𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

65

A későbbiekben matek órán félálomban ücsörögtem a széken és bambán néztem ki a fejemből. Minden máson járt az agyam, csak azon nem amin kellett volna így figyelni sem figyeltem nagyon. Leginkább Yunán gondolkoztam, és a beadandó miatt idegeskedtem kissé.
A tananyag jegyzetelése helyett a füzetemet díszítettem és közben  próbáltam nem elaludni mivel hangyányi tartott vissza attól hogy ne hajtsam le a fejemet a padra, és szusszanjak egyet. Amiért a fél napot a házifeladat elkészítésével töltöttem   már borzasztóan fáradtnak éreztem magam és csak azt vártam már hogy végre vége legyen a napnak.

- Rendben, ki az aki elválalja ezt a feladatot? - mutatott a tanár a táblára ami tele volt számokkal és minden egyéb mással, amiknek a nevéről és a fogalmukról sem tudtam egy árva betűt sem.

Ezt még nézni is fárasztó..
Oké.. csak egy kicsit.. Muszáj pihennem!..

Amint a kezeimre hajtottam a fejem percek alatt elnyomott az álom.

- Oké.. A következő jön ki a táblához.. Gyere mondjuk te! - hallottam ismét ahogyan a kréta hangosan végig karcolja a táblát.

- Hé..  Psszt! - éreztem hogy valaki a vállamhoz ér, mire kinyitottam a szemeimet és reflex szerűen megfordultam.

- He? - csak ennyit tudtam kibökni a mögöttem ülő lány láttán.

- Szóltott a tanár.. - húzódott el tőlem kissé félénken miután az emlegetett férfi az asztalom mellé állt.

- Ilyen unalmas lenne az órám, Hana? - nézett rám a matek tanár miközben a krétás ujjával feltolta az orrára a szemüvegét.
- Év elején alig volt rád panasz, most meg alszol az órámon és alig vagy jelen, és mikor itt vagy, akkor sem figyelsz! - mutatta fel a füzetemet amit szétfirkáltam.
- Ez mégis micsoda? Az óvodába jöttél? Mert lehetséges hogy eltévesztetted a címet! - Kiabálta le a fejemet majd kifújta magát és hátat fordított mire grimaszokkal teli arccal néztem utána.
- Szóval, tessék ide jönni és oldd meg a feladatot! - nyújtott felém egy krétát.
Miután ilyen mód leszidott az osztály előtt, égő arccal szólásra nyitottam az ajkaimat mikor is megszólalt a kicsöngő ami megmentett a tanárral való kínos, csipelődős szóváltástól.

Ennyire még soha nem örültem a csengőnek..

így hát tanítás után egyből indultam is haza hulla fáradtan.

 Nem elég, hogy egésznap stresszesen a beadandót írtam, de még ez a hülye tanár is.. Áhh..

Útközben apró esőcseppek kezdtek el szétszóródni rajtam, végül szakadni kezdett az eső és eláztam. Még esernyő sem volt nálam, bár az előttem lévő hölgy kezéből is kifújta a szél úgyhogy valószínűleg én is így jártam volna.

Haza felé menet még egy nagy pocsojába is bele léptem, és egy busz is lelocsolt. Közel jártam ahhoz hogy felrobbanjak, de még ahhoz is túl fáradt voltam.

Lehet ennél rosszabb??!

Miután a házba értem egyből a szobámba vonultam ahol habozás nélkül elkezdtem ledobálni magamról minden feleslegeset és magamra tekertem a törölközőmet.

Még a zoknimból is csavarni lehet szinte a vizet!

A lépcsőn lefelé haladva a kissé hosszúra nőtt, szétálló frufrumat igazgattam mikor is az étkező asztalnál ülő lányra tévedtek a szemeim aki éppen akkor emelte a füléhez a telefonját. A szemkontaktusból kiszakadva össze szorított ajkakkal próbáltam nem meghökkenve feltűnően tovább haladni. Mégha nem is akartam hallagtózni de szín tisztán hallottam azt, ahogyan Yuna kiejti Jimin nevét.
Mi alatt feszesen szedtem a lépcsőfokokat egyre inkább kezdtem frusztráltabb lenni.

- Jimin és ezt mégis hogy gondoltad..? - telefonált továbbra is.
Mégha nem is néztem a lány felé, éreztem Yuna tekintetét rajtam ami égette a bőrömet szinte.

Pff

Miután lejutottam a fürdőszobához vettem az irányt.

- Szia Hana! - köszönt Phung néni akinek arcomon egy apró mosollyal intettem párat.
- És megint jól elázhattál.. - méricskélt végig.
- Nem tudom követni már ezt az időjárást.. Egyszer jó idő van, áztán kétszeresen rossz - pillantott Phung néni anya felé aki egyetértően bólintott párat.

- Hé, Yuna - bámult mögém anya majd félbe hagyva a mosogatást megtörölte a kezét és Yunára nézett aki éppen abban a pillanatban állt mögém.
- Milyen volt együtt iskolába menni? Aznap elfelejtettem kérdezni.. - nézett ránk miközben a kötényét felakasztotta a helyére.

- Rendben volt minden - hadartam el majd a fürdőszobához léptem.

- Nem volt probléma vele? - Kérdezte anya halkan Yunától bár miután hallottam mindent hátra fordúltam.

- Nem voltam rossz! - húztam fel a szemöldökömet mire Yuna a torkát köszörülve  engedni kezdett magának egy pohár vizet.

- Nem úgy értettem csak tudni akartam hogyan viselkedtél az úton! Ennyi.. - foglalatoskodott tovább anya a dolgával.

- Nem vagyok már kisgyerek.. - dünnyögtem majd lenyomtam az ajtó kilincset.

- Hogy haladtok a közös házival? - nézett anya Yunára aki egy zsebkendőt tartva az orrához állt nekünk háttal.

- Már kész van - mondta mire leesett az állam mivel nem fejeztem még be.

- Jól vagy? Ülj le egy kicsit - nézett Phung néni Yuna után aki kidobott egy véres zsebkendőt majd helyet foglalt.

- Kicsit sápadtnak tűnsz.. Hana ide hoznád a vérnyomásmérőt? - nézett rám anya mire bólintottam párat majd ajkaimat harapdálva keresgélni kezdtem a fürdőszobában a polcokon.

Tényleg sápadtnak tűnt.. Akármennyire is haragszom rá, nem akarom hogy rosszul érezze magát..

- Itt van.. - találtam meg a keresett dolgot mire Yuna bejött utánam.
- Add a kezed - néztem a lányra aki szemöldökét felvonva megrázta a fejét.
- Segíteni akarok csak! - mondtam mire felsóhajtott majd felém nyújtotta a karját amire ráhelyeztem a készüléket.
- Nem tudom elhinni hogy azt mondtad anyáéknak hogy kész a feladat.. - dünnyögtem.
- Ne mozgasd így a kezed mert nem lesz jó! - álltam közel ahhoz hogy kitépjem a hajamat ami láttán Yuna mosolyogva behozott magának egy kis széket amire leült.

Ez neki vicces? Ma mindenki ilyen idegesítő vagy én leszek egyre idegesebb?..

- Csak ne mozogj - estem neki újból.

Miközben szemeimmel a gépen lévő egyre magasabb számokat fürkésztem Yuna ismét elemelte a kezét.

- Yuna! - szóltam rá mire csak felkuncogott.
A fejemet fogva kintről hoztam én is magamnak egy kisebb széket amit letettem Yuna elé.
- Ne legyél már ilyen dedós - ültem le velem szembe.

- Mitől vagy ilyen vizes? - vezette végig a szemeit rajtam.

- Eláztam - szorítottam össze az ajkaimat.
- Mitől ugrik ennyit a pulzus szám folyton? - kezdtem el nyomkodni a gépet össze vissza.

- Hagyjuk - húzta el a kezét.
- Nincs értelme megnézni  - vont vállat majd felállt.

- Miért ne lenne? - állítottam meg őt a fölsőjébe kapaszkodva.

- Mert csak miattad érzem így magam - mondta mire szótlan maradtam.
- Most te vagy sápadt, pedig nem kéne hogy az légy - zárta be maga után az ajtót és kiment.

Mivan????