𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

2

-erős idegzetűeknek-

- Meng Hana - figyeltem fel a nevemre mikor az osztályba léptem ahol már rég tanítás folyt.
- Elkésett - nézett rám a tanárúr.

Ajkamat harapdálva a férfira emeltem a tekintetem aki szúrós szemekkel bámult rám miközben karba tette kezeit.

- Sajnálom! - hajoltam meg.
- Elnézést a késésért - egyenesedtem fel lassan.

- Nem az első alkalom hogy késett - sóhajtott mire sustorgás volt hallható az osztályban.

Szemeimmel végig futottam a padban ülőket hogy megbizonyosodjak hogy kik vannak bent, mikor is Yunát vettem észre aki engem bámult arcán egy mindent elmondó fintorral,majd a padtársához hajolt és súgott neki valamit.

Francba..

- Jól van, semmi baj, üljön le - tette a férfi kezét a vállamra majd vissza fordult a táblához.

- Köszönöm.. - ültem be az első padsorba ahol értelem szerüen aligha ült valaki is hiszen a legtöbben hátra ültek.

- Tanárúr! - jelentkezett Yuna.

- Mondja - intett neki.

- Neki miért nézi el a késést? - Mutatott rám mire mindenki rám nézett az osztályban.

Most ez komoly?? Nem az óvodában vagyunk már nemde?

- Mindenki tudja, hogy Hana messze lakik, különben is jó tanuló, és szorgalmas.Nem úgy mint egyesek ott a hátsó padban.. - fordult vissza a táblához.

Miután a tanárúr tovább folytatta az órát a hátsó padsorban lévőek sugdolózni kezdtek.

Óra után próbáltam minél hamarabb elhúzni a teremből, ami sikerült is.
Az udvaron ülve olvastam anya szülinapi felköszöntő üzenetét.

Ma lettem 17, de nem érzek semmit vele kapcsolatban..
Nem érzem úgy mintha elértem volna bármit is az életemben

Miután eltettem a mobilomat a táskámba ismét csak egy kisebb sóhaj hagyta el a számat.

Rossz érzésem van..

- Szóval itt vagy - figyeltem fel Yunára.
- Tényleg messze laksz? - guggolt le elém mire kissé megijedtem.

- Hát.. - haraptam ajkamra. Percekkel később körbe szinte körbe állt egy csapat fiú és lány, természetes az évfolyam társaim.

Yuna felált előlem majd az egyik fiú mellé állt.

- Ki vagy te hogy mindig mindent megúszól? - emelte meg a fejem az államnál fogva Yuna.

- Mindig te vagy az ártatlan kis bárány - ült le mellém az egyik srác.

- Válaszolj! - kiabált rám a mellettem ülő srác, Jimin.

Csak Yunát néztem aki üres tekintettel nézett vissza rám.

- Üsd már meg! - nevettek fel. Ez volt az a pont mikor úgy éreztem hogy mennem kell.

Csak felálltam a padról mikor is Jimin kigáncsolt.
A telefonomért nyúltam ami kiesett a táskámból, de Yuna megelőzött.

- Nézzük csak - nyomkodta a mobilomat.
- Ma van a szülinapod? - mutatta fel az sms-t amit anya küldött.

- Kérem vissza! - nyúltam a telefonért mikor egy nagy ütést éreztem meg a hasamban.

- Undorító - rúgott belém Jimin.

- A haja is hogy áll - tépett az egyik lány a hajamba.

- Elvitte a cica a nyelved? - guggolt le elém Yuna.
- Válaszolj! - pofozott fel Yuna.

- Muszáj vagyok ezt tenni - állt fel Jimin.
- De aki gyenge, azt eltapossák - rúgott belém újból Jimin mire fájdalmasan felnyögtem.

- Te most sírsz? - nevetett fel az egyik srác.

Könnyeimet törölve próbáltam felállni azonban Jimin akkor a lábamra lépett.

- Olyan vékony vagy.. Simán el tudnám törni a lábad - rúgott belém.

- Élvezed ezt? - húzott magához közelebb Yuna a nyakkendőmnél fogva.

- Egyáltalán nem! - válaszoltam mire egy újabb pofont csattant az arcomon.

- Nézd már! Ennyitől vérzik az orra? - vette elő az egyik srác a telefonját amivel videózni kezdett.

- Undorító - köpött rám Jimin.

- El kezdődött az óra - indult meg két lány akiket a többiek is követtek.

Lassan feltápászkodtam, majd leültem a padra.
Lábamat fogva pedig keserves sirásba kezdtem.

- Csak kösd meg rendesen a nyakkendőd - fordított magával szemben Yuna majd bekötötte azt, elég szorosan.

Nem szólt többet csak letette mellém a telefonomat és elment.

Mi a franc volt ez??
Mit csináljak most..?

Fogtam magam és elindultam az iskolából kifelé.

Rosszul érzem magam.. Nagyon fáj a lábam..

A hasamat fogva a legközelebbi szemeteshez hajoltam, majd kiadtam magamból azt aminek jönnie kellett.