A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

24. rész

Hogy hogy jutottam el a gyógyintézetig úgy, hogy korán keltem, nem ittam egy korty kávét sem és ráadásul még mr. iszákos úr is velem jött? Nos, fogalmam sincs. Az agyam ezer fordulaton járt és csak az lebegett lelkiszemeim előtt, hogy minél hamarabb oda kell érnem. A hugom élete forog kockán és nem késlekedhetem. A parkolóban jóformán le se állítottam a motort úgy pattantam ki a kocsiból és a fénysebesség kétszeresével száguldottam be az épületbe. Leszartam mindent, a recepciónál nyivákoló ribancot, azt kinek megyek neki avagy lökök fel és a nyomomban loholó biztonsági őrt is. Annyira féltem, hogy jelen pillanatban maga a jó isten se tudna megálljt parancsolni nekem.
Hugom ajtaján úgy rontottam be mint egy őrült. Rögtön meg is torpantam mikor láttam, hogy érintetlenül fekszik ágyán és miattam riadt fel álmaiból. El nem mondható megkönnyebbülés járta át picinyke lelkivilágom és tonnás súlyoktól megszabadulva mentem oda hozzá. Azonnal magamhoz is öleltem, sőt amennyire felhúztam magam még sírva is fakadtam amint eljutott tudatomig, hogy Minanak semmi baja sincs.

- Baj vanhh Sani? Mi ez az egészhh?

- Ne haragudj hugi, nem akartalak megijeszteni csak... -ötletek gyertek! Mit is kéne hazudnom?- Volt egy rossz álmom.

- Elnézést kisasszony de mégis mit képzel? -már megint ez a nyivákolós jelmezes ribanc- Nem ronthat be csak úgy! Még nem kezdődött el a látogatási idő.

- Pont leszarom.

Felálltam és egyenest orra előtt álltam meg. Előszedtem lehető legzordabb és leggyilkosabb tekintetem, amivel igyekeztem beleégetni falatnyi agyába, hogy ha jót akar magának akkor kurva gyorsan leszáll rólam.

- Sajnálom de a szabályzat mindenkire vonatkozik, még önre is. -és állta a tekintetemet bazdmeg. Állta!

- Csak mert új vagy itt elmondok valamit. -megpöcköltem névtábláját- Én más vagyok mint a többi látogató. Én bármikor bejöhetek a hugomhoz amikor csak akarok, anélkül, hogy a magadféle kis törtető ribancok megakadályoznának ebben. Nyugodtan kérdezd meg Dr. Wong urat ő majd felvilágosít ha borsónyi agyad képtelen az információk befogadására.

- Jólvan, máris jelentem az igazgató úrnak a velem szemben tanúsított tiszteletlenségét és azt, hogy megszegte az intézmény szabályait. -hisztisen dobbantva kirohant a kórteremből és a liftek felé vette az irányt.

- Rendi csibenasi szólj csak neki nyugodtan. -kiáltottam utána- Ja és ami a szabályzatot érinti, dugd fel magadnak tampon helyett!

Leszarva, hogy néhány kíváncsiskodó szempár engem vizslat visszamentem Minahoz. Taehyung, akiről őszintén bevallom eddig észre sem vettem, hogy ott van, csendben álldogált az ablak mellett.

- Miért voltál ennyirehh bunkó vele? -biccentett kifelé.

- Mert megérdemelte Mina. Az ilyen kis... senkikkel így kell bánni, hogy felfogják végre hol a helyük.

Mina feltornázta magát félig ülő félig fekvő helyzetbe majd megragadta kezemet. Rám nézett de olyannyira zavart tekintete, hogy kezdtem rosszul érezni magam.

- Hogy hol a helyük? Jaj Sani, mégis mi történthh veled?

- Semmi. Csak megtanultam, hogy nem szabad hagyni magad senkinek. Ahhoz, hogy túlélj meg kell tenned bizonyos dolgokat. Még akkor is ha nem akarod.

- Mit értesz bizonyoshh dolgok alatt?

- Bármit. Amit az élet felkínál. -vontam meg vállam.

- Mint példáulhh embert ölnihh? -mi a...

Gőzöm sincs miért de ránéztem Taehyungra aki hasonló értetlenséggel pislogott vissza rám. Egy pillanatra még az ütő is megállt bennem és kezdett nagyon rossz féle érzésem lenni.