𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

57

A hétvége borzasztó lassan telt, és amíg tartott végig bőgtem azt szinte. Ki sem tettem a lábamat a szobából egyáltalán, csak nagyon ritkán. Jobbnak láttam bezárkozni és egyedül lenni egy kis ideig amíg szükségesnek tartom.
Anyáék nem kérdezték hogy mi a baj, de látták hogy valami nincs rendjén. Egyedül kell megemésztenem ezt, nehéz lenne nekik elmagyarázni hogy mi bánt.
Csalódott vagyok, és kihasználva érzem magam.

Mire feleszméltem ismét csak eljött a hétfő így hát muszáj voltam elmenni az iskolába. Miután felvettem az egyenruhámat lassú lépteket véve a táskámmal a kezemben leindultam a lépcsőn és meg sem álltam egészen a nappaliig ahol Tae megállított.

- Nocsak! Hát téged is látni? - állított meg a pulóverem ujjánál fogva.
- Ennyire rossz volt a tábor vagy csak kimerültél? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Csak hiányzott az ágyam - vágtam rá egy rövid sóhaj után.

- Értem.. - vizsgálta szemeivel az arcomat.
- Vigyázz magadra az úton - tette a vállamra a kezét mire szemeimet a bátyámra vezettem.
- Iskola után hívj fel ha szeretnéd hogy érted menjek - nézett rám mire ajkamra haraptam majd összeráncolt szemöldökkel vállon vágtam a fiút.
- Au! Ezt most miért kaptam? - nyöszörgött amit követően a fájdalmas arckifejezése láttán elmosolyodtam.

- Miért vagy most olyan kedves? Hm? - vontam kérdőre miközben a kezemmel az asztalra támaszkodtam.

- Nem szivatlak, még reggel van ahhoz - mosolyodott el mire én úgy tettem majd fejemet razva az ajtóhoz indultam.
- Esni fog az eső, vigyél esernyőt - szólt utánam mire legyintettem.

- Szeretem az esőt - bámultam magam elé majd elköszöntem.

A buszon Haein mellett ültem aki szokatlanul szétszórtan festett ami nem igazán vall rá.

- Téged mi lelt báránykám? - fésültem arrébb az ujjaimmal a fiú hullámos fekete haját hogy jobban az arcára láthassak.
- Hol a nyakkendőd? - méregettem a szemeimmel a hiányos öltözetét.

- Ne kérdezz többet! - tette a mutató ujját az ajkamra.
- Nem akartam ma iskolába menni.. - jelent meg egy nagy fintor az arcán.

- Igen, ugyanez - tettem karba a kezem.

- Ahhoz képest hogy milyen dolgok történtek a táborban igazán szép és kisimult a pofikád ma - tette a nagy kezeit az arcomra.
- Hogyan tudtál nyugodtan aludni? - nézett rám értetlenül.

- Álomba sírtam magam - vontam vállat mire halványan elmosolyodott.

- Tényleg igazán csinos vagy - kacsintott rám mire elmosolyodtam.

- Fogd be, ne bókolj nekem - húztam magammal mosolyogva a fiút miután leszálltunk a buszról.

- Sietnünk kellene mivel történelem óránk lesz a könyvtárban.. - nézett a csuklóján lévő karórájára.

- Jó reggelt! - szaladt hozzánk Shou.
- Hallottatok arról hogy ma próba vizsgát írunk? - nézett ránk mire abban a pillanatban szinte lesokkoltam.

- Hogy mi?! - akadtunk ki.

- Hát ez nagyon szinkronban volt! - kacagott fel Shou.

- Ne már! - kezdtem el toporzékolni.
- Hogy magyarázom el majd anyának hogy ha megint kapok egy egyest matekból? - fogtam a fejem idegesen ami láttán jót mulattak.

Kegyetlen az élet.. Ennél rosszabb nem is lehetne ez a nap!.

...

- Szedd a lábad! - utasított Shou mire az életemért küszködve próbáltam felvenni velük a tempót és nem lemaradni.

- Nem bírok tovább futni! Fáj a lábam! - lihegtem.
- Nektek könnyű mert hosszú a lábaitok! - mutattam rájuk.
- Mint két zsiráf! - fűztem hozzá.

- Ne beszélj, fuss! - nézett rám hátra Shou.

- Most nem lennénk késésben ha te nem találtad volna ki hogy mennyünk el kávézni! - bámulta szúrós tekintettel a fiút Haein.

- Már teljesen át ázott a cipőm! - nyavajogtam mivel elég hamar  szemerkélni kezdett az eső majd rövid időn belül pedig szakadni szinte.

- Már látom a sulit! - rohant előre Haein.
- Gyorsan! Gyorsan! - nyitotta ki az ajtót nekünk amin beviharoztunk.

- Istenem.. Itt a vég! - vágtam le magam fáradtan egy székbe ahonnan Haein felállított.

- Most nem szabad hogy üldögélj, sietnünk kell a könyvtárba! - fogta meg a kezem majd leváltunk Shoutol és a könyvtárhoz indultunk.
- Ssst! - tette a számra a kezét Haein mikor kissé fájdalmasan felsóhajtottam a fájó lábam miatt.
- Gyere mögöttem.. - nézett rám a fiú mire bólintottam majd kinyitotta az ajtót én pedig csak mentem utána.

A könyvtárban szinte mindenki szeme ránk ragadt köztük Yunáé is. A lány jelenléte miatt egyből görcsölni kezdett a gyomrom.

- Üljünk le gyorsan valahova - nézett rám Haein.

- Ezek meg mi a fenét bámulnak? - néztem végig rajtuk majd mikor Yunánál jártam a szemeimet lesütöttem.

- Tessék - vette elő a táskájából a pulóverét Haein.

- Miért? - vettem a kezembe a ruhadarabot majd amint az ingemre néztem láttam hogy teljesen átázott.
- Oh a fene.. - fordultam el amíg bele bújtam a pulóverbe.
- Szerinted ezt látták? - bújtam Haein háta mögé mire szólásra nyíltak az ajkai de miután szembesültünk azzal a ténnyel hogy a tanár már egy ideje minket fürkész a lábaim szinte a földbe gyökereztek.

- Üljünk le.. - indult meg Haein egy üres asztalhoz mire a tanár leüvöltötte a fejünket a helyéről.

- 15 perc késés! Hol a csudában jártak?! - emelte fel a hangját a férfi mire kissé megijedtem.

- Tudja nekem elhunyt kiskutyám és Hana ott volt velem hogy támogasson  - kezdett el füllenteni Haein amit próbáltam nem úgy hallgatni mint aki most hallja ezt legelőször de a kikerekedett szemeim miatt már biztosra vettem hogy elárultam magunkat.
- Ezért késtünk - magyarázkodott.

- Haein neked minden késésednél történik valami ilyen, a múlt alkalommal azt mondtad hogy a tojást toló tyúkod megfázott és el kellett vinned az orvoshoz.
- Olyanra is emlékszem mikor a múlt hónap azt mondtad hogy kiszökött a hörcsögöd akit megevett a macskád - kezdett el közeledni felénk a tanárúr.

- Azt mondja hazudok ? - nézett a férfira..
- Tudja sok állatom van otthon.. - folytatta a füllentést mire a férfi leállitotta.

- Elég lesz! Indulás az igazgatóhoz! - mutatott ingerülten az ajtó felé  mire Haeinel össze néztünk és kisétáltunk azon.

- Hogy ez mennyire kellemetlen volt - fogtam a fejemet.
- Jó hogy nem azt hazudtad hogy vámpírok vagyunk és muszáj volt megállnunk pár embernél - néztem a fiúra aki vállat vont majd elmosolyodott.

- Tudtál beszélni Yunával azóta..? - nézett rám Haein mire az ajkamra haraptam.

- Nem igazán.. De nem hiszem hogy képes lennék beszélni vele.. - bámultam magam elé

- Egész idő alatt téged bámult, és nem csak az átlátszó melltartód miatt - mondta mire az arcom lángolni kezdett.
- Biztosan lenne valami mondanivalója - nézett rám mire felsóhajtottam.
- Figyelj, fogadjunk valamiben! - állt elém.
- Ha még a mai nap oda megy hozzád beszélni akkor minden nap iskola után át kell jönnöd videojátékozni, de ha nem szól hozzád akkor azt kérhetsz tőlem amit csak szeretnél, áll az alku? - nyújtotta felém a mancsát.

- Hát nem is tudom.. - kezdtem el hezitálni.

- Neked is jobb lesz ha megbeszélitek a dolgokat, nemde? - Kérdezte miközben a fejemre húzta a kapucnimat.

- Még meglátom.. - csíptem a fiú oldalába ami után sikeresen elengedett.

Gondolkozom rajta.