A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

27/2. rész

Hirtelen Mina kirántotta magát karjaim közül és nekivetette testét az enyémnek. Az őt ért lövéstől mindketten a falnak csapódtunk és Mina úgy hullott ki karjaim közül akár egy elszáradt falevél.

- Mina! Nenene... Mit tettél?

Könnyeim azonnal folyni kezdtek és nem kaptam levegőt. Taehyung is előkapta fegyverét és lőni kezdett. Nem tudom eltalálta-e bácsikáját de nem is tudtam vele foglalkozni.
Kezeim csurom véresen lógtak törzsem mellett és nem tudtam mit tehetnék. Mintha nem lennének lábaim úgy rogytam le a földre. Próbáltam elszorítani Mina sebét de akárhogy csináltam ugyanolyan erősen vérzett. Közben tompán hallottam Taehyung hangját magam mellett és a lövéseket is amiket leadott, de semmit sem értettem abból amit mond.

- Mina kérlek tarts ki! Mindjárt jön a segítség, csak tarts ki egy kicsit.

- Nekem már mindegy Savannahh.

- Nem! Ne mondj ilyet. Rendbe jössz hallod? Csak várj egy picit.

- Sana! -megragadta kezem- Kérlek fogadd el. Nekemhh most el kell mennemhh. Anya vár rámhh. -mégjobban felzokogtam.

- Elkapom őt Savanna. Nem ússza meg esküszöm neked! -semmit sem fogtam fel abból amit Taehyung mondott, csak az visszhangzott a fejemben, hogy Mina itt akar hagyni engem.

- Ne mondd ezt, még nem halhatsz meg! Hallod? Ezt nem teheted velem!

- Kérlek Sani nehh nehezítsd ezt. Régóta tudtukhh, hogy meg fogok halni, csak tehh nem akartad elfogadni. Így legalábbhh értelme lesz a halálomnakhh, megmenthettelek tégedhh.

- Istenem... -úgy zokogtam akár egy agyonvert csecsemő- Kérlek ne csináld ezt. Mi lesz velem ha te nem leszel? Egyedül maradok Mina.

- Nem leszel egyedülhh. Ott van nekedhh Taehyung.

- Nem nincs! Mi nem lehetünk együtt.

- De igenhh. Csak hinned kell bennehh. Viszont ígérd meghh, hogy többé nem ölsz emberekethh! Szeretném ha olyan életedhh lenne amilyet te szeretnélhh. Már nem kell a pénzhh miatt aggódnod, csináldhh azt amit igazából akartálhh. Szeretl...

Lehunyta szemeit. Ráborultam mellkasára és csak azt ordítottam, hogy ne. Próbáltam felébreszteni, szívmasszázst is alkalmaztam, lélegeztettem szájból szájba de nem, meg sem moccant. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor Jeongguk lerángatott engem a holttestről és azzal, hogy veszélyben vagyok elkezdett kifelé rángatni az épületből.

- Ne! Eressz el! Nem hagyom itt Minat. Engedj el Jeongguk!

- Már nem tehetsz semmit Savanna, Mina meghalt fogadd el! Gyere ki kell mennünk innen. Veszélyben vagy!

- Leszarom! Eressz el! Vissza kell mennem. Minaaa!

- Fejezd be Savanna! -rántott rajtam egyet és pofon vágott, ekkor abbahagytam a hisztizést- Mina meghalt! -szótagolta- Azzal nem hozod őt vissza ha magadat is megöleted.

Ahogy ennyire kimérten és hidegen beszélt hozzám kezdtem felfogni miket mond és megérteni a szavait. De ettől talán méginkább megszakadt a szívem mint eddig.

- Ne... Istenem ne! -elfogadva, hogy nem tudok mit tenni hagytam magam kivonszolni- Megígérem Mina! Hallasz? Megígérem!

El sem mondható az a fájdalom ami most bennem van. Az űr ami lassan felemészt óriási. Egyedül maradtam. Már nincs senkim. Senki akire számíthatnék, aki fontos lehetne számomra, akit szerethetnék. Mi lesz így velem? Mihez kezdjek az életemmel? Így már nincs értelme semminek. Eddig volt bennem remény de most...