A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

13. rész

Csak pislogtunk egymásra Taehyunggal, és őszintén megmondom fogalmam se volt mit mondhatnék, főleg egy ilyen helyzetben. Tökre tanácstalan lettem, még sosem találkoztam ilyen esettel.

~ És ezt hogy derítetted ki?

~ Lefuttattam néhány keresést a szerveren de ilyen nevezetű férfi nem létezik. Vagyis olyan nem aki élne. Az egyetlen élő személy pedig még csak három éves. Kétlem, hogy őt keresnétek.

~ És az nem lehet, hogy nincs nyílvántartva?

~ Nem az képtelenség lenne.

~ Miért? Jó pénzért bármit meg lehet tenni.

~ Igen, de akkor is még ha el akarna tűnni a világ elöl egy születési bizonyítványnak akkor is lennie kéne az adatbázisban. Még ha nincs is priusza és az illető bűntetlen előéletű egy személyi profiljának lennie kéne. Szóval vagy rossz nevet adtak meg neked vagy ez csak egy alteregó.

~ Szóval a pasast bárhogy hívhatják... -gondolkodtam el hangosan.

~ Kb. De életszerűbb ha az használt álnevet aki ezt a kamu nevet adta meg neked vagy nem tudom honnan szerezted ezt az infót.

~ Mindegy. Kössz Jimin, hogy utána néztél, jövök neked egyel.

~ Semmiség. Azért behajtom rajtad.

~ Ja ja tudjuk. Csá Jim!

~ Hali baby!

Letettük. Csalódottak lettünk, mindketten. Én amiért ismét zsákutcába futottunk, Taehyung meg... nos tudjuk miért. Látva mennyire bánatos képet vág megsajnáltam. Igen megsajnáltam, ez van. Én is emberből vagyok, még ha általában nincsenek is érzéseim és szívesen gyilkolok le másokat. Engem is bosszant amiért nem jutunk egyről a kettőre épp ezért el se tudom képzelni ő hogyan érezheti magát. Azért mégis csak frusztráló lehet abban a tudatban élni, hogy aki holtan akarta látni az akár a saját családjából is lehetett valaki. Valahol azért át tudom érezni, éltem már át hasonlót. Bár... neki legalább ott vagyok én, aki segít neki kideríteni minden aljasságot. Még ha pénzért is. De nekem nem volt senki, magamtól kellett rájöjjek mindenre. És nem volt valami kurvára kellemes. Szóval meg tudom őt érteni.

Vacsora után mindketten elvonultunk saját szobánkba és az ágyon ülve tanakodtam. Nem bírtam aludni, egyre csak azon járt az agyam amit Jimin mondott. Az a Geunsuk nem létezik. De vajon akkor ki lehet ő, és miért használt álnevet? Mit akart eltitkolni és miért? Egyre több kérdés suhan át agyamon és sajnos mindegyik csak bonyolítja az ígyis már totál káosszá vált ügyemet. Ha csupán a tényeket nézzük és bármiféle túlgondolás nélkül akarnám megoldani ezt a rejtélyt akkor simán azt mondanám, hogy Taehyung bácsikája, Sunghan a hunyó. De mivel ez az ügy és a háttérmunkák sem olyanok mint első látásra gondolná az ember, akkor a dolgok mögé kéne látni. Azaz gyanúsítottá válik az igazgatóhelyettes és maga az igazgató is, Kim Taejoon. Hiszen ő a cég vezérelnöke és minden fontos ügyben ő dönt. Tehát képtelenség, hogy ő erről a nemlétező fickóról nem tud, ha csak meg nem kerülte őt valaki. Ami újabb csomót köt a gombolyagra mert akkor visszavezethető az ügy a helyettesére és a hr igazgatóra, azaz Taehyung bácsikájára. A miértekről pedig még csak szót sem ejtettem.

- Ahh... Nem igaz! Ez egyre csak rosszabb lesz. -dőltem el ágyamon- Mire mondtam én igent te jó isten!

....

A reggelem borzasztóan indult, mivel fel kellett kelnem. A tegnapi bonyodalmak miatt szinte alig aludtam valamit. Fáradt vagyok!
Csukott szemmel mentem le a földszintre, az se érdekelt ha legurulok a lépcsőn. Már a nappali környékén megéreztem a frissen főzött kávé illatát és még valami sült kaja aromája is társult hozzá. Szemeim azonnal kipattantak és fáradtságom egy pillanat alatt semmivé lett. Úgy szeltem át a nappali és a konyha közti távolságot, hogy bármely olimpikon megirigyelhetné tőlem. Borzasztó pánik járt át, hogy Taehyung ismét főzőcskézni kezdett és tönkretette az én gyönyörű konyhámat. Már-már elmebeteg módjára rontottam be az ajtón de hála az égnek a helységnek semmi baja sem volt. Leszámítva egy kiskanalat amit Taehyung ejtett le mert megijesztettem. Már kisebb riadalommal lépkedtem el a pultig.