A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

18. rész

Roppant megterhelő és feszült volt az út amíg a házamtól a gála helyszínére értünk. Bár egy árva szót sem szóltunk egymáshoz de azt hiszem ez mégfrusztrálóbb volt mintha egész végig jártatta volna a pofáját. Persze igyekeztem félretenni idegességem és a feladatra koncentrálni de akadtak igen csak nehéz pillanatok.

Odaérve messzebb parkoltam le az épülettől, nem akartam, hogy lássák milyen autóból szállunk ki ha esetleg valaki felismerne minket a helyszínen. Amire persze kicsi az esély de én azt az 1%-ot is kerülni akarom. A tükörben még megigazítottam parókámat és magamhoz véve a kamu meghívókat kiszálltam a kocsiból. Taehyung már korábban kiszállt így lezártam az autót és elindultunk. A járdán sétálva kezébe nyomtam az egyik arany színű papírdarabot.

- Ha lehet ne veszítsd el.

Egy bólintással letudta a dolgot és a meghívót elrejtve zakója zsebébe tovább folytattuk utunkat, csendben. Nem mondom, hogy nem zavart a dolog és legszívesebben nem képeltem volna fel de a helyzetet tekintve inkább visszafogtam magam.
A bejárat elé tűzpiros bársony szőnyeg volt leterítve, oldalt kordonok és biztonsági őrök álltak. Az ajtónál egy szmokingos, fülhallgatós adóvevőt viselő alak egy nagyobb tablettel kezében fogadta az érkezőket. Tudtam ez az első és egyben legnehezebb akadály amin túl kell jutnunk, onnantól kezdve könnyebb lesz a dolgunk. De mielőtt az őrhöz sétáltunk volna tudtam kicsit rá kell pirítanom a férfira hiszen bizonytalan léptei seperc alatt lebuktatnának minket.

- Húzd már ki magad bazdki! Úgy festesz mint akit akasztani visznek. Le fogunk bukni. Azt mondtad voltál már ilyen rendezvényen?

- Voltam is. De akkor meg is voltam hívva.

- Most is meg vagy. Ott van nálad a meghívó.

- Ja, egy kamu névvel. És ha a pasas kiszúrja? Nem akarok börtönbe menni hamisításért. És ha az a valaki rájön, hogy életben vagyok? Nem szeretnék valóban meghalni. -lekevertem neki egy sallert, bevallom nagyon jól esett.

- Szedd már össze magad ember! A rinyálásod az ami le fog buktatni minket és nem a remekül sikerült meghívók. Hagyd abba azonnal!

- Ne haragudj Savanna de annyira félek, hogy valami rosszul sül el. Szörnyű érzésem van.

Oh anyám... Ez mindig ennyire rinyagép volt vagy csak most lett ilyen? Hihetetlen. És még én ezzel feküdtem le... Egyáltalán hogy tudtam élvezni az egészet? Az alkohol. Csak is az az oka.

- Hagyd abba a pánikolást és koncentrálj! Senki nem fog rájönni, hogy életben vagy és arra se hogy kamuk a meghívók. Csak nyugodj le és bízz Hoseok profizmusában, és bízz bennem is.

Rám nézett. Bár szemeiben kontaklencsék voltak mégis láttam a mögötte rejlő csillogást. Nem tudtam nem őt nézni egy ideig, valami borzasztóan vonzott engem. Vagyis nem engem hanem a tekintetem. De pár másodperc után összeszedtem magam és belekarolva a férfiba elhúztam őt a bejáratig. Az őr azonnal kérte a meghívókat amit készségesen át is nyújtottunk neki. Nagyon féltem Taehyung miatt, aggódtam melyik pillanatban fog összeomlani és térdre borulva bocsánatért könyörögni amiért illegálisan akar bejutni oda. De hál' istennek semmi ilyen nem történt, rezzenéstelen arccal várta végig amíg a pasas lecsipogtatja a meghívókat és végre zöld utat ad számunkra. Persze mivel kezem karján pihent éreztem mennyire remeg, izgultam talán az őr is kiszúrja de szerencsére kívülről nem látszódott annyira.
Mikor beértünk a társaság már igen csak nagy létszámú volt, mindenki méregdrága rucikban feszített. Próbáltunk elvegyülni, közben résen voltam hátha kiszúrom a keresett alanyom. Az a tervem, hogy megkeresem Taejoont és kifaggatom milyen volt a viszonya a fiával. Majd ugyanezt teszem a bácsikájával és meglátjuk ki milyen egyforma avagy eltérő sztorikat mond majd. Egy amolyan A tervnek megfelel, ha pedig nem jön össze ott az abc többi betűje. Majd csak valamelyik sikert arat.