𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 25

- Mi van veled? Olyan szótlan vagy - nézett rám Minho miközben ebéd szünetben elmentünk a traffikba.

- Nem is tudom.. - Bámultam magam elé.
- Történt egy furcsa dolog.. - mondtam mire a fiú megállt.

- Mégis mi? - nézett rám kíváncsian.

- Biztos elmondjam? - néztem rá bizonytalanul.
- Ha elmondom akkor ígérd meg hogy nem mondod el senkinek még Yonnak sem! - néztem a fiúra aki hevesen bólogatni kezdett.
- Haah.. Hol is kezdjem? - sóhajtottam fel.

- Mondjuk a legelején - mosolygott.

- Megcsókolt - Böktem ki.

- Mivan? Kicsoda? - húzta fel a szemöldökét.

- Hát.. Izé - fogtam a tarkómat.
- Jung - néztem a fiúra kinek tátva maradt a szája.
- Látod? Annyira össze vagyok zavarodva! - kezdtem el toporzékolni.

- Hohó! Ácsi! A történet elején kezd inkább - ültünk le egy padra messze a többi diáktól. Fő a biztonság, és a biztosított baráti privátszféra, főleg úgy hogy manapság még a fának is füle van.

- Tehát óra alatt utána mentem a mosdóba hiszen láttam hogy rosszul érzi magát.. Aztán beszélgettünk, vagyis én fecsegtem inkább.. És csak úgy megtörtént, úgy lesokkoltam - meséltem a fiúnak.

- És? Éreztél valamit? - húzta kaján vigyorra ajkait.
Néha el is felejtem hogy ő maga is egy fiú, és esetenként úgy mesélek neki hogy teljesen kimegy a fejemből ez. Na sebaj.

- Őszintén jó magam sem tudom, és amúgy is olyan gyorsan történt - kezdtem el lóbálni a lábaimat.

- Azért ez igazán furcsa.. Mármint.. - túrt a hajába.
- Jung külső szemmel nézve, egy visszahúzódó és aranyos lány..
És az benne az érdekes, hogy sokszor egyáltalán nem mutat érzelmeket, aztán pedig meglep minket.. Annyira önzetlen és vicces.. Neki is van egy olyan oldala amit aztán senkinek sem mutat meg.. Lehet hogy érez irántad valamit, bár sokáig azt hittem hogy én tetszek neki mert azért hát, elég ha rám nézel - kacsintott rám mire vállon csapva elnevettem magam. Már azt hittem hogy komolyan el fog mondani Jungról egy épkézláb prológot, de végül nyilván nem ha lett.

- Hát jól van.. Inkább mennyünk!! - álltam fel és megindultunk a bolthoz.

Éreztem hogy valahol belül igaza van, és engem is egyre inkább kezdett magával ragadni ez a gondolat..
van valami Junban, de Yunát sosem hagynám cserben, mégha ő már meg is tette volna ezt..
Jung igazán fel keltette az érdeklődésem, és azt hiszem, van benne valami, ami egyedi és nem tudok szemet hunyni efölött..

- Veszünk valamit a lányoknak is? - nézett rám Minho mire bólintottam párat.
- Vagyis, Jungnak - vonogatta a szemöldökét mire elmosolyodtam.

- Jó, Jó! Csak siessünk hát! - toltam magam előtt a fiút.