A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

7. rész

Korán keltem, hogy elmenjek ahhoz a vállalathoz amit ez a nyavajás mondott. Látszólag semmi érdekes nincs ebben a cégben, sima, szürke kis épület. Sőt eléggé unalmas is. A portás nem szólt mikor bementem, a biztonságis ember is csupán pár pillanatig nézett rám. Az igen, fő a biztonság mi? És még csodálkozik az igazgató ha minden gond nélkül megtámadják. Amatőrök!

Minden emeletet körbejártam de igazából az összes hely tök egyforma volt. Esküszöm még a falakon lévő uncsi képek is mind ugyanazok voltak. Biztos nagyon kilehetett szegény építész mikor ezt készítette.
Páran megnéztek mit járkálgatok ott mint egy sült bolond de senki sem szólt hozzám. Még szerencse.
A legfelső emeletre érve hamar kiszúrtam a nagyfőnök irodáját, ami a folyosó végén pihent. Bár mondjuk ezt sosem értettem. Miért mindig a legeslegfelső szintre kell az igazgató irodáját tenni? Ez valami komplexus náluk? Vagy felsőbbrendűség? Esetleg panoráma buzik? Érthetetlen számomra. Ha egy alkalmazott vagy bárki beszélni akarna a főnökkel hamarabb meggondolja magát mielőtt felérne erre a szintre. Hiszen manapság annyira kényelmesek az emberek, hogy a liftben sem tudják kivárni a sorukat amíg az adott emeletre érnek, szegény masinát zaklatják amiért olyan "lassú".

Az ajtó előtt járva hangokat kezdek el hallani, ilyen ide-oda járkálós, sírós hangot. Nem tudom ki lehet bent jelenleg de egy biztos, a kedve nem épp a legjobb. Hiába tapasztom a fülem egészen az ajtóra az olyan vastag faanyagból készült, hogy tényleg csak a minimális foszlányokat hallom. De jó lenne bejutni oda. De hogyan?
Hirtelen beszélgetés hallatszik fel hátamnál mire gyorsan berontok a szomszédos szobába, reménykedve abban, hogy az üres. Szerencsére tényleg az volt, így nem kellett szembesülnöm legalább egy döbbent szempárral és a frusztráló kérdéssel miszerint mit keresek ott.
Ez a helység is egy irodának tűnt, bár nem hinném, hogy bárki is használja. Eléggé poros itt minden és a bútorokon is ott a fólia. Pár pillanattal később újra hallani kezdem az ide-oda járkálást de már mintha picit hangosabban szólna. A falhoz sétálok és hegyezve füleim próbálok rájönni honnan is jön az a hang. Végül a könyvespolc mellett kell hogy lecövekeljek mivel ott a legtisztább a hangzás. Erősen rátapadok a bútorra, szinte már rámászok, mikor egyszer csak elmozdul és egy titkos járat nyílik ki előttem. Teljesen ledöbbent a dolog. Hiszen minek ez ide? Egyáltalán tudja bárki is, hogy ez itt van? Furcsa.
Telefonom vakujával világítok, hogy lássak is valamit a sötétben. Néhány megtett méter után fényt kezdek látni és a járkálós hanghoz beszélgetés is társul. Kikapcsolom a világítást és zsebre teszem készülékem nehogy lebukjak. Egy hasonló könyvesbútornak látszó ajtó mögött állok meg, ami mögül kilátni a szomszédos helységbe. Ez nem más mint maga az igazgató irodája, ahol jelenleg két férfi is bent van. Gondolom az egyikük lehet itt a nagykutya, hiszen akkor miért lennének a vezérigazgató irodájában nem? A járkálgató férfi elég magasnak látszik, sötétbarna a haja és elég elegánsan van felöltözve. A másikról nem tudnék személyleírást adni mivel ő háttal van nekem. Csupán ruházatát látom, ami szintén nem egy olcsó darab. Úgy tűnik idegesek mindketten, bár a magasabbik jobban. Néztem őket s nem mozdultam, hátha esetleg elhangzik valami fontos ami előre viszi a nyomozásom.

- Nem értem még most sem. Miért ment el minden szó nélkül? Ez nem jellemző rá. -csapott mérgesen az asztalra a magasabb.

- Én sem értem hová tűnhetett. De itt valami nem stimmel, ki kell derítenünk mi történt vele.

- Mért gondolod azt, hogy történt bármi is?

- Mert különben itt lenne. És mivel nincs...

- Ez még semmit sem jelent. Te csak ne tégy semmit Sunghan, Taehyung az én fiam! -újabb asztalra csapás.

- A te fiad? Na ne mondd! Szegénynek talán pont ebből lett elege.

- Parancsolsz?

- Ha annyira a fiadnak tekintenéd szegény srácot és nem az alkalmazottadnak, akkor rég észrevehetted volna, hogy ő ezt az egészet nem akarja.