𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

82

- Szóval hova megyünk? - fürkésztem a mellettem haladó halk lányt.
- Anyáéknak szólnom kéne hogy később érek haza - matattam a zsebemben amit Yuna szemeivel végig követett.
- Ahh.. El is felejtettem hogy lemerült a mobilom - csaptam a homlokomra.

- Szeretnéd hogy felhívjam neked? - vette elő a telefonját amire rá bólintottam.

- Szóval miért nem voltál ma suliban? Tán beteg vagy? - kérdeztem.
- Vagy iskola undoritiszben szenvedsz? - néztem rá mosolyogva mire szemöldökét felhúzva elnevette magát és elemelte a
fülétől a telefonját.

- Anyukád nem vette fel.. Valószínűleg mással beszél éppen.. - tette el a készüléket.
- Itt vagyunk - álltunk meg egy keritéssel körbe zárt nagy ház előtt miután annyit sétáltunk hogy a lábaim segítségért kiabáltak szinte.
- Menj csak előre - tette a kulcsát a zárba.

Míg Yuna kinyitotta az ajtót el ámulva néztem a hatalmas házat aminek a bejárata előtt egy nagy furgon is állt.

- Yuna miért jöttünk ide most? - nyúltam a lány kezéért.

- Bent megbeszéljük, jó? - mosolygott rám lágyan.

Miután beléptünk a házba tátott szájjal néztem körbe. Annyi kérdés merült fel bennem hirtelenjében hogy fogalmam sem volt hogy melyiket tegyem fel legelsőnek.

Ez a ház gyönyörű!

- Azért ne ácsorogj itt nekem egésznap - bújtatott ki a kabátomból.
- Csinálok egy teát neked - puszilta meg az arcomat majd elindult.

- Hékás, várj meg! - tértem vissza a valóságba majd egyúttal kiugrottam a cipőimből és a lány után eredtem.

- Ülj csak le ide - húzott ki nekem egy széket miután a konyhába értünk.
- Nagyon át áztál? - nézett rám félszemmel miközben az asztal közepén lévő méreg drága vázát fürkésztem.

- Egy kicsit nedves vagyok még, aha.. - terelődött valami másra a figyelmem.
- De nem olyan vészes - motyogtam majd oda álltam Yuna mellé és a falon lévő festményeket kezdtem el nézni.

- Szóval nedves vagy? - hajolt a fülemhez. Ez volt az a pillanat amikor realizáltam hogy mennyire is félre érthető volt az, amit a számon kiejtettem az imént.
- Ezen tudok segíteni - bújt hozzám majd a tekintetét a nyakamba fúrta.
- Tesztelhetlek? - nézett rám mosolyogva majd forró kezeit a derekamról a hasamra csúsztatta és lassan elkezdett lefelé haladni.
Mikor elért a szoknyámhoz a szabad kezével lehúzta a cipzárt és kibújtatott a vízes anyagból.
- Fázól? - cirógatta az enyhén remegő combojaimat.
- Felmelegítelek akkor - csókolt a nyakamba.

- Jesszus.. - támaszkodtam az asztalra miután a kezét a bugyimba vezette.

- Itt nem kell félj, hogy valaki félbe szakít minket - kezdett el izgatni az ujjaival.
- Csak mi vagyunk itt - fordított magával szembe majd megcsókolt.
- Miénk az egész ház - súgta ajkaimra miközben kigombolta az ingemet.
- Úgyhogy.. - guggult le elém.
- Engedd el magad - húzta le a fehérneműmet majd a hasamhoz hajolt.

- Ha így babusgatsz nem fogom sokáig bírni.. - tettem a kezemet a szám elé.

- Nem kell kapkodni - hintette be apró csókokkal az alhasamat.
- Időnk mint a tenger - feszült meg a testem miután nyelvével kényeztetni kezdett.

Szinte alig bírtam megállni a lábamon, de borzasztóan élveztem. Nem sokszor látni Yunát is ilyen szögből, de nagyon szexi volt, ezért szemeimet semmi pénzért nem vettem volna le róla.
Az asztalt markolászva élveztem a kellemes kényeztetést, egészen addig míg a csúcspontnál le nem borítottam a nekem szánt bögre teát ami a földre esett és széttört.
Yuna egy percre sem szeppent meg. Sőt, ennél inkább gyorsabb tempóra váltott.

- Te jó ég.. - fújtam ki magam. Majd szemeivel keresni kezdtem a seprűt.

- Hagyd feltakarítom - emelkedett vissza hozzám és megcsókolt.

- Yuna.. - húztam vissza magamra némi göncömet.
- Miért jöttünk ide mellékesen? - ültem le az asztalhoz hogy kifújjam magam.

- Biztosan most akarsz erről beszélni? - nézett rám miközben levette a pólóját és félre dobta azt.

- Csak kíváncsi vagyok.. - pillantottam a lány testére majd szememimet a földre vezettem.

- Szóval elmondom, utána folytatjuk? - húzott ki mellettem egy széket.
Nem szóltam csak bólintottam párat.
- Jó.. Szóval inkább bele csapok a közepébe.. - túrt a hajába.
- Szóval én elmondtam anyának hogy érdeklődök valaki iránt aki nem egy fiú, és erre úgy felkapta a vizet hogy ide kellett költöznöm - hadarta el majd kigombolta a nadrágját és lehúzta azt.
- Úgyhogy ennyi.. - hajolt közelebb és megcsókolt.

- Várj, szóval miattam kidobott? - szakadtam ki a csókból.

- Nem miattad, hanem miattam - Fogta hátra a hajamat hogy a nyakamhoz férhessen.
- Ez a ház a nagyapáé volt úgyhogy egy centet se kell hogy költsek - tette a kezemet a derekára.
- Ezen nincs mit túl ragozni - kapcsolta ki a melltartómat.

- És ezért nem voltál iskolában? Mégis mióta laksz egyedül? - kerestem a lány tekintetét.

- Talán úgy egy hete, de zárat kellett cserélném ezért az új kulcsokat nemrég kellett át vennem.. - vont ismét vállat.

- Várj, és ezt miért nem mondtad el hamarabb? - állítottam meg a lányt aki a melleimmel játszadozott.

- Nem tudom.. Nem láttam olyan fontosnak - sóhajtott fel.

- Yuna én úgy sajnálom - néztem a lányra kinek arca zavarodott lett.
- Nem tudom elképzelni hogy mennyire rossz lehetett anyukáddal veszekedned miattunk.. - harapdáltam ajkamat.

- Hana, már felnőtt vagyok, ez a saját szívem joga - Fogta meg az arcomat a kezeivel.
- Mondjuk az, hogy úgy megharagudott rám hogy még a telefont sem veszi fel, és az utcán úgy tesz mintha idegenek lennénk az egy kicsit fájt, de meg lehet ezzel is bírkózni  - mondta könnyelműen bár én nagyon is tudtam hogy ez az egész egyáltalán nincs így rendjén.

- Én tényleg sajnálom - fogtam a fejemet.
- Nem érdemled ezt hogy így bánjon veled emiatt - sóhajtottam fel.

- Kit érdekel ez a megszokott infámia? - hallatszott a hangján hogy mennyire fáj is ez neki de továbbra is csak semleges arccal ült előttem.

- Engedd had beszéljek Phung nénivel! - ötletetem.

- Felesleges..  Minimum át változik házi sárkánnyá és megesz téged is - mondta játékosan.
- Különben is, jó itt egyedül - erőltetett magára egy mosolyt.

- Ne mond ezt mert tudom hogy nem így van! - csuklott el a hangom.

- Van más választásom bazdki?! - kiabálta le a fejemet.

- Sajnálom Yuna, de én most inkább elmegyek - kezdtem el öltözködni.

- Persze, hagyj magamra te is! - egyenesedett fel.
- Végülis azért csináltam ezt az egészet hogy még te is hátat fordíts nekem! - csapott az asztalra.
- Már most bánom! - vágta ezt a képembe amit hallva lefagytam szinte. Megálltam az öltöködéssel is, és megszeppenve álltam előtte.

Egy szót sem tudtam kibökni, csak öltözködni kezdtem. Abban a fél perc alatt míg vissza vettem a ruháimat a gondolatok csak úgy egymás után jöttek a fejemben végül könnybe lábadtak a szemeim.

Megértem..

- Most elmész? Nem úgy értettem! - indult meg utánam.
- Egyáltalán nem bántam, vagyis nem tudom de.. - állt meg előttem.

- Yuna, én tényleg sajnálom de most gondolkodni szeretnék - motyogtam majd kimentem az ajtón.