𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

22

- Most mi a baj? - kérdeztem miközben lágyan vissza öleltem.

- nem szeretem amikor vele vagy! - tolt ell magától.

- Anya mondta hogy hívjam meg! Különben is! Nem azt mondtad hogy kerüljelek ell? - néztem rá.

- Ne hogy még te hisztizz! - emelte fel kissé a hangját.

- Ne hogy még te hisztizz! - figuráztam ki ahogyan ő szokott mire felnevetett.
- Én is mondhatnám neked hogy pont ne te hisztizz - sóhajtottam fel.

- Különben is, mi van köztetek? - húzta össze szemöldökét.
- Miért csókolt meg? - lépett közelebb.

- Semmi sincs köztünk! - magyarázkodtam.
- a csók csak anyáék miatt volt! - mondtam meg az igazat.

- Akkor miért csókoltál vissza neki? - nézett rám.

- Yuna nem értelek! - sóhajtottam fel.
- Azt mondtad hogy kerüljelek el és hogy ami köztünk volt felejtsem el, de te most.. - idegeskedtem mire félbe szakított.

- Ne tereld már a szót! - tette mutató ujját ajkaimra.
- Csak válaszolj - fonta össze karjait.

- csak válaszolj - csúfoltam ki mire Yuna komor arca elgyengült.

- Mennyünk mert kihül az étel.. - indultam az ajtóhoz mire a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.

Hiányzott már a csókja!

- Végülis lehet könnyebb ha tereled a szót nem? - suttogta ajkaimra mire csak szótlanul bámultam vissza rá.

Miután kimentünk vissza leültünk az asztalhoz.
Miközben ettünk próbáltam normálisan viselkedni, bár Yuna mindig is szemkontaktust kezdeményezett velem mire nem tudtam nem mosolyogni amit láthatólag nagyon is élvezett.

- Ti tényleg perverzek vagytok! - súgta a fülembe Haein mire szemöldökömet összehúzva néztem vissza rá.

- Lehetne megint egy fotó? Én is megszeretném örökíteni - mosolygott anya mire elemeltem az ajkamtól a poharat amit egyébként is agresszívan ittam mivel azt sem tudtam merre nézzek zavaromban.

Miután letettem a poharat az asztalra kissé közelebb húzódtam Haeinhez majd egy bájos mosollyal az arcomon a kamerába néztem de ekkor Haein a az arcomat magafelé fordítva megcsókolt, ismét.

- Nagyon édesek vagytok de ne az asztalnál malackodjatok! - forgatta szemét anya mire Phung felnevetett.

Csak össze néztem Haeinnel aki mintha mi sem történt volna evett tovább.

- hülye - tátogtam mire elmosolyodott.

Fejemet kissé lehajtva Yunára vezettem a tekintetem kinek már hűlt helye sem volt az asztalnál. Csak kíváncsian
kipillantottam  a konyhába, de nem volt ott.

Lehet mosdóban van?

Talán úgy nyolc óra lehetett mikor Phung néni haza indult.

- Vigyázz magadra! - köszönt anya Phungnak miközben kikisértük őt.
Miután kiléptünk az ajtón akkor láttam hogy Yuna kint áll, és telefonál.

Igazán idegesnek tűnik..

Egészen a kapuig kisértük őket. A szemem egész végig Yunán volt de ő egyszer sem nézett rám csak elrakta a telefonját és beszállt a taxiba ami a ház előtt állt.

Miután elköszöntünk Haein is haza ment, végül mi is vissza mentünk a házba.

- Álmos vagyok! - ásítottam.

- Én is.. Megyek is aludni - indult meg anya a szobájába.

- Jó éjszakát! - szóltam utána.

- Neked is kincsem! - fordult hátra majd bement a szobájába.

A szobámban a hasamon feküdve gondolkodtam hogy mégis mi a fene baja van Yunának mert egyáltalán nem tudok kiigazodni rajta.

Mindig olyan titokzatos.. És ezt nem szeretem..

Tovább is maradhatott volna..
H-hiányozna talán?

A gondolaton elmosolyodtam kissé.