𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 26

- Mi tartott eddig? - fogadott minket nyavajogva Yon a tanteremben aki az asztalon feküdt.
- Mindenki elment.. Egyedül kellett várjak rátok, halálra untam magam! Ti kis szemetek! - gombolta ki az ingjét és a nyakkendőjét pedig meglazította.
- Na kérem azt a jégkrémet! - csoszogott felém.

- Miért mondod hogy egyedül voltál? Jung is itt van te gyagyás! - suttogta Minho, bár az első sorban ülő lány biztosan hallhatta hiszen hátra fordúlt. Tekintetünk ahogy össze találkozott valamiért le sütöttem a szemeimet.

- Oh tényleg? Nem is láttam.. - Ült fel az asztal tetejére.

- Ezt add oda Jungnak - tolt felém egy fagylaltot Minho mire felhúztam a szemöldökömet.
- Miért én? Inkább te! - Suttogtam neki.

- Ha nem kéritek akkor én szívesen megeszem! - Mosolygott Yon mire Minho megrázta a fejét.

Csak felsóhajtottam és ki bontottam a fagyimat. A hőség ami a teremben volt kibírhatatlan és nagyon fárasztóan hatott ránk. Az ing csak úgy tapadt a bőrömön, kénytelen voltam ugyanúgy tenni, mint ahogy Yon. A nyakkendőmet kibontottam és kissé ki gomboltam az ingemet is.

- Pontosan titeket kerestelek! - rontott be a tanterembe a gazdaságtan tanárnőnk. Yon és Minho arca egyből lesápadt.
- Meg kellene beszélnünk az osztályzataitokat, hiszen nem áll jól a szénátok! Különben is, mindenki haza ment már, mert a tanárúr lebetegedett.. - jelentkezett egy mogorva fintor az arcán.
- Úgyhogy, az irodámban találkozunk! - nézett rájuk lélekszorongató szúrós szemekkel. Így hát a két szerencsétlen egy szót sem szólt csak a tanárnő után battyogtak.

- Ezt elviszem! - fogta az asztalon levő jégkrémet Yon mire szemeimet forgatva felsóhajtottam.

Miután elmentek bambán bámultam magam elé.

Itt van Jung.. De úgy tűnik házit ír.. Vajon menjek inkább haza? Nem szeretném zavarni a tanulásban.. Vagy talán.. Beszélhetnék vele..?

Ismét a lány irányába néztem aki a táskájába csúsztatta a könyveit éppen.
Így hát én is pakolni kezdtem.

- Hé Jung, te mikor mész haza? - szóltam a lánynak. Sok merszem nem volt megint csak őt szugerálni ezért figyelmemet inkább másra tereltem.
Nem jött válasz, csak hallottam ahogyan betolja a székét és megindul.

- Maradhatunk ha szeretnél - állt meg mellettem mire szemeimet rá vetettem.
- Ez az utolsó napod a suliban, igaz? - támaszkodott az asztalomnak.

- Igen.. Honnan tudtad? - Próbáltam visszaemlékezni hátha neki is említettem-e valamit, de nem voltam benne biztos. Jung csak leült mellém és kezeit az ölébe tette.
- Egy hétig fogok hiányozni..

- Yon mesélte - válaszolt röviden, ám tömören.

Mindenki tudja hogy Yon mekkora egy pletykarovat!

- És még mit mesélt? - haraptam az ajkamra kissé idegesen.

- Tudok egyet, s mást - mosolyodott el mire én is úgy tettem.
- Becsülöm benned hogy ilyen kitartó vagy - szólalt fel egy kis csönd után.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz most neked - támasztotta meg apró könyökét az asztalon majd tenyerére téve fejjét elemezni kezdte az arcomat. Kissé már zavarba is hozott a bámulással. A kezemben lévő fagylalt a szemezésünk alatt el kezdett olvadózni, és ráfojt a kézfejemre. Már a padon is fojt néhány csepp, ezért megszakítottam a lánnyal a szemezést.

- Jaj ne.. - álltam fel.

Jung csak el sétált a táskájához és vissza jött egy zsebkendővel a kezében amit aztán a kezembe adott. A fagylaltot fájó szívvel, de kidobtam hiszen nem forró csokit szerettem volna a hőségben.

- Köszönöm.. - mosolyogtam majd leültem vissza mellé.

- Az ami a mosdóban történt.. Kérlek neharagudj - emelte rám a tekintetét.
- Csak annyira.. - vezette szemeit végig rajtam.
- Annyira más vagy, és a kisugárzásod is.. A hangod, a mondatok amik elhagyják az ajkaidat.. - ezen a résznél elmosolyodott.
- Ez olyan új nekem - vakarta a tarkóját.

- Ne kérj elnézést, minden rendben van.. - emlékeztem vissza a csókunkra.

- Nem szokásom ilyet tenni.. - játszadozott az ölében lévő kezeivel.
- Én.. - nézett rám.

- Én is szeretném - néztem a lányra.

- De biztos vagy benne? - húzódott közelebb. Nem adtam egyéb választ csak rábólintottam  

Jung a kezeit az arcomra helyezte és finom mozdulatokkal végig simított párat az ajkamon. Láttam rajta hogy vágyakozik, de hezitált. Ezért inkább közelebb hajoltam és én kezdeményeztem. Ajkaink finoman egymáshoz illeszkedtek, és ízlelni kezdték egymást. Tetszett ahogyan csókol, ahogyan megérint, és amit kivált belőlem.
Jung kezei lassan az arcomról egészen a vállamog, melleimig csúsztak.
Finom mozdulatokkal simított végig a testemen amit érezve egyre csak többre vágytam. Bár továbbra is bennem volt egy furcsa érzés. Hiszen ez az egész teljesen új, és idegen volt. Megérinteni mást, aki nem Yuna, teljesen más érzéssel önt el.

- Annyira puha.. - mosolygott csokúnkba miközben továbbra is a mellemet fogta.

Nem szóltam csak alúl ki gomboltam az ingemet és hagytam hogy kezével lassan beférkőzzön a vékony ruhadarab alá.
Az érintése miatt kissé beleremegtem a csókunba. Nagyon is a tudtomra adta hogy tetszem neki. És ez nagyon édes volt.

- Szeretnél te is.. - szakadt ki a csókunkból.
- Megérinteni? - nézett rám az ajkát harapdálva mire szemeibe néztem amik nagyon is azt sugalták hogy szeretné ha azt tenném. Bólintottam.

Jung kigombolta az ingjét és hagyta hogy lehúzzam a selymes anyagot a válláról. A lány egy bizonytalan pillantást vetett rám ekkor.

- Gyönyörű vagy.. - néztem rá és a nyakába csókoltam ami következtében egy halk kellemes sóhaj hagyta el a száját. Még mindig lágyan és udvariasan viszonyultam a lányhoz zavaromban. Ellenben őt, akinek a keze már majdnem az érzékeny pontomnál járt.

- Ugye szabad? - suttogta az ajkamra miközben a szoknyám aljával vacilált.

- Nyugodtan.. - hagytam Jungnak hogy keze a szoknyám alá másszon.
Ahogy érzékeny pontomhoz ért ujjait rögvest mozgatni kezdte. Ekkor csókunkba nyögtem.

Időközben Jung a karomra fogva az ölébe tette a kezem jelezve hogy  viszonozzam.
Furcsa volt, és zavarban voltam. Megérinteni valakit a legérzékenyebb pontján, akinek a teste még ismeretlen, olyan izgalmas.

- Látszik nem először csinálsz ilyesmit.. - harapott az ajkára amint hozzáértem.
Nagyon nedves volt.

- És te..? - kérdéztem mire válaszul ismét az ajkaimra tapadt.

- Nekem te vagy az első - nézett rám enyhe piros arccal.