∞Rabja lettem a félelmemnek, és rabja egy őrülten jóképű, igéző tekintettel megáldott idegennek. És még csak esély sincs rá, hogy ez a rabság valaha is véget érjen.∞
Figyelem a történet 1⃣6⃣-os besorolású az előforduló trágár szavak miatt!☝🏻
Jó szó...
Furcsa volt de nem kérdezett semmit, nem vágott fura fejet sőt még csak meg sem lepődött. Mintha számított volna erre vagy talán... lehet ő is akarta? Végülis az eredmény ugyanaz. Közelebb lépett hozzám és egy észveszejtő mosoly után
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
lejebb hajolt és ajkait óvatosan az enyéimre illesztette. Azonnal mintha villámok csapnának belém, mindenem bizseregni kezdett. Fóbiám maximálisan háttérbe szorult, sőt nem is engedtem utat neki. JeongGuk nekilökött az ajtónak és kicsit sem finomkodva mozgatni kezdte száját. Meglepett, sőt talán némileg zavarba is hozott mennyire magával ragad ez a helyzet. Kezeim önálló életre keltek és lassan felfelé simítva ujjaimat körbe fontam nyakát. JeongGuk belemosolygott csókunkba és csípőjével lökött egyet rajtam amivel nem csak hogy zavarba hozott de olyasmi furcsán kellemes lángolást váltott ki nálam amit még sohasem éreztem. Azt hiszem most először az életben történt meg velem, hogy nem féltem, de úgy kb semmitől. Sem magamtól, sem a kialakult helyzettől, az előttem álló férfitól ahogy attól sem, hogy netalán a betegségem elronthat mindent. Tudtam mit akarok és az a valami éppen azon van, hogy kicsókolja belőlem a szuszt is. JeongGuk egyszer csak felkapott az ölébe és a konyhában lévő pultig cipelt amire leültetett. Beállt lábaim közé és karjaival megtámaszkodott mellettem. Borzasztóan szexi látványt nyújtott, olyannyira, hogy kb öt másodperc alatt melegem lett.
- MiNa. -hangja annyira mély volt és sejtelmes, hogy még életemben nem hallottam ilyet de még csak hasonlót sem, viszont eléggé tetszett- Mondd csak szeretnél még mást is? -puszilta meg nyakamat.
Nem hagyta abba, folyamatos apró puszikat hintett bőrömre, ami annyira hihetetlen volt, hogy hiába is akartam nem bírtam csendben lenni.
- I-igen... -feleltem sóhajtva.
- És mit szeretnél?
- Azt hogy....
- MiNa!!!! Kelj már fel az ég áldjon meg! MiNaaa!!!!
A rettentő hangos ordításra úgy felriadtam, hogy háromlépcsős sorrendben gurultam le az ágyról. Megijedés, kisasztal lefejelése és a padlóburkolat alapos szemrevétele. Nincs egy olyan porcikám ami ne sajogna. Igyekeztem minél mérgesebben nézni Jenre, hogy értse mennyire nem tetszik a sajátos ébresztője. De ő mit sem törődve sajgó fejemmel a még mindig zenélő telefonomat tartja felém. Bár még egy kicsit homályosan látok de sikerül kivennem, hogy YoNa hív. Ami kissé meglep hisz holnap már hazamegyünk. Mire feltápászkodok a csengés elhallgat. Fejemre simítva ülök le ágyamra és próbálom összekaparni gondolataim. A szobánkban vagyok? Hm. Akkor ezekszerint csak álmodtam. Hála az égnek! Mégis hogy lehetek annyira hülye, hogy egy percig is elhittem, hogy ez az álom a valóság volt? Hisz tisztán emlékszem, hogy tegnap azt kértem tőle többet ne beszéljünk az apámról és ne akarjon meggyőzni olyanról amiről nem tud. Aztán elköszöntünk és lejöttem a szobánkba, ennyi. Azt hiszem kezdek teljesen becsavarodni. Csak is ez lehet a háttérben, másként mégis miért lennének ilyen álmaim? Nekem, aki azt sem tudja mifán terem egy normális emberi csók. Vajon miért vannak ennyire bizarr álmaim? És miért mindig JeongGuk szerepel mindegyikben?
