𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

84

- Jó reggelt álomszuszék! Itt az ideje kikelni az ágyból! - Ébredtem fel Haein hangjára.
- Kezdj el keszülődni most ha nem akarsz elkésni - cirógatta az arcomat mint valami nagy néni az unokája pofiját.

- Hát te meg mit.. - dörzsöltem szemeimet.

- Induljunk együtt ma suliba! - húzta le a takarót rólam.
- Mit szólnál egy kis reggeli kocogáshoz? Azt mondják a sport segít jobban oda figyelni a tanulásban - rázta meg a lábamat miután ismét lehunytam a szemeimet.
- Ja, és képzeld, mielőtt anyukád elment volna még reggelit is készített nekem - büszkélkedett.
- Olyan jól laktam - simogatta a hasát.

- Nekem még reggelit sem készít.. - húztam vissza a fejemre a takarómat félálomban.

- Nos, meg tisztelve érzem magam - mondta mire rá sem kellett néznem ahhoz hogy tudjam milyen önelégült fejet vág. Csak mormogtam magamban valamit majd vissza lehunytam a szemeimet.

- Tessék felülni! - nyúlt a kezemért mire a világ összes erejét magamba szívva felültem és ki keltem az ágyból Haein noszogatása miatt.
- Légyszi induljunk! - nézett rám mire a szemöldökömet össze húzva az órára néztem.

- Jézus! - akadtam ki.
- Miért keltettél fel ilyen korán!? - kezdett el gőzölni a fejem az idegtől.

- Ne kérdezősködj, inkább öltözz fel - borzolta össze a már alapból kócos hajamat.
- Lent megvárlak  - Zárta be az ajtót maga után.

Te jó ég.. Olyan őrült ez a fiú!

Miután magamra maradtam még úgy közel 5 percre vissza feküdtem az ágyamba.

Na jó.. Keljünk fel most már mert Haein dühöngeni fog..

Amint össze kaptam magam lementem az emeletre.

- Arra még lesz idő hogy reggelizzek vagy sietünk?... - emeltem a tekintetem a fiúra aki mellett Yuna volt és Félix.
- Sziasztok - dünnyögtem megdöbbenten.

A lány láttán kissé görcsbe rándult a gyomrom hiszen a tegnapi vitánk után nem hittem volna hogy képes leszek vele szóba állni egy ideg. Amit éreztem felé az nem harag volt, csak elbizonytalanodtam hiszen ugyanezt láttam benne is.
Csak próbáltam úgy tenni mintha mi sem történt volna és neki láttam össze dobni valami reggelit magamnak.

- Kinek az ötlete volt a reggeli kocogás? - kérdezte ásítva Félix.

- Hana találta ki - mondta Haein mire a szemöldökömet összeráncolva szólásra nyitottam a számat.

- Amúgy is rég edzettem már - köszörülte meg a torkát Félix.
- Hana hol találom a mosdót? - kérdezte a fiú.

Szinte eszemben sem állt hogy megforduljak, de muszáj voltam.
Épphogy csak letettem azt ami a kezemben volt és a földet pásztázva feléjük vettem az irányt. De ekkor Yunába ütköztem aki a kabatjával a kezében állt előttem.
Csak a lányra emeltem a tekintetemet aki az ajkát harapva bámult rám.
Mindketten hamar elkaptuk a tekintetünket és kikerültük egymást.

- A mosdót ott találod - mutattam meg a fiúnak a fejemet fogva.

Istenem..

- Hana miért ilyenkor gyűltünk össze? - kérdezte Yuna mire rá emeltem a tekintetemet.

- Mi lenne ha inkább vennénk valamit neked az útközben? - lépett hozzám Haein ami következtében Yuna hátrálni kezdett és vissza bújt a kabátjába.

Csak felsóhajtottam.

Az út alatt csöndben sétáltunk egymás mellett. Nem éreztem túl jól magam, a feszültség szinte égette a bőrömet.
Fura mód Haeinék sem beszéltek egymással, Yuna pedig csak a telefonját nyomkodta. A kényelmetlenség Haein arcán is látszott amit tagadni sem tudott volna.

- Be megyünk venni reggelit? - néztem Haeinra miután megálltunk egy kisbolt előtt.

- Ti jöttök? - nézett a fiú a kettőre akik arrébb álltak cigizni.

- Nem hiszem - legyintett Félix mire Haein a kezét a vállamra téve betessékelt a bolt ajtaján.

A sorok közt haladva vártam hogy Haein bele kezdjen a mesélésbe de nem lettem okosabb. Csak némán mentünk amerre a szemünk ellátott.

- Hé - böktem meg a fiút aki kissé fájdalmas arcot vágva felém fordult.
- Mi az? - vontam kérdőre.

- Miről beszélsz? - forgatta idegesen a szemét.

- Ne tégy úgy mintha nem tudnád! - csaptam vállon.

- Mit szeretnél enni? - terelte a témát.
- Vehetünk egy zacskós levest is - vonogatta a szemöldökét.

- Haein mondd már el - néztem rá.

- Csak úgy hallottam hogy összevesztél Yunával ezért gondoltam kibékítelek titeket - vont vállat.

- És Félix? - húztam fel a szemöldökömet.

- Hát.. - vakarta a tarkóját.
- Ő csak úgy van - vett le egy tampont az egyik polcról amit nézegetni kezdett
- Ti ezt hogy szoktátok használni? - terelte ismét a témát.

- Haein ne már - tettem vissza azt a helyére.
- Csak bökd már ki - sóhajtottam fel.

- Csúnyán össze kaptunk ezért jó ötletnek találtam azt hogy együttesen kibéküljünk - nézett rám mire a szememet forgatva szólásra nyitottam az ajkaim.
- Gyere vegyünk valamit utána mennyünk - húzott magával.
- Már biztosan várnak ránk - túrt a hajába.

- Haein én nem szeretném ezt most - álltam meg.
- Tényleg.. - sóhajtottam fel mire Haein arcára is kiült a komorság.
- Jól esik hogy ezt az egészet részben miattam is összehoztad, de szólhattál volna hogy itt lesz Yuna is, mivel tegnap igazán összevesztünk és egyáltalán nem készültem fel arra hogy így kora ez a helyzet fog fogadni - csuklott el a hangom.
- Nem tudom ezt a feszültséget tovább lenyelni, reggel csak pihenni akartam volna még egy kicsit és megreggelizni - bőgtem el magam mint egy kislány.
- És kurvára éhes vagyok - potyogtak a könnyeim.

Haein csak a csak a padlót bámulva állt előttem csendben. Nem akartam így letámadni, de nem tudtam volna tovább magamban tartani ezt.

- Nem rád vagyok ideges, jó? - néztem a fiúra aki kezeit szétnyitva magához karolt.

- Tudom, és ne haragudj - szorított magához.

- Nem tudom mit csináljak most Haein - fúrtam a mellkasába a tekintetemet.

- Ez teljesen rendben van, én is így regáltam volna - sóhajtott fel.
- Tudod Félix szerintem szakítani fog, és ezért egy kicsit besokaltam - tolt el magától.
- De nem lesz semmi baj, beszélhetek Yunával ha szeretnéd - nézett rám miközben a szemeimet törölgettem.

- Majd valamikor ha készen állok rá beszélek vele én - sóhajtottam fel.

- Tudsz venni nekem egy csipszet? Éhen halok! - támaszkodott Haeinra Félix.

- Megyünk már? - jött oda hozzánk Yuna is.

Haeinal csak összenéztünk végül együtt kimentünk a boltból.

- Én haza megyek, otthon hagytam a mobilomat, úgyis van még időnk.. - csúsztattam a kezeimet a zsebembe.

- Akkor később találkozunk - vett Haein egy száll cigarettát a szájába.

- Én is haza megyek - állt mellém Yuna.
- Nincs kedvem suliba menni - vont vállat és már hátat is fordított.

Miután el köszöntem a fiúktól én is útnak indultam.