𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 34

Anya egy percig sem volt rám dühös a döntésem miatt. Teljesen megértett. Nagy kő esett le a szivemről, bár a stressz és túlgondolást ugyanúgy a vállamon cipeltem.  Már kora reggel össze pakoltam és a csomagjaimmal a kezemben az emeletre indultam.

- Hé jó reggelt! - intett Haein aki a bejárat előtt beszélgetett Iseulal.
- Hova mész? - nézett a csomagjaimra. Majd egyből ráncossá vált a homloka.

- Elmész Hana? - nézett rám finoman felvont szemöldökkel Iseul.

- Túl sok volt ez a gyönyör nekem - sóhajtottam fel az arcomon egy halvány mosoly kíséretében. És némi szarkazmussal.

- Megértelek - tette a vállamra a kezét Haein.

- Hana mielőtt indulsz, beszélhetnék veled? - lépett közelebb Iseul. Csak rá bólintottam. Sejtésem volt, hogy miről is szeretne társalogni velem. Aztán félre vonultunk és leültünk a padra.

- Szóval én sajnálom ami a kocsmában történt.. Vagyis, nem.. Igazán - kezdett el hadarni, és a mondata végén a hangja is el vékonyodott.
- Totál zavarban vagyok - nézett maga elé kínosan miközben a füle mögé tűrte a tökéletesen álló hullámos hajtincsét. Majd egy lélegzet vételnyi idő után dús ajkára harapott, amin eperhez hasonló matt színű rúzs tündökölt.

Bájos

- Igazán sajnálom, és remélem nem én vagyok az oka annak hogy most elmész, nagyok rosszul érzem magam most - nézett rám kissé aggódva.
- Általában nem szoktam úgy viselkedni, nem vall rám az ilyen fajta nyomulás - cikáztak a szemei felém.
- Igazán restellem a dolgot - sóhajtott fel.
- Csak nagyon tetszel, és nem tudtam türtőztetni magam.. Ne haragudj rám kérlek - nézett rám. Egy pillanatra kicsit én is zavarba jöttem. Jó érzéssel töltött el a tudat hogy vannak még ilyen kedves és önzetlen emberek is. És hirtelen megcsapott az érzés is, hogy mennyire örülök hogy megismertem Iseult. Eddig annyira le kötött az idegesség, hogy aligha vettem észre hogy mennyire is édes ez a lány. Még ha az érzéseit nem is tudom viszonozni, akkor is megmelengette a szívem.

- Ne ostorozd magad - nyúltam a kezéért.
- Nem te vagy az oka annak hogy én most elmegyek.. - Bámultam magam elé.
- Yuna az, amiért nem tudok itt maradni - sóhajtottam fel.

- Megértem - simított végig a vállamon.
- Nem kell többet mondanod - állt fel.
- Segítek elvinni a csomagokat a kocsiig - mosolygott rám.

- Köszi! - mosolyogtam vissza.

- Figyelj, esetleg majd ha kedved akadnak meginni egy kávét.. - nyomott a kezembe egy kis cetlit.
- Itt a számom - mosolygott.

- Köszönöm a segítséget, és ezt is - néztem a papírra.
- Keresni foglak! - intettem a lánynak aki vissza ment az épületbe.

- Akkor indulhatunk? - szállt be az autóba Haein.

- Most.. Te fogsz haza vinni? Hol van a sofőr? - csatoltam be az övem.

- Ha te mész, én sem maradok - indította be az autót.
- Nekem sincs itt maradásom.. A többi díszítő egy nagy seggfej.. Kapják be mindannyian! - lépett a gázra.

Ez nem lehet igaz!