𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

41

-erős idegzetűeknek-
!ERŐSZAK!

Amint kiléptünk az étteremből sokkal jobban szédülni kezdtem mint amennyire szédültem eleinte.

Persze az ital is csak most üt be rendesen! Kellett nekem annyit inni..

- Esni fog az eső - nézett a sötét csillagos égboltra Jiho.
- Jobb ha sietünk - fogta meg a kezem mire csak követtem őt.
- Nem lakok messze, úgyhogy hamar ott leszünk - nézett rám mire bólintottam párat.
- Azt hittem jobban bírod a piát - vigyorgott rám miközben megálltunk egy kisbolt előtt.
- Be megyek, egy perc és jövök - nézett rám majd bement.

Míg várakoztam aprókat ugrándoztam mivel valahogyan próbáltam ébren tartani magam mivel eléggé rám jött tört az álmosság ami kezdett elnyomni.

- Hát te mit csinálsz? - húzott magához Jiho a derekamnál fogva mire aligha tudtam megállni rendesen a lábamon
- Már csepereg az eső.. - nézett körbe.
- A francba is.. - kezdett el húzni a sötét utcában.

- Ha haza megyek veled nem fogsz félni a sötétben? - kérdeztem mire Jiho felkacagott.

- Aki fél a sötétben az nem én vagyok - nézett rám egy pillanatig mire arra figyeltem fel hogy az eső jobban elered.
- Aki fél, az Yuna - karolta át a vállamat.
- Tudod Yuna engem is bántott - mesélte.
- Ez is közös bennünk - nézett rám.
- Yuna egy gyenge ember - bámult maga elé mire nem szóltam semmit sem.
- Mindjárt ott is vagyunk - fordította maga felé a tekintetemet  majd megcsókolt és már a nyelvét át is dugta mire gyengéden eltoltam magamtól.

- Én inkább haza megyek.. - távolodtam el düllöngélve a fiútól.

- Ne szórakozz, gyere - fogott a karomra.
- Ott a ház! - mutatott a túloldalon levő háztömbre.
- Nem engedem hogy ilyen állapotban egyedül elindulj - fonta át ismét a kezét a vállamon mire érezni kezdtem azt ahogyan a kezével kissé a mellemre markol mire nyeltem egy nagyot.

Mire a házához értünk szinte már szana szét áztunk. Míg a fiú a kulcsát kereste a zsebében
az utca ahol álltunk igazán ismerősnek kezdett el tűnni mire realizáltam hogy pár házzal arrébb itt laknak Phung néniék is.

- Gyere - nézett rám Jiho miután kinyitotta az ajtót és behúzott rajta.
Amikor a házba értünk korom sötét volt mindenütt egészen addig amíg fel nem oltotta a villanyt.
- Szegényke - nézett rám miközben kibújt a pólójából.
- Szét áztál - méricskélt.

- Kicsit fáj a fejem.. - fontam össze a kezeimet miután láttam hogy át ázott az ingem.

- Gyere - indult meg előttem mire rövid lépésekkel de követtem őt a szobájába.
- Mássz fel, mindjárt jövök - nézett rám miközben az ágyára mutatott.
- Oh várj! Add ide a kabátod had akasszam fel - nézett rám mire kibújtam belőle és oda adtam neki majd elment vele.

A szobája annyira sötét..

- Jihoo.. - mentem a fiú után közben a falban kapaszkodva tartottam meg az egyensúlyomat.

- Hát te? - fordított maga felé a semmiből mire kénytelen voltam a fedetlen testébe kapaszkodni.
- Hova mész? - zárt a kezei közé mire nyeltem egy nagyot.

- Csak sötét van bent.. - fogtam a fejemet mire Jiho kezei a vállamra vándoroltak.

- Annyira szép vagy - nézett rám miközben a vízes hajamat a fülem mögé tűrte.
- Hana, ugye te is szeretsz engem? - kezdett el közeledni mire tettem hátra egy lépést amit követően megakadtam az asztalban.

- Miről beszélsz? Csak barátok vagyunk.. - bámultam magam elé mire közelebb lépett.

- A barátok csinálnak ilyet? - tette kezeit a derekamra majd ajkait az enyémnek nyomta. Egyáltalán nem tudtam tartani vele az iramot. Percek múltán már fel is kapott az ölébe és azt asztalra ültetett ahol kezeimet lefogva elkezdte csókolgatni a nyakamat. Egyszerűen nem tudtam szemet hunyni arról hogy a férfiassága a térdemet nyomta egészen végéig. Igazán irritáló volt.
Őszintén próbáltam alkalmazkodni hozzá, de egyáltalán nem éreztem tőle semmit sem, vagyis jót egyáltalán.
Mire feleszméltem szinte leszaggatta rólam az ingemet és kezei a mellemre vándoroltak mire rá akartam szólni de ajkával elcsitított. Mikor a keze a szoknyámnál volt lábaimat össze zártam de ő ennek ellenére is széthúzta őket és a fehérneműmbe nyúlt mire akkor éreztem úgy hogy betelt a pohár.

- Jiho! - rúgtam meg a fiút aki egyből eltávoldott tőlem.
Miután leszálltam az asztalról kiabálni volt kedvem de a gombóc érzés a torkomban egyáltalán nem hagyta. Miután vissza bújtam a kabátomba menni készültem mire Jiho vissza rántott.

- Mégis mit képzelsz hova mész?! - kiabált rám mire felpofoztam és kisiettem a házból.

- Ekkora mocskot! - indultam meg arra amerre a szemem látott.
- Miért mentem bele?.. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Akkora hülye vagyok! - kezdtem el pityeregni.
- Utálom Jihot! Utálom! - rúgtam egy kavicsba.
- Elegem van! - rúgtam ismét a kavicsba.

Haza felé sétálva nagyokat sóhajtoztam mivel igazán rosszul éreztem magam a történtek után, plussz, iszonyatosan fájt a fejem is és szédültem.
Alig vártam minden egyes lépésem után hogy haza érhessek. Az éjszaka halk, és magányos volt. Szinte egyedül sétáltam az utcában.
Miután át indultam a zebrán valaki vissza rántott az útra mire ijedten megfordultam.

- Figyelj jobban! - szólt rám Yuna.
- Piros volt a lámpa! - mutatott rá.
- Neked teljesen elment a maradék eszed is? - mondta miközben továbbra is engem szorongatott.

- Ne szólj így rám! Nem vagyok már 5 éves! - bámultam magam elé majd felsóhajtottam.

- Akkor meg ne ijeszges! - fordította maga felé a tekintetemet.
- Esik az eső aztán meg majd megint lázas leszel! - húzta a fejemre a kapucnimat.

- Jól van.. - öleltem magamhoz.
- Örülök hogy itt vagy! Annyira szeretlek! - csúszott ki a számon de egyáltalán nem bántam.

- Részeg vagy drágám? - nevetett fel kissé.
- Tényleg az vagy! - szagolt meg közelebbről.
- Miért vagy egyedül? - nézett rám miközben a csuklójára fogtam és össze fontam ujjainkat.
- Te sirtál? És mit csinálsz erre felé? - nézett körül.

- Haza jössz velem? - kérdeztem mire bólintott párat és együtt haza indultunk.
- Te mit csinálsz itt? - szipogtam kissé.

- Anya megint rosszul lett és még a vacsora előtt tiszta üres lett a ház és nem akartam egyedül lenni úgyhogy haza indultam és jöttelek megmenteni a piros lámpától - mosolygott rám mire én is elmosolyodtam.

- Hűvös van - bámultam magam elé.

- Igen - lóbálta a kezeinket.
- Mond mit csináltál erre felé? - nézett rám mire megráztam a fejem.

- Yuna te tényleg félsz a sötétben? - néztem rá.

- Igen.. Néha - jelent meg az arcán egy széles mosoly mire én is elmosolyodtam.

- Nem is tudtam - mosolyodtam el lágyan.

- Hol a sálad? - nézett rám mire teljesen megfeledkeztem róla hogy nincs a nyakamba.

Jihonál hagytam

- Nem is vittem.. - haraptam ajkamra.

- Dee! Vittél! Akkor adtam oda amikor a konyhában állt az a pusztulat Jiho! - nézett rám mire a torkom ismét csak össze szűkült.

- Igen.. Szerintem elhagytam - bámultam a kezeinkre bár a szemeimben levő könnyek miatt aligha láttam valamit is.

- Bent beszéljünk - nézett rám Yuna majd amikor a házunk elé értünk elő vettem a kulcsom és kinyitottam azt ajtót.

- Sziasztok, ha esetleg valakiben rossz érzést keltettem ezzel a résszel bocsánatot kérek, de sajnos a szexu○lis zaklatás-er○sz mindennapos dolog a mai világban és beszélni kell róla! (bár nem kéne mindennaposnak lennie!)
Én magam is át éltem már elég fiatalon.. Ha valakivel ilyen történik nem szabad magatokban tartani mivel NEM te vagy a hibás amiért ez történt veled, és egyáltalán nem normális ha a másik fél az első randin ( akár ) igy bánik veled! Ha valami kellemetlen számodra akkor azért álj ki mert mindannyiunknak vannak jogai.
Nyugodtan elmondhatjátok egy felnőttnek aki tudni fogja hogy mit kell tenni ilyen esetben és segíteni fog! Vigyázzatok magatokra nagyon, minden jót kívánok nektek!! 💋💋 -
Ha szeretnél velem beszélni meg adom privátban az instagrammomat és megélhetsz nekem! Legyen szép napotok -