𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

48

Az éjszaka folyamán egyáltalán nem jött semmi álom a szemeimre. A zavaró  gondolataim Yuna közelsége miatt egyre inkább csak gyűlekeztek mellette.
És az érzés, hogy megszeretném csókolni őt egyáltalán nem akart távozni továbbra sem.

Másnap elég korán kellett kelnünk a programok miatt így hát mondanom sem kell hogy mennyire nehezemre esett kimászni az ágyból.

- Hova mész? - néztem Yunára aki a kabátját húzta magára éppen.

- Hamarosan jövök - nézett rám majd sietősen kiment az ajtón.

De mégis hova megy? Az indulásig még van egy óra..

Miután elkészültem ki mentem a szobából és az osztályhoz vettem az irányt. A hallban ücsörögve szemeimmel keményen keresni kezdtem Haeint de nem láttam sehol sem.
Míg várakoztam a telefonomat nyomkodtam a székembe sülyedve.

Vajon mit csinálhat most Yuna..? Megől a kíváncsiság amióta elment.. Már megint olyan titokzatos és ezt úgy utálom..

- Jó reggelt - húzta ki a mellettem lévő széket Jihon mire szemeimet kérdően a rá vezettem.
- Hoztam neked valamit - tolt elém egy szív alakú csokoládét.
- Hogy aludtál? - mosolygott rám miközben a fejét megtámasztotta a kezén.

Mi a fenéért nem tud békén hagyni? És még a történtek után van bőr a képén ide jönni..

- Jól.. - sóhajtottam fel.
- Nekem most mennem kell.. - néztem félre a tömegre ahol Jimint és Yunát szúrtam ki.

- Maradj itt - fogott a csuklómra kissé erélyesebben.
- Szeretném ha beszélgetnénk, mint egy normális pár - nézett rám mire szinte leesett az állam a helyéről.

Mint egy normális pár? Mégis miről beszél ez a idióta?

- Nincsen kedvem beszélgetni - álltam fel az asztaltól.
- Engedj el Jiho - néztem a fiúra miközben probáltam kihúzni a kezem a szorítása alól de nem jártam sok sikerrel.
- Ez fáj! - emeltem feljebb a hangom.

- Megcsókoltál, most meg úgy viselkedsz mintha nem lenne köztünk semmi! - emelte fel kissé a hangját.
- Mit képzelsz magadról? És rólam? - állt fel velem szembe.

- Nem tudom hogy te mit döntöttél el a fejedben, de mi köztünk soha semmi nem is lesz! - néztem a szemeibe.
- És nem is volt! - fűztem hozzá mire ajkára harapva közelebb lépett hozzám.

- Mi ez viselkedés? Hm? - hajolt közelebb.
- Mindazok után hogy kedves voltam veled, étterembe is vittelek, képes vagy ezt tenni velem? - förmedt rám.

- Soha nem kértelek hogy ezt mind tedd meg értem! - löktem rá a mellkasánál fogva.
- Ne erőltesd rám a szerelmed! - vettem lejebb a hangerőm mivel a körülöttünk lévő emberek elkezdtek felfigyelni ránk.

- Nem hagyom ennyiben a kapcsolatunkat! - lépett vissza hozzám mire megpróbáltam elmenni tőle de vissza rántott.
- Jól figyelj arra amit most mondok ! - túrt a hajába idegesen mire szememet forgatva elfordítottam a tekintetemet.
- Tudom jól hogy legbelül szeretsz engem, csak most próbálsz ellökni magadtól hogy ne érhessen téged csalódás! De én soha nem fogok fájdalmat okozni neked! Feleslegesen löksz el magadtól! -  mondta mindezt végig mire a türelmem is kezdett egyre inkább csak elszállni.
- Vésd az eszedbe azt, hogy más ember soha nem fogja olyan jól a gondodat viselni mint ahogyan azt én tettem! - fordította maga felé az arcomat.
- Soha nem fog téged senki sem annyira szeretni mint amennyire én, másnak nem leszel soha annyira fontos hogy nagy dolgokat kockáztasson meg érted mert tudják hogy gyenge vagy, és a gyengéket eltiporják, de mi ketten erősek vagyunk! Soha senki más nem fog vágyakozni a annyira a szerelmedre mint te máséra, de én igen - mondta ezt mind végig mire előhozta a mély gondolataimat. A képzeletbeli páncél amit eddig magam előtt tartogattam szépen darabjaira tört és a szemeim is könnybe lábadtak.Nem kellett sok hogy ne bőgjem el magam Jiho szavai hallatán.
Valamiért nagyon mélyen érintett és ezt az érzést nem tudtam hova tenni.
- Ne fuss más után, én tökéletes vagyok a számodra - emelte meg az államat.
- Mivan már? - fordult el Jiho mire tekintetemet én is arra vezettem.

- Hagyd már békén őt te seggfej! - sétált hozzánk Haein.

- Hogy mit mondtál? - nevetett fel Jiho majd elengedte a csuklómat.
- Menj innen - forgatta a szemeit.

- Gyere Hana - intett a fejével Haein.
- Induljunk - vonult hozzám közelebb.

- Te ebbe ne szólj bele - szugerálta szemeivel.
- Menj csak a bárátnődhöz - hesegette el őt Jiho mire Haein a kezemre fogott majd ujjainkat össze kulcsolta.

- Ő az én barátnőm - mosolygott rá Haein mire Jiho elé állt.

- Mennyünk már! - húztam el a fiút majd messzebb álltunk tőle.
- Jiho felér egy pszichopatával! - idegeskedtem.

- Ha kint leszünk majd ellátom a baját - nézett rám Haein miközben  beálltunk a sorba.
- Szinészkednünk kéne egy picit amíg Jiho ilyen szemekkel bámul minket - nézett hátra.

- Mit szeretnél? - vontam fel a szemöldökömet mire Haein az arcomra fogott mire behunytam a szemeimet.

- Azt hitted megfoglak csókolni? - mosolygott rám miután elhajolt az arcomtól.

- Kiszámíthatatlan volt! - csaptam felé.

- Jó reggelt - állt mögénk Jimin aki mellett Yuna társult.
- Ti is jöttök majd libegőzni? - Kérdezte Jimin.

- Nem - vágtam rá.

- Igen, megyünk - tette a kezét a vállamra Haein.

- Én nem hiszem hogy megyek, túl hideg van - nézett ránk Yuna miközben a zsebébe csúsztatta a mobilját.

- Nők.. - forgatta a szemét Jimin.

- Induljunk! - kezdett el tolni maga előtt Haein miután láttuk hogy totálisan lemaradtunk ismét a többiektől.