A pittyegő hang, a karomba szúrt tű és a testem fájdalma mind mind arról árulkodik, hogy bizony még élek. Lassan nyitom ki szemeim, még a légzés is fáj. A fehér fény mely oly vakító kiégeti retinámat a helyéről. Hunyorogva nézek körbe és hamar realizálom, hogy kórházban vagyok. Hát akkor mégsem csupán álom volt mikor anya azt mondta hívja a mentőket.
Fel akarok ülni az ágyon de az oldalamba nyilaló kegyetlen érzés hamar visszaparancsol. Megpillantom anyát az ablaknál aki a fehér köpenyét tekintve egy orvossal beszélget. Benézve észreveszi, hogy fent vagyok és úgy rohan be hozzám kishíján az ajtót is sodorja magával. Leveti magát ágyamra és szorosan átölel.
- Jaj édes kicsikém hát magadhoz tértél? Nagyon aggódtam érted.
- Jól vagyok anya, de jobban lennék ha kapnék végre levegőt. -kopogtattam meg hátát mire egy könnyed sóhaj után eleresztett.
- Jaj ne haragudj. -kuncogott- Kérsz valamit drágám? Hozzak valamit?
- Nem kell köszönöm. Mióta vagyok itt?
- Közel három napja.
- Három napja!? Te jó ég! -ez nagyon meglepett.
- Igen kicsim, de ne aggódj hamarosan hazaengednek. A doktor úr ma kiszedi a varratokat holnap pedig már otthon lábadozhatsz.
- Varratok? -ráncoltam össze szemöldököm.
- Igen MiNa. A széttört üvegdarab sajnos komolyabb sérülést okozott az oldaladon és a doktor úrnak össze kellett varrnia. De ne aggódj, egyetlen szervednek sem lett baja. -hát... végülis ez jó hír ha úgy vesszük.
- És JungSik? -féltem rákérdezni de szerettem volna tudni hogy van.
- Az egyik szobában pihen. Nagyon megviselte őt YoNa "titkos élete" -mutatott idézőjelet- és az egyik nővér adott neki nyugtatót, hogy pihenni tudjon.
- Annyira sajnálom anya! Minden az én hibám. Nem kellett volna elmondanom.
- Nem szívem, ne mondj ilyet. Nagyon is jól tetted, hogy elmondtad és egy pillanatig se hibáztasd magad semmiért, rendben? Nem a te hibád YoNa beteges viselkedése.
Csak bólogattam. Jól tudtam, hogy nem miattam lett YoNa ilyen de mégis hibásnak érzem magam amiért elárultam miket tett. Nem miatta hanem szegény apja miatt. El sem tudom képzelni miken mehet most keresztül. Szörnyű érzés, hogy nekem kellett felfednem az igazságot.
- Na és YoNa...?
- Eltűnt. -felelte csalódottan- Mióta elrohant otthonról nem találjuk sehol. És a rendőrök sem.
- Rendőrök? -néztem rá kérdőn.
- Igen. JungSik még aznap éjjel bement a rendőrségre és elmondta YoNa tetteit. Azóta a professzorodat is megkeresték és úgy tudom ő is elmondott mindent. -oh.
- Értem. És mondd csak Jeon... vagyis a professzor úr tudja, hogy itt vagyok? Mármint beszéltél vele?
- Én nem de JungSik igen. Szerintem megemlíthette, hogy idebent vagy mert járt itt az elmúlt két napban, de te aludtál így az orvosok nem engedték be hozzád. -édes istenem!- Mondd csak MiNa hogy hogy ti ilyen jóban vagytok az oktatóddal?
- Csak mert meg akart látogatni?
- Nem, nem azért. Csak ahogy be akart jönni hozzád... hát elég sokat elárul. -sokat mondóan mosolygott, rögtön sejteni kezdtem miket művelhetett.
- Hát barátok vagyunk, ennyi. -hogy tereljem a témát teljesen elfeküdtem az ágyon és nyöszörögni kezdtem mint akinek hatalmas fájdalmai vannak- Anya kérnél nekem egy fájdalomcsillapítót? Nagyon szúródik az oldalam.
KAMU SEDANG MEMBACA
A félelmen túl {JeongGuk fanfici} - Befejezett
Fiksi Penggemar∞Rabja lettem a félelmemnek, és rabja egy őrülten jóképű, igéző tekintettel megáldott idegennek. És még csak esély sincs rá, hogy ez a rabság valaha is véget érjen.∞ Figyelem a történet 1⃣6⃣-os besorolású az előforduló trágár szavak miatt!☝🏻 Jó szó...
