A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

22. rész

El sem hiszem de alig húsz percen belül beértem a rendőrőrsre. A lent járkáló tiszt azonnal Jiminhez vezetett amint megmondtam kihez jöttem. Jimin néhány aláírás után levitt a fogdára ahol az elfogott rabot az egyik kihallgató szobába vitette, kizárólag az én számomra. De mielőtt bemehettem volna hozzá megragadta karomat és visszahúzott az ajtóból.

- Mi ez az egész Sana? Mit akarsz ettől a fickótól?

- Csak beszélgetni.

- Tudod jól, hogy nem így értettem. -ráncolta össze szemöldökét.

- Muszáj megtudnom valamit és ezt csak tőle tudhatom meg. Ígérem ha beszéltem vele mindent elmondok. De most engedj el hagy menjek be hozzá!

Kirántottam karom szorításából és bementem. A férfi ott ücsörgött az asztalnál, kezei össze voltak bilincselve. Mikor rám emelte tekintetét rögtön belém hasított a felismerés, hogy már láttam valahol. Úgy tűnt ez az érzés kölcsönös, ugyanis elég meglepődött fejet vágott mikor leültem vele szemben. Egy ideig néztük egymást, próbáltunk rájönni vajon mit akar a másik, melyikünk mit rejteget. Nem akartam sokáig időzni hiszen alig tíz percem van arra, hogy mindent megtudjak, nem vesztegethetem az időt.

- Te loptad el Kim Taejoon kocsiját?

- Ki maga? Valami jól öltözött védőügyvéd vagy mi?

- Az most nem számít én ki vagyok a lényeg az, hogy elkezdj szépen beszélni. Te loptad el a járgányt?

- És ha igen, akkor mi van?

- Kinek a megbízásából tetted és miért?

- Miből gondolja, hogy megbízott bárki? Egyedül nem lophattam el magamnak csak mert megtetszett?

- Hát... nem tűnsz valami okosnak és amilyen bárgyú képed van erősen kétlem, hogy egyedül képes lennél egy ilyen dolgot véghez vinni. Szóval ki vele, ki bízott meg?

- Kapd be, szivi!

- Sszhhh. Na ezt kurvára nem kellett volna.

Elkaptam nyakát és belemarkolva hajába a fejét teljes erőmből az acél asztalba vertem, kétszer. Hogy ne jusson eszébe mégegyszer a kemény fiút játszani ujjaimat tincsei közt tartottam, úgy szorítottam hátra fejét. Felnyögött, közben próbálta letörölgetni orrából megeredt vérét.

- Na játszod még a fasza gyereket vagy elkezdesz szépen dalolni nekem? Ki a franc bízott meg!? -megemelt hanggal pusziltattam meg vele újra az asztal kemény felületét, hogy felfogja végre én nem az az ember vagyok aki sokáig szarakodna bárkivel.

- Nem tudom! -kiabálta nyögve, közben kérte hagyjam abba.

- Hazudsz!

- Nem. Tényleg nem tudom, esküszöm! A nevét egyetlen alkalommal sem mondta.

- Akkor írd le hogy néz ki!

- Hát magas a fickó, fekete haja van és minden alkalommal elegáns ruhában jelent meg.

- Ez még kevés. Több infó kell! Hányszor találkoztatok? Ez volt az első alkalom?

- Daeguban igen.

- Ezt hogy érted?

- Voltak korábban is kisebb melóim tőle.

- Hol?

- Seoulban, Busanban, Kínában és nemrég Amerikában. -hoppácska.

- Mit kellett csinálnod Amerikában?

- Miért olyan fontos ez?

- Itt én kérdezek hernyócska! Milyen munkával bízott meg? -újra hátra húztam fejét, hogy majd jól beleverjem az asztalba de inkább úgy döntött mégis csak jobb ha beszélni kezd.