A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

10. rész

Kicsit elaludtam a késői hazatérés miatt, így tíz óra is elmúlt mikor felkeltem. Persze mint mindenki ilyenkor ejtőzni akartam én is, lustálkodni még néhány órát, de tudtam nem tehetem hisz nekem dolgom van. Így kelletlenül de kikeltem pihepuha ágyamból, elvégeztem reggeli rutinom és a földszintre mentem. Rögtön a vendégszobák felé vettem az irányt, hogy megnézzem alszik-e még ez a jómadár, de meglepetten láttam bizony már a konyhapultnál ücsörög és éppen kávét szürcsölget. Álljunk csak meg egy pillanatra!

- Héj, az az én kávém?

Hangomra ijedten fordul hátra és kitágult pupillákkal a csészére mered.

- I-igen. Itt találtam a szekrényben. -bök a kérdéses tárgyra majd leteszi csészéjét- Ne haragudj, nem akartam túrkálni csak... Gondoltam készítek egy adagot ha esetleg innál mikor felébredsz. -feleli tök ijedten mire elnevetem magam.

- Nyugi nem kell betojni öcsisajt, csak szivatlak. Igyál kávét ha akarsz, majd hozzácsapjuk a számlához. -legyintek neki majd a kiöntőhöz sétálok, hogy töltsek magamnak is- Na, remélem kipihented magad(?) mert most jött el az ideje a részletes beszámolónak.

- Miről kell beszámoljak?

- Jesszusom... -csapok homlokomra- Neked tényleg nincs semmi a fejedben. Arról konyhatündér, hogy kik dolgoznak az apád cégénél, milyen beosztásban, kikkel kell vigyázni, kik a nagyratörők stb stb. Tudod(?) ami fontos és számít. Hagy halljam!

Mikor leesett neki mit is akarok szépen elkezdett dalolni akár egy kismadár. Igyekeztem minden infót megjegyezni és elraktározni későbbre. Mire kiittam a bögre kávémat egy komplett vállalkozás alkalmazottai nevét tudtam. Miután letudtuk a ki kicsoda és ki mit dolgozik kvízünket útnak eredtem. Természetesen lezártam a bejárati ajtót és a kapu kódját is megváltoztattam, biztos ami biztos alapon.

Mivel a lehető legnagyobb csúcsforgalomban mentem be a városba (én idióta amiért nem állítottam ébresztőt) kellett két óra mire a céghez értem. Már kb a jó istent is lehoztam már az égből mire le tudtam parkolni valahová ezt a rohadt autót. Nagyon ideges lettem, sosem szerettem a forgalmat de ilyenkor mikor tudom, hogy meló miatt megyek valahová méginkább utálom. De végülis idegösszeroppanás ide vagy oda végre az épület előtt állok.
A visszapillantóban megigazítom parókám nehogy a végén még leessen. A sminkemet is ellenőrzöm és a kivágott miniruhát is amit azért vettem fel, hogy eltereljem az arcomról a figyelmet. Mikor okésnak találok mindent kiszállok a kocsiból és egyenesen besétálok az épületbe. A ruhámba vetett reményem kifizetődő volt ugyanis a kellő hatás nem maradt el. Mindenki engem bámult, még néhány nő is megnézett magának. A biztonsági őrök csodálkozó és vagy vágyakozó pillantásokkal nézték végig ahogy a recepcióig tipeget. Ch, tipikus férfiak. A pult mögött álló kb velem egykorú férfi reakciója sem volt eltérő a többitől. Ezek a mai férfiak egyre undorítóbbak komolyan.

- Jónapot! Gwang Hanjung úrhoz jöttem, sűrgős az ügy.

- Elnézést kérek kisasszony, de Gwang úr most nem ér rá, éppen Kim igazgató úrral tárgyal. Ha elmondja miért keresi esetleg adhatok önnek egy másik időpontot.

- Öm... Nos, ez egy privát jellegű találkozó lett volna. -kis haj csavargatás, szigorúan a hatás kedvéért- Na mindegy. Akkor majd máskor.

- Esetleg hagy neki üzenetet vagy egy elérhetőséget amin visszahívhatja?

- Óh a telefonon számomat már tudja. Viszont -hajoltam hozzá közelebb, direkt összébb nyomtam cickóim, hogy meglegyen a kellő figyelemelterelés- örülnék ha átadna neki egy üzenetet. Persze diszkréten.