𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

32

- Esik kint még mindig? - kérdezte anya Yunát.

- Igen, szakad továbbra is az eső.. - túrt a kissé vizes hajába.

- Nagyon át áztál? - nézett rá anya mire Yuna megrázta a fejét.

- Nem, jól vagyok köszönöm.. - mosolygott Yuna kissé.

- Gyere segíts Hanának amíg mi bent terítünk - szólt neki Phung mire Yuna csak felállt a székből és mellém állt.

Nem tudom miért de annyira örülök hogy végre itt van.. A szívem szinte annyira hevesen ver ismét.. Ah..
Az illata is olyan édes mint mindig..

- Szóljatok ha valahol elakadtok - mondta anya mire bólintottam párat majd bementek.

Miután kettesben maradtunk síri csendbe enyeledtünk. És még a rádióban is ráadásként valami idegesítő szar dal szólt de az is halkan.
Míg a hozzávalókat szeleteltem láttam ahogyan Yuna egy nagy edénybe vizet kezdett ell engedni majd felrakta azt a gázra.

Yuna olyan ügyes a főzésben.. És vagyok én, aki ha egyedül lakna zacskós leveseken élne élete végéig, na meg persze gyors kajákon..

- Hana kérhetek egy kést? - szólalt meg végre.

- Persze, itt van a fiókban.. - nyúltam a mellettem levő fiókhoz mire Yuna megelőzött. A váratlan közelségét nem tudtam egyszerűen épp ésszel kezelni. Suinte lefagytam. Ahogyan a hátamnak döntötte kissé a  testét,
valamint kezét csiga lassúsággal végig simította a karomon, már ennyivel szinte levett a lábamról. És ismét csak érezni kezdtem a hasamban lévő kicsike pillangókat ahogyan repkedni kezdenek.
Miután kihúzta a fiókot kivett egy tetszőleges kisebb kést és már el is hajolt tőlem majd a megfelelő távolságot betartva vissza állt a helyére és mintha mi sem történt volna csendben szeletelgetni kezdte a zöldségeket.

Úr isten.. Totál úgy érzem ha most nem  kapaszkodom meg jól az asztalban akkor bármelyik pillanatban elfolyhatok akárcsak egy fagyi..
És most annyira..  bizsereg az egész testem hogy az valami hihetetlen..

Csak letettem a kést és félre álltam hogy engedhessek a csapból egy kis vizet magamnak.

Megőrülök.. Ez a nő..

Miután elemeltem az ajkamtól a poharat akkor láttam csak hogy szinte remeg a kezem kissé. Csak felsóhajtottam majd vissza álltam Yuna mellé aki éppen engem hesszelt.

Ajkamra harapva csak probáltam továbbra is a főzésre koncentrálni bár elég nehezen ment míg Yuna tőlem öt centivel arrébb állt.

Ilyen nehéz is az amikor szinte annyira vágysz a másik emberre hogy belülről teljesen felemészt a vágy és nem tudsz normálisan sem viselkedni az illető közelében mert úgy érzed hogy mindjárt kiugrik a szíved a helyéről és a tested az övé után kívánkozik.. Nagyon nehéz tartanom magam!

- Hana - szólalt fel Yuna mire tekintetemet a lányra kaptam.

- Igen? - néztem rá.

- Mindegy, nem érdekes - legyintett majd hozzáadta a  zöldséget a vízhez és lassan kavargatni kezdte azt.

De nekem nem mindegy!

- Mond nyugodtan..-
Néztem rá mire Yuna továbbra sem reagált.

- Felvágnád a húst, és leszűrnéd a tésztát kérlek amíg telefonálok? - nézett rám egy pillanatig mire bólintottam párat. Miután Yuna kiment telefonálni
halkan felsóhajtottam majd a tésztát elkezdtem leszűrni közben a húst is elkezdtem felvágdosni.

Míg azon idegeskedtem hogy a vizes kezem miatt néha néha csúszkált a hús a vágódeszkán Yuna továbbra is kint állt és telefonált.

Mégis kivel beszélhet?
Eddig..?

Miután készen lettem unalmamban be mentem a nappaliba anyáékhoz hogy rájuk nézhessek.

- Jól van, de gyertek mostmár haza.. - telefonált anya mire csak Phungra néztem aki a gombos telefonját gyomkodta.
Csak elmosolyodtam majd vissza kimentem a konyhába és várni kezdtem Yunára.

Mikor jön már vissza? Vajon kérdezzek rá hogy ki hívta? Vagy lehet okosabb lenne ha nem ütném bele az orromat olyanba ami nem az én dolgom.. Csak megől a kíváncsiság..

- Gyere, most már hozzá adhatod
ezeket - jött ki a konyhába anya mire a húst és a tésztát is át öntöttem a fazékba.
- Hol van Yuna? - kérdezte anya.

- Telefonál - motyogtam.

- Áh.. Rendben, te menj és csináld csak a dolgod, innen át veszem - mondta anya mire bólintottam párat majd sóhajtva megindultam az emeletre.

- Szia - nyitottam be a szobábámba.

- Szia.. - köszönt vissza mély és érdes hangján Haein.
- Gyere ide - tartotta felém a két kezét mire mosolyogva hozzá mentem mire maga mellé húzott az ágyba.
- Szétszakad a fejem.. - hajtotta a fejét a vállamra.

- Nézzek neked valami gyógyszert? - kérdeztem mire Haein megrázta a fejét.

- Nem.. Köszönöm - karolt magához.
- Szerintem lassan indulnom kellene.. - dünnyögte.

- Nem várod meg a vacsit? - kérdeztem mire lassan kikelt az ágyból.

- Nem hiszem.. De köszönöm hogy gondoskodtál rólam - mosolygott rám majd nyújtózkodni kezdett.

- Rendben, akkor le kisérlek - másztam ki az ágyból majd felkapcsoltam a villanyt.
- Oda adom az angol cuccodat - forgattam szemeimet majd a fiúra néztem.
- Jesszus! Gyere, had csináljam meg a hajad mert olyan vagy mint egy farkas ember! - léptem közelebb hozzá.
- Úristen! - lepődtem meg a fiú vöröskés szemein és a szétálló haján.
- Hát ilyen kinézettel nem vihetlek le mert totál úgy nézel ki mint aki egy hete nem aludt - ültettem vissza az ágyra a fejét fogó fiút majd egy fésüvel a kezemben elé álltam és elkezdtem rendbe rakni a bozót haját.