképpen most haragszom rá. Vagyis nem, de na, erről még nem kell tudnia. Mosolyogva állt meg előttem, betartva a három lépés távolságot.

- Tényleg itt vagy. -állapította meg a nyílvánvalót.

- Ja jól látod. Miért mit hittél? Hogy átverlek?

- Nem csak... Nagyon meglepett, hogy írtál. Azt hittem soha többé nem akarsz már rólam hallani.

- Ez így is van. De, átgondoltam a dolgot és mivel én nem vagyok olyan kegyetlen mint YoNa, tessék. -átdobtam kezébe a kis tárgyat mire kérdőn nézett rám.