A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

16. rész

Taehyung szemszöge

Kb fél hat körül feladtam az alvásra szánt reményeimet és a konyhába sétáltam. Még sötét volt odakint, láttam az ablak peremein megjelent deres foltokat amiből arra tudok következtetni, hogy bizony elég hideg lehet odakint. Lassan a kávégéphez léptem és jobb ötlen híján beindítottam egy dupla adagos főzést. Fáradt vagyok és összezavarodott. Annyi minden jár a fejemben és úgy érzem kezdek megtelni ezekkel a dolgokkal. Nem elég nekem, hogy egy ideje már "halott vagyok" és azt sem tudom ki akarta, hogy az legyek de erre még jön ehhez a sok szörnyűséghez Savanna is, aki kész rejtély számomra. Egyik percben egy kegyetlen, csípős szájú bérgyilkos aki a frászt hozza rám, míg a másikban egy mégfélelmetesebb lelkileg meggyötört lány, akitől becsinál az ember ha csak meghallja. És az az érdekes ebben, hogy hiába tudtam meg részleteket róla, a múltjáról, mintha ez az egész mit sem érne. Ugyanúgy nem ismerem őt, nem értek semmit, a miérteket meg pláne nem tudom. Mintha az, hogy átélt egy ilyen borzalmat csak bonyolítaná a helyzetet. Nem tudom. Talán a családi melodrámám teszi, esetleg a bezártság vagy a bizonytalan mindennapjaim de kezdem azt érezni, hogy szeretnék többet tudni Savannaról, megismerni a múltját, a történetét és talán még ő magát is. Talán tényleg az agyamra ment ez az egész ki akart megöletni dolog vagy csupán elment az eszem nem tudom, de ez a késztetés egyre erősebb bennem. És félek ezzel csak olajat öntök a tűzre.

....

Már kezdett felkelni a nap mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Azonnal összerezzentem, hiszen a tegnapi után nem tudhatom milyen állpotban van a lány s ez mit jelent rám nézve. Még a kávés bögrét is a mosogatóba raktam nehogy azért kezdjen el ordítozni mert a pulton hagytam. Mereven és picit félve ültem a székben, várva Savannara. Viszont mikor megjelent az ajtóban teljesen felfrissülten, napra készen felöltözve és még a haja is meg volt csinálva méginkább kezdtem megijedni tőle. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, mintha semmilyen érzelmet nem tükrözne. Szótlanul a kávégéphez sétált és töltött magának egy normál adagot. Kíváncsian figyeltem őt, még csak pislogni se pislogtam nehogy lemaradjak valami nemvárt eseményről. Nekidőlt a konyhaszekrénynek s mikor látta, hogy őt figyelem felrántotta szemöldökét.

- Mi van mit bámulsz? -gyorsan megráztam fejem és felálltam, ha esetleg menekülnöm kéne.

- Semmit. Semmit csak... a... a kávé már kihűlt, gondoltam megmelegítem neked de már mindegy.

- Jó ez ígyis. Melegen is ugyanaz az íze. -oké, ezzel nem tudok vitatkozni.

- Igazad van, bocsánat.

- Menjünk! -tette le bögréjét majd elindult kifelé.

- Mi? Mégis hová?

- Szerinted hová? Vattacukrot árulni a parkba. A meghívókért te idióta. Hobi már vár minket.

- Oh. Ne haragudj én csak azt hittem...

Már majdnem kimondtam amit akartam de amilyen gyilkos tekintettel nézett rám azonnal visszavonulót fújtam. De mivel már elkezdtem természetesen nem úszhattam meg a továbbiakat.

- Mit? Mégis mit hittél? -kiáltotta arcomba- Hogy majd a bánattól összeroskadva elterülök a padlón? Vagy esetleg felvágott erekkel találsz rám a fürdőben? Hát elnézést ha nem a terveid szerint alakultak a dolgok de el kell hogy keserítselek én nem vagyok ilyen.

- Na de Savanna mégis hogy mondhatsz ilyet? Mért akarnék bármi rosszat neked?

Láttam, hogy valamit a fejemhez akar vágni de nem tudom miért inkább visszafogta magát. Lehunyta szemeit néhány másodpercre és vett egy mély lélegzetet.