A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

3. rész

Már kezdek nagyon nagyon unatkozni! Ahh... Az egész napomat azzal töltöttem, hogy az alanyomat figyeltem meg, mit csinál, hova megy, kikkel találkozik. De eskü ez a pasi olyan akár egy nyomi celeb. Folyton öltönyös pasasok és idióta cicababák lengik körbe, mintha másodpercenként száz dollárosokat szórna el magaután. Már délután öt óra is elmúlt de nem akadt egyetlen olyan perc sem ahol egyedül lett volna. Ami már kezd egyre inkább idegesíteni. Na meg persze kissé gyanús is. Mintha szándékosan venné magát körbe emberekkel nehogy bármelyik percben lecsapjak rá. Nem mintha most akarnám kinyírni de na.

Egy újabb kegyetlen fél óra sétálgatás után egy étterem előtt cövekelek le, ahová alanyom egy kisebb társaság kíséretében ült be. Hál' istennek pont az ablak mellett foglaltak helyet, így remek rálátásom nyílik a történésekre. Kis idő után megunom a semmittevést és akcióba lépek. Gyorsan megkerülöm az épületet mielőtt a teadélután végetérne és a hátsó bejáraton keresztül beosonok. Mivel ott vannak az öltözők -tipikus Amerika- leakasztok egy pincérlány ruhát és magamra öltöm. A forgalmas étterembe érve az első kezemügyébe kerülő tálcát felkapom és megindulok afelé a bizonyos asztal felé. Amíg lepakolok a szomszédos asztalra meghallok néhány beszéd szösszenetet. Valami jótékonysági estről beszélnek és arról, hogy pont itt lesz Vegasban. Zene füleimnek. Azt hiszem ez lesz a tökéletes alkalom.

- Hé te!

Hallok meg jobbomról egy rosszindulatú morgást, mire odakapom fejem és te jó isten esküszöm egy víziló méretű pasas rivallt rám. Hirtelen eldönteni se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Ez már az egészségtelen netovábbja.

- Igen uram mit óhajt? -lépek közelebb mintha ott dolgoznék.

- Mégis mi a francot művelsz kisanyám? Nem ezt a kaját rendeltük. Mit kezdjek én ezzel a nyúl kajával? -fintorgott a tányéron lévő salátára.

Na nekem se kellett több.

- Magát elnézve? Talán hajpótlónak elmegy.

- Hogy mi? Mégis hogy merészelsz így beszélni velem? Én itt vendég vagyok te ribanc!

Azonnal felpattant és ugye nem kell mondanom, hogy az asztalon lévő összes tárgy úgy remegett mintha legalább is földrengés lenne. De még a szomszéd asztalé is.

- Igen azt látom. Kitalálom, törzs vendég ugye? Mert mást nem nagyon látni. Mondja csak a lábai megvannak még vagy csak úgy van a semmiben?

- Te kis... -el akart kapni de természetesen sokkal gyorsabb voltam nála.

- Haha nem talált. Gyere gömbi kapj el!

És kirohantam. Elszaladtam az ablak előtt és láttam ahogy a célpontom mosolyogva néz utánam. Nem tudom a jelenet tetszett neki ennyire vagy a beszólásaim, de biztos voltam abban, hogy ez a vigyor nekem szólt. Az egyik saroknál leszaggattam magamról a köténykémet és behajítottam az egyik kukába. Fogtam egy taxit és visszamentem a hotelbe. Ott pedig kutató munkába kezdtem.

Igaz késő estig tartott de sikeresen kiderítettem mindent arról a jótékonysági estéről. Két nap múlva rendezik meg a Luxorban és kb kétszáz meghívott van a listán. A szervező neve természetesen ismeretlen számomra de igazából ez nem is annyira fontos. A fő az, hogy megbízásom alanya ott lesz. Asszem' ez lesz a megfelelő alkalom a kiiktatására.

&&&

Péntek. Ma van a nagy nap. A terv megvan, a fegyvereim bevetésre készen, a kamu meghívóm is az asztalon hever hála Hobinak és hamisító szakmájának. Maximálisan felkészültem.