- Te mindig ilyen vagy? - szólt hozzám Minho az óra kellős közepén.
- Milyen vagyok? - néztem a fiúra.
- Hát nem is tudom, olyan vagy mint egy hernyó, aki éppen bábozódik - nézett rám halványan mosolyogva.
- Most miért? - emeltem fel a fejemet a padról.
- Mi a baj? - fürkészte az arcomat.
- Minden rendben, tényleg.. - húztam ki magam miután 20 percen keresztül ugyanabban a görnyedt pozícióban punnyadtam.
- Te jól vagy? - néztem rá.
- Én kérdeztem hamarabb - csúszott lejjebb a székén.
- Egy kicsit össze vesztem Yunával azt hiszem.. Ez zavar - sóhajtottam fel.
- De akkor miért nem békültök ki? A lányok olyan könnyedén oldják meg az ilyesmit.. Nem kell sokat agyalni rajta - nézett rám mire elgondolkodtam.
- Különben is, ha majd a barátja elviszi őt vásárolni biztosan megbékél, ez a módszer mindig nyerő, ez egyfajta kiengesztelés - a mondata végén szinte elvesztem a gondolataimban.
Tehát ezért szokott minden veszekedés után elvinni sushizni, mert tudja hogy úgyis megbocsátok?
Mégis honnan tanulta ezt a stratégiát?
Talán most nekem kellene elvinnem őt randira..?
- Neked van barátod? - kérdezte miközben feltűrte a karján az inget.
- Nincsen.. Mivel én izé - húztam el a szó végét kissé zavarodottan.
Azt hittem értette az eddigieket..
- Nekem barátnőm van - vakartam a tarkómat.
- Tudom te buta, de attól függetlenül kapcsolatod is lehet nem? - nézett rám árgus szemekkel mire azt sem tudtam hogy mit mondhatnék.
És még én vagyok a buta?!
Pár perc alatt ki is csengettek az óráról. A folyosón végig haladva megláttam Yunát egy üres tanteremben így hát oda mentem hozzá.
- Ma elmegyünk randizni? - guggoltam le a padja mellé mire tekintetét rám emelte.
- Attól függ - adott semleges választ mire a magabiztosságom egy szakadéknyit csökkent.
- Mitől? - húztam fel a szemöldökömet mire elmosolyodott majd egy pillanatra el fordította a tekintetét.
- Hogy lessz-e időm rá - pásztázta a földet.
- Most miért mondod ezt? Nem akarsz jönni velem? - néztem Yunára aki nem válaszolt csak a lány felé fordult aki leült mellé.
Most komolyan figyelembe se vesz?
- Yuna! - álltam fel.
- Háló! - szólítgattam a lányt, aki rám sem nézett.
- Ismered őt? - nézett rám a padtársa mire Yuna megrázta a fejét mire lesokkoltam.
Mégis hogy a fenébe ne ismerne? A testem minden zegét-zugát ismeri!
A szó szoros értelmében!
- Biztos össze tévesztettelek valaki mással.. - fordítottam hátat ami következtében éreztem magamon ahogy Yuna tekintete a bőrömbe ég, de nem néztem vissza.
Hogy lehet ilyen bunkó?? És most mégis mi a baja?
أنت تقرأ
𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+
عاطفية▪ Girl x Girl (18+) ▪ Lmbtq+ téma. ▪ Néhol trágár szavakat tartalmaz. ▫ Jó olvasást kívánok! Egy fiatal koreai lány mindennapi nehéz, és megviselt élete, 𝒄𝒔𝒖𝒑𝒂 𝒎𝒆𝒈𝒍𝒆𝒑𝒆𝒕𝒆́𝒔𝒔𝒆𝒍. © minden jog fenntartva.
