Blue Lights [L.R.H.]

- Harmadik fejezet -

C a m e r o n

- Kész vagy? – jelent meg az ajtómban John, ahogy kipakoltam a hálószobámban, a saját házamban. Elmosolyodtam a gondolatra, majd bólintottam. – Szuper, akkor megbeszélhetjük, hogy miért nem akarsz a srácok próbájára eljönni – mondta nyugodtan, és eltűnt a látókörömből.

Nagyot sóhajtottam, lehervadt a halovány mosoly arcomról, és szétnéztem magam körül. Az üres dobozok között ültem a földön, s valahogy nem akartam elhinni, hogy sikerült megvennem az első saját otthonom. Rettenetesen friss érzés, de azt pontosan tudtam a legelejétől, hogy imádni fogom, ha elérkezik ez a nap. Már három napja folyamatosan rendezgetem a házat, és azt hiszem ma már tudom azt mondani rá, hogy otthonos.

Az utolsó dolgaimat ma hoztam el a bátyámtól, és bár azt mondta, hogy nem zavarta őt a társaságom, bevallotta, hogy örül, amiért megléptem ezt, még ha nem is teljesen önerőből sikerült. Hiába volt megtakarított pénzem, nem volt elég erre a házra, így kölcsönt kellett felvennem rá, de nem bánom.

Két hónap telt el a titkokkal teli szakítás óta. Eleinte nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mert rettenetesen hiányzott Calum, s a munkába temetkeztem. Azonban mindezek ellenére nem tudtam rávenni magam, hogy beszéljek vele, hiába próbált kezdeményezni többször is. Sajnos nem tudtam legyűrni magamban a haragomat... Egészen egy héttel ezelőttig.

Múlt hét pénteken ugyanis, ahogyan készülődtem a szobámban a költözéshez, felborítottam a dobozt a szobámban, amiben apa cuccait őrizte a bátyám, és bepánikoltam. John sajnos -bár utólag már lehet nem sajnos- nem tudta, hogy mit kezdjen velem, s nem is emlékszem pontosan, hogy mi történt, csak az van meg, hogy Calum ölelésében ébredtem az éjszaka közepén, a nappali kanapéján.

„- Jól vagy? – kérdezte halkan. Szorosan lehunytam a pilláim, és mélyen beszívtam az illatát, miközben az arcom a mellkasába fúrtam.

- Hol van John? És mennyi az idő? – Calum karjai egy pillanatra lazítottak az ölelésen, majd a dohányzóasztal felé nyúlt.

- Lassan hajnal egy – elnyomott egy ásítást, és újból szoros ölelésbe vont. – A bátyádhoz elhívtam Luke-ot, hogy foglalja le, és asszem' a garázsban vannak. John óránként ránk nézett, vagyis inkább rád.

- Mi történt? – elhúzódtam tőle, majd inkább felkeltem és járkálni kezdtem előtte. Gondolkodtam, nem értettem, hogy mit keres itt, és hogy a testvérem miért van ennyire ki miattam. Calum felült, megdörzsölte az arcát, és megigazította fehér pólóját, ami megfeszült rajta. – Pánikrohamom volt? – kérdeztem előre félve a választól. Volt barátom aprót bólintott, majd a szemeimbe nézett. – A picsába – sziszegtem a fogaim közt, és sietős léptekkel a konyhába mentem.

- Cam... - Calum felkelt, utánam jött, én azonban csak mérgesen vettem elő egy poharat, amit lecsaptam a pultra, majd ugyanolyan lendülettel kerestem valami hűsítőt a hűtőben. Féltem, hogy megint rám tör az a borzalmas érzés, s el akartam terelni a figyelmem. – Cameron, figyelj rám, ez nem lesz így jó – a kezem után nyúlt, de idegesen elhúzódtam tőle.

- Nem akarok rád figyelni, Cal! Próbállak kiverni a fejemből! – emeltem meg a hangom, és feléje fordultam. A szemében meglepetés csillant, majd miután leesett, hogy ezt most tényleg kimondtam, felforrt bennem újra a düh, és tovább kerestem valami italt. – A rohadt életbe! – morogtam, amint leejtettem a tojástartót. A pultra akartam kitenni csak, de félúton kiesett a kezemből.

- Jó, ebből elég – Calum hirtelen cselekedett. Becsapta a hűtő ajtaját, szembe fordított magával, majd a falhoz nyomott, testével szorította testem, két kezemet pedig a fejem fölé emelve tartotta. Közel hajolt arcomhoz, ajkainkat pár centi választotta csak el, az agyam lefagyott. Vágytam rá, hogy újra érezzem csókját, de nem tudtam kezdeményezni, és később rájöttem, hogy nem is akartam igazából.