Blue Lights [L.R.H.]

- Huszadik fejezet -

- Luke és a nézőpontja -

L u k e

Az ujjaimat ropogtatom, ahogy Ashton közeledő alakját nézem az ablakon keresztül, és a gyomrom apróra szűkül.

Ma megyünk vissza Amerikába, négy napja van, hogy megcsókoltam Ront, és azóta nem tudok róla semmit. A bátyja sem áll szóba velem, és Bettyt is csak annyira tudtam elcsípni, hogy a szemembe vágja; jobb lenne, ha felfordulnék.

Tudom, hogy rettenetesen elbasztam a dolgokat kettőnk között, és rohadtul idegesít, hogy nem tudok beszélni Cameronnal, de a legnagyobb baj az, hogy azt se tudom hol lehet. Egyedül csak az a rohadt kép van róla, amit John osztott meg. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam a hírfolyamomban a fotóját. Ahogy aranyosan mosolyog a kamerába egy medencéből kihajolva, az arcán látszódik, hogy kissé megkapta őt a nap... Felidegesített a tudat, hogy nem tudom, ki készítette róla a képet. Mi van akkor, ha Adammel van?

Az is fájt, hogy a tőlem kapott nyakéket levette. Bár magam se tudom, hogy hogyan várhatnék mást tőle.

Ajtót nyitok a barátomnak, és kérdőn nézek rá, ám ő csak csalódottan megrázza a fejét.

- A rohadt életbe – a konyhába megyek, majd töltök magamnak egy pohár tömény italt, és lehúzom.

- Szerintem ezt fejezd be már most – áll meg előttem Ash, és a konyhaszigetnek támaszkodik. – Szar lesz így repülni – bólintok, hogy felfogtam, és elrakom a szekrény mélyére az üveg piát.

- Semmit se tudtál meg róla? – kérdezem halkan.

- Annyit tudtam meg Calumtól, hogy Hornsbyben van szerinte. A tegnapi kép alapján – értetlenül nézek rá. – Biztos egy nagynéni vagy nagybácsi – vonja meg a vállát.

- Rohadtul elcsesztem.

- Igen – ért azonnal egyet Ashton, mire felháborodva nézek rá.

- Ennyire azért ne legyél a barátom – mondom mérgesen, és felülök a pultra.

- Te is tudod Hemmings, hogy nem szoktam kertelni – mondja higgadtan. – Most se fogok. Pontosan tudod, hogy mennyire szar volt a helyzete Calummal. Tudjuk, hogy mennyire hadilábon áll a bizalommal. Erre te megcsókolod, majd annyit tudsz mondani neki, hogy bocsi, és hogy nem akarod a nyakába szakasztani a sok szart, ami veled jár? – rá kapom a tekintetem. – Csodálkozom, hogy még ausztrál földön van.

- Ezt honnan tudod? – kérdezem értetlenül.

- Calum mondta, hogy hol van...

- Nem, nem ezt – rázom meg a fejem. – Azt, hogy megcsókoltam és amit mondtam neki! – Ash meglepődik, majd a tarkóját vakargatja. – Ne akarj hazudni!

- Én csak tippeltem...

- Irwin! – szólok rá mérgesen.

- Jó, na – felül velem szemben a pultra, és tehetetlenül sóhajt egyet. – Lehet tudtam beszélni Cammel egy kicsit – mondja ki óvatosan. Mély lélegzetet veszek, és úgy szorítom a márványlap szélét, hogy belefájdulnak az ujjaim. – Luke, szerintem... Bocs, hogy ezt mondom, de lehet jobb, ha hagyod őt most egy kicsit.

Aprót bólintok, majd egy szó nélkül leugrok a pultról, és az emeletre megyek. A bőröndömet leráncigálom a szobám elől, s próbálok nem megsemmisülni.

**********

Anyuék házánál megállunk még elköszönni, és próbálok elkerülni minden beszélgetésfoszlányt, amiben felhozzák Cam nevét. Michael harmincadszor mondja el, hogy óriási bolond vagyok mielőtt még kiszállnánk a kocsiból, mire egy „mondj valami újat" mondattal lecsitítom őt.