A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

2. rész

Elkészültem a folytatással.
Remélem tetszeni fog!🤗

Áh Amerika... az ígéret földje. Megannyi álom és cél szétrombolója. Imádom! Nevada államban vagyok, Las Vegasban. És ezen mért is nem vagyok meglepődve? Már valahogy akkor is sejtettem, hogy ide kell majd jönnöm mielőtt elolvastam volna azt az sms-t amiben tájékoztatást kaptam a találkozó részleteiről. Nem tudom, talán a megannyi film amit néztem vagy nevezhető talán rossz szokásnak is, de a legtöbb "bűnt" amit Amerikához tudok kötni azt mindet Las Vegasban követik el. Nem tom' talán a sok illegális kaszinók és clubok miatt amiket pénzmosásra használnak. És köztudott ahol pénzt mosnak ott bizony más is folyik. Na de ennyit a művelődésről, hisz nem azért vagyok itt, hogy megmutassam mekkora egy zseni vagyok.

Itt még javában éjszaka van szóval most zajlik csak az élet igazán. Egy Black Dimond nevű clubba igyekszem ahol elvileg a megbízóm már vár rám. Szokásos elrejtő cuccomban vagyok, fekete naci, fekete kapucnis pulcsi, fekete baseball sapka és igen egy fekete maszk. Imádom a feketét! A club előtt állnak egy jópáran de engem, mint vip személyt, pont nem érdekel hányan várnak arra, hogy bejuthassanak oda, egyenesen megyek előre. Természetesen sokan hőbörögnek és nem bírják ki szó nélkül, hogy csak elmellőzöm őket. Rohadt nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne kapjam elő a stukimat és küldjek bele egy sorozatot itt mindenkibe. De nem szeretnék már az első pillanatban kb ötven hullát magam mögött hagyni. Talán majd később.

Az őr tudja jól ki vagyok vagyis inkább azt, hogy ki az aki vár rám odabent. Így azonnal leakasztja a mindenható piros bársony kordont és beenged. Csupán egy apró fejbiccentéssel jelzem, hogy „igen ezt már szeretem haver” aztán gond nélkül belépek az ajtón. A helységben tomboló zene két másodperc alatt kiöli az idegeim, legszívesebben millió darabra törném a dj pultot. De ahogy az előbb is mondtam nem akarok a kezdő percekben jelenetet rendezni. Az ráér azután is ha megkaptam avagy visszautasítottam a melót. Attól függ az a csávó mikkel kecsegtet.

Egy öltönyös krapek lép elém és mintha rám lenne írva, hogy bérgyilkos vagyok megkér kövessem őt az egyik hátsó szobába. Bár összeráncoltam szemöldököm de végülis utána mentem. Egy rövid folyosó végén állunk meg, ahol újabb két öltönyös hapsi áll egy vérvörös ajtó előtt. Elég amatőrnek tűnnek, mert kb három másodperc alatt kiszúrtam zakójuk alatt a 45-ös stukkereket. Egyetlen szó nélkül engednek tovább minket, még azt se kérdezik meg mégis ki a fene vagyok vagy egyáltalán jó személyre csaptak-e le, semmi. Az ajtó bezárul mögöttem és a villanyok felkapcsolódnak. Egy zöld színű szoba köszön vissza rám, minek közepén egy óriási billiárdasztal áll. Minden sarokban volt egy 008-as bértestőr, s ugyanolyan amatőr módon rejtették el fegyvereiket mint kint lévő ikreik. Egy férfi volt a szobában aki másként volt öltözve, hozzám hasonlóan csupa feketében, és épp a dákójával volt elfoglalva. Mármint a billiárddákóval. Nem perverzkedni hellóka!

Meglepett, hogy a férfi ázsiai, őszintén szólva nem erre számítottam. A telefonban is akcentus nélkül beszélt, azt hittem valami nagy darab amcsi alvilági faszival lesz randim, aki egy másik konkurens bandavezért akar kinyiratni. De most már kezd egyre jobban érdekelni mégis miről lehet szó. Talán ezért is sétálok közelebb a pasashoz és keresztbe tett karokkal várom, hogy elkezdjen pofázni végre mégis milyen melóról süketelt nekem. Na meg nem azért utaztam át a fél világon, hogy egy idegen faszit lássak játszadozni.
De a csávóka nyeregben érezte magát és gond nélkül játszott tovább ahogy eddig. Az első két percben még nem is zavart de mikor a harmadik golyót repítette az egyik lyukba az agyvizem kezdett rendesen felforrni. Újabb golyót ellökött de mielőtt begurulhatott volna a neki szánt helyre elkaptam. Rögtön minden szem rám szegeződött és a kinyalt bérencek egytől egyig fegyvereikhez kaptak. Jesszus! Itt ennyire belebuzultak ebbe a játékba vagy mi van? Ja... Vagy azt hitték, hogy megijedek? Csórikáim. Na majd talán legközelebb.